Én is olvastam a legutóbbi, júniusi számban megjelenõ beköszöntõt, „Koktél” címmel.
Jól vegyítette benne András a semmitmondó halandzsát a kissé sértett visszavágással!
Összehasonlította a jó magazint a jó koktéllal, ami nem túl szerencsés összehasonlítás egy olyan magazin esetében amely eleve egy viszonylag szûkebb rétegnek szánt speciális tartalmat feltételezõ magazin. De jó, maradjunk a koktélnál. Van valami fogalmatok arról, hogy a világon hány millió hektoliter tiszta italt fogyasztanak évente??????? Tiszta alatt értem, a nem kevert, nem pancsolt, nem összezagyvált keverékeket, hanem az Absolut Vodkát, a Jonny Walkert, a Martinit, a Baccardit, a Remy Martent és hasonlókat. És van fogalmatok arról, hány deciliter koktélt isznak a világon összesen évente? Talán, de csak talán, ugyanennyit. Csak van közte egy 1000-es váltószám!!!!! A tiszta italok aprócska tört részének mennyiségét!!!
Ez természetesen nem is baj, mert aki a koktélt szereti, az csak fogyassza nyugodtan! A baj ott kezdõdik, amikor koktélt akarnak ráerõszakolni olyan emberekre is, akik eddig tisztán fogyasztották, és a tiszta italhoz szoktattak!!! Nemcsak hogy jobban ízlett nekik, amikor tisztán fogyasztották, de olcsóbb is volt, most meg, hogy összepancsolták, drágább is lett és nem is olyan jó!!!
A szerkesztõk azzal mérik a munkájukat, hogy hány példányt sikerül eladni, és talán kevesebbet fog-lalkoznak azzal, hogy az olvasók mit szeretnének. És persze büszkék a havi 25000 példányszámú eladott lappal. Az sem érdekes a számukra, hogy ez már egy másik 25000 embert jelent. Az eladott példányszámmal mérik a sikert és nem azzal, hogy mennyit lehetne eladni, ha megközelítené a német vagy angol vagy amerikai magazinok minõségét. Ebben az országban nem 25000 ember foglalkozik kerékpározással és nem csak 25000 ember engedhetné meg magának, hogy megvegye, megrendelje a magazint. A három, négyszerese is elkelne! De közel a duplája, ha sikerült volna megtartani a régi olvasókat is!
Lehet, hogy a német, meg az angol, meg az amerikai Bike Magazin árainak ismeretében gondolják úgy, hogy a mi kis magyar magazinunkért, ami 148 oldalas nem is sok a 746 Ft. De úgy már nagyon sok, ha ebbõl engem mindössze a 20 %-a érdekel!!!!! Nyugodtan fel lehet úgy is fogni a dolgot, hogy 30 oldalért fizetek havonta 746 Ft-ot és erre a 30 oldalra várok 30 napig!!! Ez ennyit nekem nem ér meg!! Nem veszek koktélt, ha engem csak a Baccardi Rum érdekel belõle, és elég macerás belõle kinyerni.
Én is hosszú éveken keresztül rendszeres olvasója voltam a magazinnak, de amióta az „új sorozat” megjelent, már csak hébe-hóba veszek egyet-egyet, hogy megnézzem, változott-e valami az elképzelésen, az imázsán. Sajnos eddig mindannyiszor azt tapasztaltam, hogy kár lenne elõfizetni rá.
Sajnos ez nemcsak a BikeMagra vonatkozik. Egyre divatosabbá válnak a különféle zsanzsásított ma-gazinok megjelenése. Adnak egy jó nevet a magazinnak, mondjuk „Jó kaják”, és akkor abba belefér az afrikai fáraóhangya pirítva, és a töltött káposzta is, meg a kínai kopaszkutya és a fókapörkölt. Pedig jobb lenne, ha a fókapörköltrõl szóló recept Eszkimóföldön és közvetlen környékén jelenne meg, a kínai kopaszkutya meg Ázsiában, a fáraóhangya meg Afrikában, itt Magyarországon pedig megpróbálnánk megmaradni legalább Európában, a hozzánk közelebb álló dolgoknál, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak a töltött káposztáról kell írni.
Nem hiszem, hogy az „Elektronika” magazinban (ami nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e) örülnének és értékelnék az olvasók, ha az 1 millió voltos nagyfeszültségû távvezetékek telepítésérõl, vonalvezetésérõl, villámvédelmérõl jelenne meg 10 oldalas részletes cikk!!!! Pedig nyilván azzal is foglalkoznak emberek, az is érdekel valakit, de mi lenne, ha azt meghagynánk a „Magasfeszültségû Elektronika” magazin számára???
A szerkesztõk arra is büszkék, hogy mostmár nem egy decis tiszta italt mértek, hanem 3 deci koktélt!!! Csak megint elfelejtik, hogy az olvasó nem 3 deci koktélt kért, hanem 2 deci tiszta italt! Ha annyira rengeteg mondanivalójuk, bemutatni valójuk van, hogy túlcsordul már a 3 decin is, miért nem csinálnak két lapot??? Lehet, hogy egyenként sokkal nagyobb példányban lehetne eladni és sokkal több embert érdekelne, mint így együtt a „koktél”!
Hasonlóan borzalmasan sántít az Alfonzó összehasonlítás is, mármint hogy szabad-e egy Alfonzó jelenetet másnak is elõadni, és nem Alfonzónak. Miért, szerintetek Beethovent, Mozartot, Strausst csak a szerzõk játszhatnak?? Akkor sose hallanánk, mert õk már meghaltak. Vagy egy Shakespeare-t nem rendezhet és nem adhat elõ más, csak a szerzõ???? Akkor szerintetek miért játszák már 400 éve a darabjait??? És biztos nem hallottatok a bácsi operaházban „alternatív” módon (nem „recept-követõen”) megrendezett és elõadott Wagner operáról, amit a 2200 fõs közönség felállva a helyükrõl fújolt, ami egyben a darab bukását is jelentette 1 elõadás után.
A „Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgáljuk az izlésedet” mondat pedig egyszerûen észbontó. Nem is tudtam, hogy a tizen- és huszonéves lapszerkesztõk is ízlést akarnak teremteni.
(Valami kis pénzmagot nem akarnak véletlenül az olvasóknak hozzáteremteni?? Vagy talán mégis mi, olvasok teremtjük nektek, akár közvetlenül, akár közvetve, a kereskedõkön keresztül, az eladott kerékpárok és alkatrészek bevételeibõl? Nem mégis inkább azt kellene kiszolgálni, aki fizet érte? Ugye tudjátok, hogy a magazin nem a szerkesztõk és írók fantasztikus tehetségérõl, nagyságáról, képességeirõl, tudásáról szól, hanem az olvasóról, aki fogyasztja???)
Szegény Dave-et pedig hagyjuk békében. Ne hozakodjunk vele elõ folyton. A magazin nem a fõszerkesztõrõl szól! A magazin a tartalomról szól és az olvasókról. Dave-nek elévülhetetlen érdemei vannak a magazin elindításával, de Dave az elévülhetetlen érdemeivel a „sírba szállt”, egyszóval kiszállt. Ende
Maradjunk továbbra is a koktélnál. Több ezer féle koktél van! És több tízezer féle recept. Nem hallottatok olyanról, hogy vannak köztük közül ihatatlanok és ehetetlenek is??? Amely már olyan szûk rétegnek készül, hogy említeni sem érdemes?
Ha mindenképpen receptet akarnak keresni, keressenek olyan receptet, ami nem „divatos”, hanem sokak számára fogyasztható! És nem kell megelégedni 25000 "balekkal" a 2 millióból, aki kerékpározással foglalkozik valamilyen szinten, és akik hónapról-hónapra, változó összetétellel és változó elégedettséggel megveszi.
A lap külleme, fotói és egyes cikkei mindenképpen dicséretet érdemel, én sem vagyok szélsõséges! Dícséret illeti a szerkesztõket azért, amiért a magazin megmaradt, fejlõdött, bõvült, eladható maradt. Csak egy kicsit többet kellene foglakozni a tartalommal. Nem szabadna azt megengedni, hogy valamelyik lapszerkesztõ beleszeret valamibe, és akkor attól nem tudnak szabadulni, szabad kezet kap, csakhogy teletöltse a lapot valamivel, hogy nesztek, most ez van, most ez a cool érzés, és én, Kis Miska most ezzel ízlést teremtek, kövessétek a példámat! Ha minket is ellátnának mindenféle elvetélt INGYEN-szerkentyûvel a gyártók, forgalmazók, mi, olvasók is el tudnánk örjöngeni vele 3 napot, és mi is ki tudnánk fejteni a véleményünket, csak egyáltalán nem biztos, hogy ez a többséget érdekelné.
Na jó, ennyit errõl. Maradjunk annyiban, hogy van még mit javítani a lap tartalmán. Majd 3-4 hónap múlva újra megkóstoljuk a koktélt. Ha ízleni fog, fogyasztjuk, ha nem, várunk tovább.
rudicus
Belépés
Felhasználó létrehozása
Lezárt topik
Ugrás az oldal tetejére
