Tina: Mondd csak Edina, hogy álltok Robival?
Edina: Úgy érzem, hogy nagyon harmonikus a kapcsolatunk. Rendkívül megértõ, toleráns fickó. Nekem valahogy a víz jelekkel az igazi (remélem most már végleg, hi-hi) röhej, de picit turiztam a családfájába és dédszülõkig még akcendensekben is rengeteg az átfedés köztünk. Mondjuk néha úgy érzem, mintha pár dolgot elengedne a füle mellett. Gyereknév ötleteken is csak révedten bólint, hogy, persze nyuszmusz, a Christofer nagyon szép, a két kéglink beszámításos cseréjét egy házrészre, meg a szocpol terveket se hallgatja végig. Mondjuk nagyon elfoglalt, néha hetekre sehol, ezért az összebutit se erõltetem, a kineziológus Kriszta szerint a mai férfiaknak nagy légtérre van szüksége, azt mondja, hogy Márkot és Bencét is a túlzott bújással buktam be, nekem meg már vészesen ketyeg a biológiai órám, több rossz dobást nem szeretnék. Hát dióhéjban ennyi, ha egyszer lesz idõnk egy rendes dumcsira (hahh, ugye soha napján) majd picit részcsizem.
Zoli: Mondd csak Robi, hogy álltok Edinával?
Robi: Kúrogatunk, semmi komoly.
++++
Kedves Szüleim!
Az õrsvezetõnk azt mondta, hogy írhatnánk végre nektek, mert bizonyára láttátok az árvizet a TV-ben, és nagyon aggódtok.
Semmi bajunk. A víz csak egy sátrunkat és két hálózsákot vitt el.Közülünk senkit, mert az árvíz idõpontjában valamennyien a hegyekben voltunk, és Kristófot kerestük, aki elveszett.
Kérlek, hívjátok fel Kristóf anyukáját, és mondjátok meg neki, hogy már minden rendben, és hogy megkerült. Kristóf nem tud neki írni, mert eltörte mindkét kezét,amikor lezuhant egy szikláról.
Kristóf keresésére az õrsvezetõ terepjárójával indultunk el. Az igen komoly volt.
Soha nem találtuk volna meg Kristófot abban a sötétben, ha nem villámlik annyira. Az õrsvezetõ rohadtul begurult, hogy Kristóf elment a hegyekbe, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna. Kristóf mondta, hogy hiszen szólt, csak ez a tûzvész idején volt, és biztos nem hallotta meg.
Tényleg, tudtátok, hogy ha beledobunk egy benzines palackot a tûzbe,felrobbanhat? A nedves erdõ nem égett le, de egy sátrunk igen, meg még néhány ruha. Na meg szegény Pisti is érdekesen fog kinézni, mire újra kinõ a haja.
Szombatra otthon leszünk, ha az õrsvezetõ megjavítja addig az autót.Az a baleset tényleg nem az õ hibája volt! A fékek még jók voltak,amikor elindultunk. Az õrsvezetõ azt mondta, hogy az autó már annyira öreg, hogy joga volt tönkremenni. Valószínû ezért nem akarta senki sem biztosítani. De összességében azt hiszem, ez az autó tök jó.
Akárcsak az õrsvezetõ. Nem szól be, ha összekoszítjuk a kocsit, és ha nagyon meleg van bent, megengedi, hogy kiüljünk a tetejére. És hogyne lenne meleg bent, ha tízen ülünk az autóban. De mióta megállított minket a rendõr az autópályán, azóta nem hagyja, hogy kint utazzunk.
Mondtam-e már, hogy az õrsvezetõ tök jó sofõr? A baleset elõtt tanította Ricsit vezetni. De nyugi, gyorsan menni csak a hegyi utakon hagyta, ahol nincs forgalom, csak néhány teherautó.
Ma reggel a srácok a szikláról ugráltak a vízbe, és a tóban fürödtek. Az õrsvezetõ nekem nem engedte meg, mert nem tudok úszni, és Kristófnak, a kezei miatt. Mi ezalatt kajakoztunk. Szép tó. És mély. Bár néhány fa csúcsa kilátszik a vízbõl. Az õrsvezetõ nem olyan ideges, mint a többiek. Azon se akadt ki, hogy nem húztunk mentõmellényt.
Tudjuk, hogy nagyon el van foglalva az autó szerelésével, nem akarjuk húzni az agyát.
Megszereztük az elsõ életmentõ-kitüntetéseket. Amikor Dávid búvárkodott, és elvágta mindkét kezét, mi raktuk fel neki a szorítókötéseket. Márk és én elhánytuk magunkat, de az õrsvezetõ azt mondja, ez ételmérgezés lehet, azoktól a csirkemaradványoktól, amiket tegnap ettünk. Azt mondta, õ is ugyanígy hányt a kajától, amit a
börtönben kapott.
Nagyon örülünk, hogy kijött a börtönbõl, és a mi õrsvezetõnk lett. Azt mondta, hogy most már sokkal okosabb, és teljesen máshogy csinálná AZT, amit akkor. Nem nagyon tudom, mirõl lehet szó. De most be kell fejeznem. Indulunk a városba, hogy feladjuk a leveleket, és hogy töltényeket vegyünk.
Ne aggódjatok miattam.
Minden OK. Üdv