tegnap ültem be 2 hét vezetésmentes hét után a kocsiba, hát...el lehet felejteni azért a finom pedálkezelés érzését, amikor a 10%-os emelkedõn úgy indulsz el a STOP-táblától, hogy egy centit nem gurulsz hátra. 5x fulladtam itt le az utcában rutinozgatás közben, aztán utána "eszembejutott". furcsa volt, na.

nekem egyszer ült mellettem anyu, amikor kicsit lehúztam a kocsit. azt mondta, hogy az a lényeg, hogy nem történt komolyabb baj, és hogy ember nem sérült meg másik kocsi se, most már átestem az elsõ ilyenen, ez mindenkivel elõbb-utóbb megesik, aki volán mögé ül. apu sokat magyarázott meg túlparázta a dolgot, aztán közölte, hogy nem ül többet elõre. utána nem is ült sokáig, meg fõleg egyedül vagy öcsémmel/haverokkal vezettem, aztán szépen belejöttem, és már csak a forgalomra kell figyelnem, magával a kocsi kezelésével nincs gond...aztán apu megint elõreült, tök nyugodt meg minden, csak néha mond pár olyan dolgot, amikre magamtól nem jönnék amúgy rá, csak akkor, ha már épphogy megúsztam volna egy adott szituációt.
mondjuk én fõleg csak itt a városban vezetek fõleg, rokonlátogatni céges kocsival megyünk (olcsóbb úgy a buli ugye..), azt meg csak apu vezetheti...
