DH kormányok, és más csõgörbítések
Keith Bontrager írása nyomán
Általában higgadtan szoktam írni a kerékpáros divatokról. Van viszont egy olyan divathullám, ami még a többi esztelenségnél is jobban zavar. Ez az össze-vissza hajtogatott, DH kormány. Azt hiszem, hogy az ötlet maga önellentmondás. A DH kormánynak erõsnek és egyben kezelhetõnek (kényelmesnek) kell lenni. Ezt a hagyományos, egyenes kormányok esetében nem lehetetlen kívánság. Viszont, ha hajlatok vannak a kormányon, akkor a két tulajdonság közül csak egyet tarthatunk meg. Természetesen a gyártók az elõzõ tulajdonságot választják, és a kormányok nem törnek el, mivel falvastagságuk hihetetlenül nagy. A két tulajdonság csak nagyon drága anyagmegmunkálási módszerekkel tartható fent, viszont ez többszörösére nyomná fel az árakat. Tehát marad a durung falvastagság, az ehhez tartozó tetemes tömeg.
Amikor egy új kormányt terveznek a fejlesztõmérnökök, az elsõdleges szempont, hogy az adott felhasználás során a kormány viszonylag hosszú idõn keresztül minden megpróbáltatást kiálljon, és ha túlterhelik, akkor a lehetõ legkiszámíthatóbban és legkevesebb kárt okozva törjön el. Emellett nagyon fontos, hogy a nemzetközi szabvány méreteket kövesse, így ne legyen szükség a maitól eltérõ kiegészítõkre (kormányszarv, markolat, stucni, fék-, és váltókarok, stb.) A fogás szempontjából fontos, hogy anatómiailag a legtöbb ember számára kényelmes legyen. Nem utolsó sorban, a vásárló azt várja el, hogy a kerékpár árának 1-2%-át tegye ki ez az alkatrész. Ha mindezek stimmelnek, a gyártó használható termékkel jelentkezik a piacon, mely alig tér el más gyártó hasonló termékeitõl. Talán egyetlen paraméter, amiben lehet még versenyezni, az a tömeg/ár arány. Itt nagy szerepe van a mérnöki szaktudásnak.
A 90-es évek elején, egyes gyártók megunták az fent leírt játékszabályokat, és mivel nem tudtak jobbat alkotni, mint a konkurencia, elhatározták, hogy divatot csinálnak a szakértelem hiányából. Lényegében minden feltételt betartottak, de termékük vizuálisan eltért, mivel mindkét oldalon két-két plusz hajlatot tettel bele. A tömeg meglepõen megnõtt, de megpróbálták úgy beállítani, mintha a kormányszarvat meg lehet ezzel a verzióval takarítani, ami azt jelentené, hogy a kerékpár teljes tömege nem emelkedik.
A szöveg, amivel a divatot eladták így szólt: a hajlatoknak köszönhetõen, a kormány jobban kézre áll, jobban állítható, magasabban fogható és szélesebb. Mivel az eladások gyorsan nõttek, senki nem beszélt arról, hogy ezek a tulajdonságok mind megvalósíthatók az egyenes kormányokkal is, viszont mérnöki szempontból a hajlatok katasztrofális eredménnyel járnak. Vagy (1) lényegesen nagyobb lesz a tömegük, és/vagy (2) bonyolultabb a megmunkálási eljárás, és/vagy (3) gyengébbek az adott tömeg és ár mellett és/vagy (4) sokkal többe kerülnek, mint ha ugyanezt a geometriát egyenes idomból alakítanánk ki. Sajnos a kifáradás tesztek is igazolták, hogy minden tekintetbe rosszabbak a DH kormányok, mint a hagyományos egyenes modellek.
Ismét mérnöki szempontból, ott vannak azok a fránya hajlítások, melyek nem kis fejtörést okozhattak a tervezõiknek. Nagyon erõs ötvözeteket nem lehet hagyományos eljárásokkal hajlítani. Ha mégis megtesszük, általában egy sérült alkatrészt adunk a vásárló kezébe. Itt két lehetõség kínálkozik: vagy gyengébb ötvözeteket kell használni (melyek jobban tûrik a hajlítgatást), és jó sokat kell beépíteni belõlük, vagy sokkal drágább megmunkálási eljárásokat kell alkalmazni (pl. utólagos hõkezelés), mely igencsak megemeli az adott alkatrész árát. Az utóbbi stratégia halálra van ítélve, mivel senki se akar tízezreket költeni egy kormányra. Talán létezik egy kiskapú, miszerint a hajlítások íveit el kell nyújtani, és részben ez a magyarázata annak, miért lettek szélesebbek a DH kormányok az egyeneseknél. A másik kiskapu pedig a merevítõk használata. Ez valamelyest kompenzálja a hajlításokkal végzett gyengítéseket az anyagon, de ismét növeli a már úgyis tetemes tömeget, és emeli a termék árát is.
Azt hiszem, ha az utcán tartanánk közvélemény kutatást, mindenki belátná, hogy két pont között az egyenes a legtakarékosabb, a legerõsebb és a legbiztonságosabb. Mégis, ha manapság kerékpárkormányt vesznek az emberek, a DH típust részesítik elõnyben. Talán van valami a kerékpárkormányban, ami kívül esik a fizika törvényein?
A szöveg, amivel eladták a DH kormány koncepciót úgy szólt, hogy ezek kényelmesebbek, és jobb fogásuk van. Amiben valóban különböznek, az az erõsebb visszahajlási ív, a szélesség és a magasság. Viszont ha ezek tényleg kényelmesebbé teszik a kormányt, mi akadályoz meg minket abban, hogy az egyenes kormány, egy hosszú elnyújtott ívben, ne kanyarítsuk vissza azonos módon, és ne növeljük a szélességét. Pontosan ugyanazt kapjuk, mint ahogy a DH kormányt fogjuk. Ha erre azt mondják, hogy a DH kormányon az elõrehajlást és a visszahajlás szögét finoman be lehet állítani, míg az egyenesen nem, akkor azt hagyják figyelmen kívül, hogy ezt csak forgatással tehetik, ami nem egy, hanem két síkon állít egyszerre. Így teljesen más fogást kapunk, mivel a két paramétert csak egyszerre módosíthatjuk. Ezt bizonyos mértékig az egyenes kormányon is megtehetjük, és éppen olyan rossz kompromisszumokat köthetünk, mintha a DH típuson kísérleteznénk. Az egyenes kormányon, ha a stucni hosszát és emelkedését is bevetjük a harcba, eggyel több paramétert szabályozhatunk, és kettõvel többet egymástól függetlenül. Szerintem, ha a fogási kényelem Nirvánája a cél, jobban tesszük, ha az utóbbi módszert követjük.
Egyes gyártók azzal is érveltek, hogy a hajlítások révén rugalmasabb, tehát kényelmesebb kormányt alkottak. Ha ezt merevítõvel gondolták, akkor nem mondanak igazat. Merevítõ nélkül viszont több anyag kell a csõfalba, így merevebb lesz a szerkezet, mely kétségtelenül kevésbé kényelmes, mint az eredendõen rugalmasabb kivitelezés. Azonos falvastagság mellett viszont jóval drágább lesz a DH kialakítás, és ebben az esetben se lesz lényegesen rugalmasabb, mivel pont a hajlatokat kell valahogy megerõsíteni a tervezõknek.
Azért mindenképpen köszönet illeti az elsõ tervezõket, amiért rávilágítottak, hogy a szélesebb-, és a jobban visszahajlított fogású, megemelt kormányok az amatõr felhasználó számára valóban kényelmesebb fogást biztosítanak, mint ami a hagyományos egyenes kormányokon divat volt régebben. Lehet, hogy egyes túlsúlyos kerékpárosoknak jól jött a fokozott merevség is. Ez tényleg hiányt pótolhat a kerékpárpiacon. Viszont a mérnöki kivitelezés nem jó. Az elõbb felsorolt okok miatt, biztos vagyok benne, hogy nem kellenek a hajlítások.
Ha már hajlításoknál tartunk, megemlíthetjük a ma oly népszerû "S" vonalat követõ lánc- és támvillát. Ezeket nem annyira a divat, hanem a nagyobb gumiszélesség befogadás céljából fejlesztették ki, viszont mûködésük és hatásuk hasonlítható a DH kormány divatra. Itt is, vagy nehezebb, és/vagy törékenyebb, és/vagy drágább a megvalósítás, mintha többé-kevésbé egyenes vonalakat követne a váz hátsó háromszöge. Az ötlet jó, de a kivitelezés csak méregdrága vázaknál válhat be igazán. Ilyen jó ötlet volt az emelt láncvilla is, de az sem vált be, mivel több hátránya volt, mint elõnye. Sajnos a hátsó háromszög nagyon méretkorlátozott terület, és nem könnyû komoly áttörést honi ezen a téren. Talán a külsõ gumi méretét kellene egy kicsit csökkenteni, de ezt már csak halkan jegyzem meg, mivel ezen a ponton annyi indulatos megjegyzést szoktam kapni, hogy inkább nem bonyolódom bele ebbe a kérdésbe. Esetleg az ésszerû, változtatásokra még nyitott olvasóknak ajánlom, hogy nézzenek meg egy jó ciklokrossz versenyt. Talán a kerékpározási technika is számít egy kicsit.
forrás Yasec.hu