Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy szakítok a jó magyar hagyománnyal, amely bizonyos betegségeket szigorúan tabu témának tart, fõleg ha azok súlyosak vagy intim testrészeket érintenek. Nem az extrovertáltságom indít erre, hanem az a tapasztalat, hogy az ember könnyebben talál megfelelõ orvost vagy megoldást, ha beszél a problémáról. Meg amúgy is: Nem fáj annyira, ha másnak is van!
Én sajnos többszörösen is érintett vagyok. Tavaly prosztatagyulladás miatt kellett leszállnom a bicajról, ma este pedig lézerkardot rántanak ellenem és az aranyér ellen.

(Nem félek!!! Nem félek!! Nem félek! Nem félek? De igen...)
Ami a prosztatát illeti, a doki szerint amúgy is gyenge ennek a szervnek a vérellátottsága, ezt pedig a nyereg és az azon való hosszas tartózkodás tovább csökkenti. Ez önmagában nem vált ki prosztatagyulladást, de a felépülést (amúgy is lassú folyamat) tovább hátráltatja. A megfázásnak viszont, ami telente könnyedén elõfordulhat, lehetnek ilyen következményei. Egyébként nem tartja károsnak a bringázást, a montizást még kevésbé, mint az országútizást.
A lézeres jedi (proctológus-sebész) viszont egyértelmûen kijelentette, hogy az aranyeres páciensei kétféle sportolói körben vannak túlreprezentálva. Egyik a súlyemelés, másik pedig a kerékpározás... Ez van. Õ már csak tudja. Ez nem vélemény, hanem tiszta matek. Emellett megemlíteném, hogy mielõtt idáig jutottam, azért felkerestem egy - a témával foglalkozó - fórumot, amelyet orvosok is rendszeresen látogatnak. Az egyik közülük állította, hogy a bringázás még jót is tesz a csomóknak. De sajnos egyedül volt ezzel a véleményével.
Szóval ha van tanácsotok, véleményetek a témával kapcsolatban, akkor hajrá. (Ha lehet, akkor mûhibás esetleírásokat most ne küldjetek...:scared: )