hát ez marhajó...
még nagyonrégen, mielõtt elkezdtem bicózni, én is meg voltam arról gyõzõdve, hogy a hátsóval kell fékezni..szörnyülködtem is, mikor olyan biciklivel gurultam fagyizni, amint nem mûködött a hátsó..
Annak idején belém is ezt sulykolták és miután bringára ültem meg is tapasztaltam élõben. Az elsõ fékkel mindíg csak nagyon óvatosan bántam.
Igaz késõbb bevállalósabban (de azért óvatosan) használtam egy olyan terep úton is ahol éreztem, hogy a hátsó kevés. Na persze kicsúszott alólam a bringa oldalra szállt én meg a másik irányban fogtam talajt, pedig nagyon óvatosan húztam az elsõt.
Az ilyenek hagynak bennem nyomot és azért törekszem lehetõség szerint a nagyobb biztonságra, legalább a hátsó el ne szálljon.
..viszont mióta rendszeresen bringázom, megváltozott a véleményem..amikor az idõjárás enged, bringával járok dolgozni, ez sokszor azt jelenti, hogy az autók között lavírozok helyenként, és ez néha megköveteli a gyors fékezést megállást...
Ugyanezt én is átéltem kontrás agyváltóval.
Rákóczi úton indul a forgalom a lámpától és bele tekertem, utána elõttem stop, megálltak.
Azonnal kontra valamennyi elsõfék és szerintem még a hátsóhoz futó kart is húztam, pedig tudom, hogy a kicsit mozgásban lévõ kerék jobban tapad. A bringa fara szinte önálló életet élt de még idõben megálltam. Persze a gumin is meglátszott és szaga is volt de elkerültem a nagyobb zûrt.
Ha az elsõ féket egy kicsit is erõsebben húzom és az a kerék is megcsúszik akkor becsúszom az autókerekek alá.
Legalábbis lett volna esélye, de hátsóval megúsztam és meg is álltam.
Lehet, hogy kissé majrésabb vagyok az átlagnál és nem bízom teljesen a gépben, fõleg amelyik alkatrésszel volt zûr másoknál is. (mert ami elromolhat az el is romlik (lásd.: példák)) ez fõleg egy biztonsági berendezésnél veszélyes, azért törekszem a tartalékra mert akkor érzem fékügyben igazán biztonságban magam.
lehet, hogy ez nagyon egyéni és extrém de akkor látja az ember ennek a hasznát ha elkerül vele egy balesetet.
Tehát mégegyszer: Elsõ fék is kell és hátsó is kell.
Ennek sohasem állítottam az ellenkezõjét.
A futófelület és talaj kapcsolata így megduplázódik, ez is nyilvánvaló.
Az is igaz, hogy az elsõ fék jobban a talajhoz nyomódik és ezért elvileg nagyobb lehet a fékhatás, ha valaki ki meri használni a megcsúszás borulás kockázatával.
Az viszont már /ezek szerint/ az egyéni majrém (na meg tapasztalatom) hogy az elsõt csak nagyon óvatosan húzom .
balu1: persze, hogy lehet véleményed, le is írhatod, de ha valami epirikusan és papíron kiszámolva is megcáfolható, akkor azt nem kéne tényként terjeszteni, mert még valaki komolyan veszi és megsérül...
Papíron a fékhatás kiszámolható de a megcsúszás kockázata az az adott útviszonyoktól függ.
Szóval ami a potenciális veszélyt jelentheti ha valaki annyira megbízika leírtak alapján az elsõ fékben, hogy bátran kipróbálja hegyrõl lefelé és jól össze töri magát. Ennek nagyobb a veszélye.
Mint írtam elõbb, soha nem vitattam az elsõ fék fontosságát, de csak mértékkel.
...vagy jéghegyen élsz, vagy úgy mûködik az ujjad, hogy vagy fékezel, akkor tökig, vagy nem nyúlsz a fékkarhoz, vagy nemudom, de nagyon fura, amit írsz..
Amirõl írtam az egy kipörgõs apróköves leveles erdei úon volt ahol úgy éreztem, hogy nem tudok megállni csak egyre gyorsultam és közben pörgött alólam a talaj.
A hátsó fék nem ért semmit viszont valahogy meg kell állni és kockáztattam amitõl mindíg tartok és óvatosan kezdtem húzni az elsõt, amitõl kiszaladt alólam az egyész bringa.
Miután egyenesbe állítottam a kormányt és a kereket aztán megpróbáltam ismét felülni de inkább leszálltam és a lefelé tolást választottam talpammal csúszkálva az avarban az erdei úton.
Ez a Pilisben, közvetlen a Hoffman kunyhó fölött balra volt az erdei úton ha a kunyhó felõl nézünk felfele balra a farakások felé.
Elnézést ha némi off is van benne de az agyváltó-kontrafék-történések bizonyos fokon összefûzõdnek.