Folyt...
Hol is kezdjem...
Már lassam 10 év technikai sportban eltöltött idõ alatt iszonyatosan sok mindenre rájöttem!
Most nem fogok élettörténeteket, és bölcsességeket írni, de lehet, hogy mégis.
Tömören, és röviden: Rentgetegszer találkoztam lelkes, és mindenre elszánt emberekkel, akik akkora pozitív kisugárzással érkeztek, hogy azt hittem le sem lehet õket állítani, és én voltam a legboldogabb, hogy segíthettem a munkáját mindegyiknek, (klubb alapítás, versenyszervezés, lebonyolítás, csapatszervezés, és minden egyébb járuléos dolog), de ezek közül nagyon sok elbukott.
Nem velük, vagy velem, vagy mással volt a gond, hanem a toális szervezetlenségen. Látszólag Egyenként, mindenki megtett volna bármit, de nem voltak normálisan, szervezetten kiosztva a feladatok. Késõbb ezt orvosoltuk, de aztán meg az emberek nem tudták teljesíteni a magukra vállalt terhet, nem voltak reálisan tisztában a képességeikkel.
Amit leszûrtem: 1, A tenni akaró embert soha ne akadályozd, ne álj az útjába, ne törd meg a lendületét. Apró korrekciók persze lehetnek, de ne állíts elé falat.
2, Soha ne vállalj olyat vakon, amit nem tudsz megvalósítani.
3, Azért vagyok egy csapat tagja, hogy segítsük egymást. Merj segítséget kérni bárkitõl. Kérdezzzz!!!
Soha ne szégyeld, hogy ha valami nem megy.
4, segítsük egymást, támaszkodjunk egymásra. Mindenkinek vannak spec területei, amihez jobban ért. Ez nem egy hiúsági verseny, ez egy csapat.
5, Beszélj konkrétumokban! Kell, nem kell, ekkor, akkor, itt, ott. Légy határozott. Tudd, hogy mi a célod.
Ha egy csapat, mint amik mi is vagyunk létrejött, és ily módon összetart, és össze tartozik, nem lehet számunkra akadály.