Én 10 éve már, hogy utoljára magyar maratonon indultam, de idén lehetőségem volt kettőre is eljutni. Nagyon kíváncsi voltam, mi történt azóta, a (gyakorlatilag) kihalt bringás oldalakat és fórumokat, valamint a lényegében megszűnt Top-Maraton sorozatot sajnálom. A résztvevők listáját böngészve az látszik, hogy a Master 2 kategória a legnépesebb (én is ide tartozom), "felnőtt" versenyző gyakorlatilag nincs. Láttam viszont több gyerekeknek szóló oktatást és rendezvényt, úgyhogy remélhetőleg nem halt ki véglegesen a magyar MTB sport...
Bükk maraton: hát ez bizony egy óriási csalódás volt, nem a szervezés miatt, hanem mert ez gyakorlatilag egy gravel verseny lett, singletrack vagy "technikás" rész teljesen kimaradt, még az Ördögoldal is. Nem segített, hogy poénból az egysebességes bringával jöttem, a hosszú, unalmas, rátekerhetetlen lejtők teljesen felőröltek. Valószínűleg országúti kerékpárral indulva sokkal gyorsabb lettem volna. (Viszont találkoztam Barnabással, aki a singlespeedet komoly bringával nyomja, pedig én azt hittem, hogy ez a faj is kihalt már rég...). Az biztos, hogy ezen a pályán még egyszer indulni értelmét nem látom, csak halvány árnyéka az egykori Top maratonoknak, pedig hát alapvetően azok sem enduró jellegűek voltak.
Börzsöny Trail: ezt nagyon vártam, mert a Börzsönyben sosem voltam kerékpárilag ismerős. A "túra" távra jelentkeztem a hosszú helyett, hogy minél többet lássak a hegységből, sajnos két héttel az indulás előtt jött az email, hogy összesen ketten jelentkeztünk, így ezt nem tartják meg - hát akkor legyen csak rövidtáv. Valószínűleg ez mély nyomot hagyott a tudatalattimban, ugyanis totál összekevertem a naptárat, és szombat helyett vasárnap jelentem meg a helyszínen. Utólag azt mondom, így még akár jobban is kijött, legalább nem kellett hadakozni, hogy "kiengedjenek" a túrakör második felére. Apró szépséghibája a dolognak csak az volt, hogy mivel folyamatosan navigálnom kellett, elkezdett vészesen lemerülni a telefonom, ezért a Bernecebaráti felé vezető utat levágtam Drégelyvár felé, így kb. 15km-rel rövidebb lett a menet. Problémám volt még a vízhiány, a kiszáradástól a Király-kút forrás mentett meg, ez van, ha az ember hozott anyagból frissít.
A rövidtáv útvonalával én teljesen meg vagyok elégedve: az elején bemelegítésnek földút, aztán a hosszú "powerline" mászás, és az utolsó harmad a legjobb, különösen a két csúcsot összekötő, hegyoldalban kanyargó ösvény tetszett. Most már csak a távot kellene egy kicsit felturbózni...
Kérdésem a szervezők felé: ugyan miért nem lehet rendes hosszútávú maratont csinálni, annyival többe kerülne kijelölni a teljes távot? Egy átlag hobbi bicajosnak szerintem sokkal több élményt ad egy valós 70km, mint 2x35 (és akkor hol vannak még a régi 100+km "klasszikus" hosszútávok...).
Valamint fejlődött annyit a technika, hogy a mostani modern geos / dropperes XC kerékpárokkal is simán be lehet vállalni a keményebb lejtőket, értem, hogy rizikó, meg balesetveszély, de az MTB erről is szól (kellene, hogy szóljon)! Aki ezt nem szereti, annak meg ott vannak a gravel rendezvények.
Amúgy hajrá Börzsöny Trail, csak így tovább!