Ez a fotos dolog érdekes felvetés, annyiban nem érzem 100%-ig jogosnak, hogy talán ez volt az a terület, amiben a legtöbbet sikerült fejlõdni, és fejleszteni. Ha visszanéztek egy 2 évvel ezelõtti magazint, szerintem gyorsan rájöttök mire gondolok.
A technológiát (értsd egy db 2MP digigép) el sem merem árulni, mert akik egy kicsit is konyítanak hozzá joggal mondanák, hogy pofátlanság volt azzal bevállalni a dolgokat.
A képminõség, tárgyfotó, imidzsfotó készítést kezdettõl fogva rágtuk, kézenfekvõ megoldás lett volna akkor is, most is profi fotóst, fotósokat alkalmazni.
Mi viszont kezdettõl arra szavaztunk, számtalan ok miatt, hogy nekünk magunknak kell megtanulni fényképezni, (fotóznit nem mondok, mert az külön szakma, amit tisztelek annyira, hogy például magamat, mint amatõr fényképezegetõt, még véletlenül sem titulálom fotósnak. Még évi 10000 kép után sem.
Szerintem egy jó képhez két dolog kell.
Az elsõ és fontosabb, hogy ki mit szerkeszt be abba a kis téglalapba, amit keresõnek, vagy LCD-nek hívnak. Ez a fontosabb kérdés, mert nehezebben tanulható, sok gyakorlás kell hozzá, és nem árt egy látásmód, ami kicsit személyessé teszi a dolgot. Mások a szerkesztési elvei egy portrénak, egy tárgynak, vagy egy versenynek. Ahogy egyre többet próbálgattunk, gyakoroltunk, úgy láttuk egyre inkább egymás képein, hogy ez a része lassanként mûködik.
A második a technika, ami sokfelé ágazik, kezdve a digit-hagyományos, látószög, tükörreflex, cserélhetõ objektív, vakuzás illetve a hogyan, milyen idõvel, rekesszel irányába. Az elsõ kérdésbõl nyilván a digitálist választottuk (gyorsabb, nem igényel hívást utánajárást, hosszútávon olcsóbb) és úgy döntöttünk inkább több, tuningolható relatíve olcsóbb gépet veszünk, mint egy fullosat. A beruházás így is tetemes volt.
Visszatekintve az idei és a tavalyi számait, úgy tûnik megérte, az elmúlt két évben rossz kép (nem kevésbé jó) nemigazán volt az újságban.
A külföldi magazinok fotósai valahol ugyanitt kezdték csak régebben, meg egy kicsit más reálkereset viszonyok között. Ezért járnak mostanra ott, hogy tudnak fényképezni és a géppark is adott a gépjük darabonként kb. 1 milkát ér, amit ki lehet egészíteni egy min. 2 milkás objektív garnitúrával, de aki komolyan tolja, ott egy-egy objektív is lehet ennyi. Az egyebeket, vakut, derítõt, softboxot nem számolom, de 1 milkát itt is el lehet költeni igen kicsi és szerény lendülettel. Nyilván mi is efelé haladunk, hiszen vannak olyan képek, melyet szerényebb technikával egyszerûen nem lehet megcsinálni, és sajna nagyon jól mutatnak. Ez a jövõ, remélem a 2007-es Bikemagot már ilyen képanyag mellett nézegetitek. "Röviden" ennyi:-))