Tetszett a verseny, egy-két hiányosságot leszámítva, klassz volt a rendezés.
Az esõnek nem örültünk, amikor a rajtászomot akartuk felvenni, olyan jégesõ kapott el minket, hogy vissza kellett fordulni. De én úgy voltam vele, hogy amíg nem úszni kell, én elindulok. :-) Közben a Berkes Jani folyamatosan hívogatott, hogy milyen az idõ, mert õ utálja a sarat!
Két haverommal vágtunk neki a középtávnak, aminek az útvonala jódarabig ismerõs volt, már voltam itt tavaly is. A közép- és a hosszútáv elsõ frissítõje 23 kmnél volt, egy jókora mászás után. Itt még minden szép és jó volt, másztunk tovább még egy picit, majd a hosszútáv elvált és indul nekünk egy jó kis lejtõzés. Hát az egyik lejtõ kifogott rajtam. Kb. 31-32 km-nél egy vízátfolyás volt a lejtõn, jó széles és mély, ezt nem sikerült jól vennem és úgy elszálltam, mint a gyõzelmi zászló.
(Öszintén hálás lettem volna, ha ez ki van táblázva.) Az egyik haverom mögöttem jött, õ mesélte, hogy tulképpen nem is repültem, inkább simán a földhöz vágódtam. Tápászkodtam fel, közbe meg mondogattam, hogy mennyire fáj a fejem. Tuti hogy agyrázkódást kaptam, mert nem éreztem, hogy bevágtam volna, csak nagyon fájt. Kicsikét sokkos is lehettem, legalábbis eléggé kivoltam. Lejött a lazúr a bal térdemrõl, a bal könyökömrõl és nagyon fájt a bal vállam és a jobb kezem. Néhány perc pihi után megdumáltuk, hogy
(örökhála a szinttérképnek a rajtszám hátoldalán!) lecsorgunk még amennyi van és a második frissítõnél majd kiderül, hogy mi van velem. Felsõtárkányban, a frissítõnél egészen jól voltam. A fejemnek semmi baja, a lábam is jól volt, a bal vállamat nem kellett úgy terhelnem, hogy fájt volna, egyedül a jobb hüvelykujjam érezte magát vacakul, mert vele kellett váltanom. Na az nem volt vicces! De egy ilyen apróság már nem fog feltartani!!! :-) Irány tovább! Itt megint elbúcsúztunk a rövidtávtól és megnyertünk egy DH-pályát felfelé! Jóformán végig tolás volt, ott csak a hosszútávosok tekertek, akik itt kezdtek minket beérni. De csak a java, kb. 5 terminátor hagyott el minket. A harmadik frissítõnél nagyon megtetszettem egy fotósnak (na igen, a bal lábam és a bal könyököm csurum vér volt, bár Tárkányban lemostam), készített rólam 2 fotót. (hol vannak? Nagy SE-s polóban volt) Ezután már élvezetesebb volt a pálya, mert felváltva emelkedett és lejtett, ezt már jobban bírtuk, majd jött a végsõ lejtõzés. A telkek melletti emelkedõt nagyon utáltam, de majdnem a tetejéig bírtam (pedig már nagyon lowbattery voltam) Itt még elhagyott egy-két hosszútávos. A patakon én sem mertem már áttekerni, mondtam a fotósnak, hogy bocs, de már estem akkorát, mint az ólajtó, én ugyan meg nem kockáztatom. Aztán a Lacival beszélgetve betekertünk a célba! Bíró Ádám bemondta a nevem

, hogy a Master 1-ben a 9. lettem, szóval ezt tudom. Kb. négy óra az idõm, persze a kilóméteróra a pihiket nem számolja, így ez nettó idõ. Megkerestem az elsõsegélyt, ahol nagyon aranyos mentõsök láttak el. No persze amikor a nedves gézzel kitörölte a sebeimet, kibírtam röhögés nélkül. Beszélgettünk, kiderült hogy a legtöbben hasonló sérüléseket szereztek, de akadt súlyosabb, törések is, mást meg kórházba is kellett szállítani. A doki szerint más bajom nincs. Az agyrázkódás nem lehetett olyan súlyos, mert nem volt se hányingerem, nem is szédültem. A legtöbb baj estére jött elõ. Alig tudtam aludni. Erõsen gondolkoztam, hogy be kéne mennem a balesetire, hogy megröntgenezzék a lapockámat, mert az fájt nagyon. De ha eltört volna, a verseny folytatásában úgyis elmozdult volna, szóval max elrepedt, de talán az sem... Majd elmúlik. Van egy raklap krémem, kenem vele a sérüléseket szorgalmasan.
Más: Nagyon jó volt szerintem, hogy a pólókat már az elején fel lehetett venni. Az ajándék törölközõ is kedves apróság, imádom az ilyeneket!

A pályakijelölés kicsit ötletszerû volt, néhol nagyon pontos volt, máshol kilómétereken át semmi. Volt hogy a mögöttem jövõ srácok kérdezgettek, hogy biztosan jófele jövünk-e? De én a sok kerékpárnyomra mutogatva bizonygattam, hogy csak erre lehet a pálya.

Az idõjárás jó volt, jövõre is ilyen legyen!