Idézetek a blogomból:
Az elsõ sorból rajtoltam, 6.-ként szólítottak be

, ez volt a verseny egyik legjobb pillanata.
Az elsõ lejtõn elnéztem egy vízmosást és estem egyet, kisebb horzsolásokkal megúsztam, de elfordult a stucnim, így azt újra be kellett állítani.
...a verseny egyik negatívuma, megyek felfelé az aszfalton és balra bent az erdõben látok egy szalagot, gondoltam ez az új szakasz. Beljebb viszont nem volt jelzés, de voltak keréknyomok. Megyek tovább és kb 10perc múlva újra kiértem az aszfaltútra, ahonnan lekanyarodtam és már látszott, hogy nem kellett volna elhagyni az utat. Ezután jött az igazi új szakasz, olyan részek voltak benne, mintha ezer éve nem járt volna ott senki, méteres fû, belógó fák... ...olyan útra érek ahol csak egy cipõnyomot látni és egyre nagyobb a gaz. Cipelem a bringát, már tudom hogy eltévedtem, káromkodok egyet, "Ez az utolsó Duna maratonom!" (persze ezt még átgondolom

).
...Nehezen lehetett haladni a lejtõkön, rájöttem, hogy nem csak felfelé van nagy különbség köztünk, hanem a lejtõkön is hatalmas a szakadék az átlag hosszútávos és az átlag középtávos között. Számításaim szerint közel 150 középtávost elõztem meg az utolsó 38km-en, ennyi köszönömöt szerintem még életemben nem mondtam

.
... A vízem már fogytán volt, de tudtam hogy mindjárt lesz egy frissítõ, hát nem volt (pedig a kiírásban szerepelt)... Az utolsó lejtõt sajnos nem tudtam úgy élvezni, mint elõzõ években, mert feltartottak.
... még enni is el akartam menni, de elfogyott a feltét a tésztáról.
Értékelés:
Pozitívumok: Beszólítás, fényvisszaverõ szalag
Negatívumok: A pályajelölés a hosszú körön borzalmas volt, elmaradt frissítõ, elfogyott a kaja a célban.
A teljes bejegyzés itt megtalálható:
M