Egy másik fórumon ismertettem egy „alsóbb” osztályokra vonatkozó idei tesztet, idemásolhatnám, (admin ide is másolta):
A 2011-es „alacsonyabb rangú” országúti rendszerekrõl cikkezik a Le cycle francia kerékpáros folyóirat (Nº 417, 2011 nov.). Tesztek alapján hasonlítgatják a Campagnolo Centaur és Veloce, Shimano 105 és Tiagra és Sram Rival meg Apex rendszereket. Van hasonló tesztjük a felsõbb osztályokra is, arról talán majd máskor. Pár megállapítást továbbítok, hozzájárulhat a választáshoz; pár személyes megjegyzést is teszek.
A legfontosabb talán, hogy ezek mind jó, megbízható, a korábbi márkavezetõkhöz hasonlítható rendszerek - gyakran ugyanazok lefokozva, de szinte változatlanul -, melyeket 1000-2000€ körüli biciklikre javasolnak, sõt a Centaurt, Velocet és Rivalt „drágábbra” is; a 105-öt ~2000€-ig; az Apexet ~1500-ig; a leggyengébb a Tiagra (~600-1300), de annak is van viszonylagos elõnye. Így jó vázakra is érdemes ilyen rendszert tenni, akár késõbbi fejlesztésre, akár mindörökre, ha a súly kevésbé számít. Sõt azt is fölvetik, hogy egyes gyorsan kopó elemek - pl. lánc, sorok - a magasabb osztálybeli drága rokon megfelelõjét is helyettesíthetik.
Aki tökéletes ergonómiáról, órák után is pihekönnyû mûködésrõl, állítható kéztávolságról, gyors váltásról, merev hajtásról álmodozik, immár ezekre is gondolhat, azaz a 10-sebességes rendszerek legújabb nemzedékére. Mindhárom nagy gyártó új, alaposan átgondolt és a nagyoktól gyakran közvetlenül átvett megoldásokat használ az alsóbb osztályokban.
Bár eléggé közismert, ismételjük csak át a váltási elveket, az újdonságokkal együtt.
Campagnolo: az új Powershift rendszerben a fékkar alatti külön csuklós váltókarral 1-2-3-at válthatunk fölfele (nagyobb hátsó lánckerékre), mint eddig is, a különálló hüvelykukk-kapcsolóval viszont csak egyet mehetünk le. Ez utóbbi sanyarú újdonság régebbi Campa használóknak, ugyan a korábbi 10-es Veloce-mon már így van, de a szintén 10-es Centaur-om még rendesen végigvált egyetlen nyomásra lefele (azaz amíg nyomom, addig vált, jó gyorsan), mint ez szokás vala a Campa váltóknál; ma már sajnos csak az élcsapatnál (11-es Super Record, Record, Chorus). Ez nyilván szándékos butítás, túl jók lennének egyébként e szerényebb testvérek. Ha hármat váltunk, már eléggé be kell fordítanunk a kezünket. Mindkét karral finoman is állítható a láncvonal. A fékkar távolsága állítható (betétekkel) a kézmérethez. Az ergonómia megegyezik a 11-esével, jelesül nagyon jó. Csak két elsõ lánckerekes a rendszer, ez lehet kompakt is, ugyanaz az elsõ ill. hátsó váltó jó mindenre, hátul 29 fogig!
Shimano: itt a 105 hasonlít az új Ultegrára, a fékkar befele billentésével lehet 1-2-õt fölfele váltani, s az alatta levõ segédkar bebillentésével egyenként lefele. Várom a fölhördülést, igen, bizony már csak kettõt felfele, sõt az Ultegrával is! A régebbi 105-öseim és Ultegrám persze képesek a 3-ra is... A váltás finom, csendes, pontos, a láncvonal finoman állítgatható mindkét (v. mindhárom) nagy lánckeréken. Az ergonómia is kitûnõ, mint az új Ultegráé, kézbe simul, a kábelek rejtettek a kormányon. A Tiagra észrevehetõen gyengébb, a régi STI rendszerrel megy, így a váltó terjedelmesebb, a váltókábel kívül halad, a váltás kevésbé finom, fémes hangot ad - viszont 3-at lehet egyszerre váltani fölfele és sebességfokozat-kijelzõje is van. Az elsõ váltó lassabb, mint a 105-é; mindkettõnél beállítható a kéztávolság (alátétekkel). Mindkettõ van két illetve három lánctányérral is, a váltókat ehhez kell igazítani, azaz a hátsónál 28 vagy 30 foghoz a 105-nél (rövid ill. közepes kanál), 30 (közepes) a Tiagránál, az elsõ váltónak is illeszkednie kell a dupla, kompakt vagy tripla felépítéshez (azaz ennyiféle van ...).
Sram: a váltás elve ugyanaz mindkettõn - Rival és Apex -, mint ami a többi váltójukon is, a „kettõs kattintás” (bocs, double click, double tap). Ez azt jelenti, hogy a fékkar alatti segédkar kismértékû benyomására egyet vált lefele (a kisebb lánckerék fele), ha azonban továbbvisszük a mozdulatot (az elsõ kattintás után), 1-2-3-at vált fölfele. A gyakorlatban ez magától értetõdõen könnyen megy, az ergonómia nagyon jó, a segédkarok lapátkája jól kézreesik. Baloldalt persze csak egyet válthatunk, mert a Sram-nak nincs (sincs) tripla rendszere. Van viszont két különbözõ hátsó váltó 28 ill. 32 (!) foghoz. Ugye emlékszünk, hogy Contador a Giro-n ilyennel (Apex-szel!) ment a legmeredekebb hegyeken, mert a Red nem éri át ezt a tartományt. A Rival karbon fékfogantyúval és alumínium segédkarral messze a legkönnyebb váltó a hatból, de még az Apex is második (alu + mûanyag). Mindkettõn csak a nagykeréken állítgatható a lánc az elsõ váltóval, azaz aki sokat megy kiskeréken, láncsúrlódási zajt tapasztalhat. A kéztávolság fokozatmentesen állítható mindkettõnél.
A hajtókar valamennyinél megfelelõ, azaz jó, 80 Nm/mm fölötti, 80 kp-s sprinter sem hajlítja meg. Vezet merevségben a 105 és a Rival. A lánckerekek is mind jók, itt a Centaur a legmerevebb, majd a Tiagra (!).
Fékekrõl, sorokról, láncokról nincs sok, mind jó, a drágábbakat is helyettesíthetik.
A teljes készlet (elsõ- és hátsóváltó, bal és jobb fékváltókar, elsõ- hátsófék, hajtás lánckerekekkel és tengellyel, csapágyakkal, tizes sor és lánc) ára és súlya:
Campagnolo Shimano Sram
Centaur Veloce 105 Tiagra Rival Apex
Ár 899 € 625 € 616 € 418 € 987 € 827 €
Súly 2394 g 2456 g 2536 g 2727 g 2263 g 2414 g
Ezek kiskereskedelmi árak, 60-70%-ért is elérhetõ némelyik Világháló üzletekben. Emellett egyedenként összeszedegetve a Shimano és Campagnolo drágább, mint készletben.
A cikk többször is hangsúlyozza, hogy mennyire közel vannak ezek már a „nagyokhoz”, szinte ugyanazt nyújtják: pár száz grammal ugyan nehezebbek azoknál, de jópár száz €-val olcsóbbak is.
Számomra ez igaznak tûnik, különösen a sajnálatos butítások fényében: a Campagnolo lefele ezekkel csak egyet enged váltani, míg korábban és a nagyok akármennyit illetve ma 5-öt; a Shimanónál kilóg az elektromos lóláb, még az itt nem tárgyalt Ultegrát meg a 105-öt is korlátozzák - csak kettõt lehet egyszerre felfele váltani -, hogy az egyszeri ember is megértse, a DI2, azaz az elektromos váltás a jelen útja. A Sram sem szégyenlõs, õk a csörgõ kistányér-lánc kombóval figyelmeztetik a népet, hogy van azért jobb árujuk is.
Emellett számomra nagy vívmány a fékváltókarok genezisétõl kezdõdõen hiányzó illetve elégtelen, csak mostanra kiteljesülõ kéztávolság-állítás.
Csak a Shimano kínál tripla rendszert, pedig sokak szerint néha jobb, mint a kompakt, különösen hegyes vidékeken. Ennek ára azonban a belsõ, legalábbis részleges összeférhetetlenség, azaz nem olyan könnyû (értsd olcsó) duplából triplába térni, sokmindent meg kell változtatni, nevezetesen hajtókart és elsõ- meg hátsóváltót is.
A Sram elõnye a súly és a sokak által kedvelt váltási mód. A többi váltást is dicsérik, mind ergonómikus is.
A Campagnolo egyféle elsõ- ill. hátsóváltóval szolgál ki mindent, ez rejtett ár-elõny a nyílton is túl, különösen, hogy e rendszereket drágább biciklikhez is ajánlják.