Bocs ayokt=l, akik már olvasták!
Tortúra66 (meg egy kicsi)
Már az egész túra jól kezdõdött azzal, hogy elõtte éjjel semmit nem aludtam. Éjfél elõtt végeztem a pakolással, készítettem egy raklap tésztát stb, Az idegességtõl 1-ig csak forgolódtam, aztán inkább az ébrenlétet valasztottam, mert akkor tuti nem alszom át a 3 órai kelést.
Vekker csörög, indulni kell. Felöltöztem, kimegyek az utcára, arcomra fagyott a mosoly. 4 réteg+kabát kombinációban is fázom? Ez nem viccel.
Kényelmesen elértem a vonatot, elindultunk- fajer nélkül. Gödöllõn csatlakozott Alex és Zoli. Hédi nem jött, mint kiderült, késõbbi vonatot célzott be.
8-kor értünk Miskolcra. Útközben betoltam fél kiló tésztát, nehogy ezen múljon a teljesítés. A rajthelyen nem volt itiner papír, ezért laza fél órát késtünk az indulással. Végül:
9:10 Rajt! Komótosan indultunk neki a 65 km-nek. Néhol erõsebb volt a tempó, de bevártak. Aztán elkavartunk. A Z tetején ramentünk a PZ-re, majd P-re. Nem kis meglapetésünkre visszaértünk az iskolához. Ez nem volt jó poén.
( Sebaj, legalább jól bemelegítettünk, ahogy kell.
10:10 Rajt ep.2!
Most már végig a piroson is mentünk fel, és nem tévesztettük el az irányt. Néhol futva, meredekebb részeken gyalogalva gyûrtük a kilométereket. Eléggé csúszós helyek is voltak, tartottam a buktától. Bükkszentkereszten utolértük Hédit, éppen gyalogolt. Pár perc múlva be is értünk az 1. EP-re.
11:45 Bükkszentkereszt.
Nem is lenne rossz idõ, ha elsõre ide jövünk. Az is igaz, egyedül nem valószínû ilyen tempót megyek, Alexék után loholtam nagyrészt.
Hollóstetõ után a mûúton kezdtem elõször komolyabban megúszni, Kecskeláb-rétnél inkább hagytam Alex és Zoli hadd menjék a saját tempójukat. Elõrementek kb. 50 méterre, erre egy havas lejtõn bal lábam alám csúszik, térddel hárítok a kõkeményre fagyott talajon. Hm. Akkor itt vége is a futásnak, 3:50 után. Próbálgattam, mennyire sérült, szerencsére bõ 1 km után ismét kocogtam- puha füves talaj jól jött a S+ úton.
Felfelé már erõs tempójú gyaloglás, síkon és lefelé kocogás, ahogy jól esik. Esti vonatot már nem érem el, 20 perccel jobb idõ miatt meg minek siessek? Jól telnek a kilométerek, lassan ismét ismerõs tajon haladok. Jé, itt van Bánkút! Megvan a 32-es km. (Ami igazából közel jár a 40-hez)
Bánkút Csurgó, 14:10
Felmarkoltam egy vajaskenyeret, és spuri tovább. A kicsit lassab tempó megtette jó hatását, könnyen megy a futás- persze leszámítva a térdfájást, de ennyi futás után nem csoda. Mária kegyhelynél több percet is szerencsétlenkedek, mire kitalálom, merre tovább. Végülis csak tizenötször jártam eddig erre... Az országos K jelzésen vannak elõször hosszabb lejtõk, ezzel is javíthatom az átlagot. A Bükk50-rõl nosztakgiázom- itt hullott szét a vált, ott csapattunk 10 másik keróssal a single tracken... Galád módon nem mindig térek le a mûútról. Mert gyorsabb. De a jobb ösvényeket bejárom. Egész jól megy a futás. Tar-kõnél nem állok ki nézni a tájat, megkezdem a meredek lejtõt. Többszáz méter hosszan, végig fékezve. A sok kõ miatt nem erõltetem a futást, inkább a lendület miatt lépek hosszabbakat. Saskarom velem van.
Rá a Z-re, innen lájtosabb a domborzat, ismét lehet futni. Sok gyalogost értem utol, egészen elfáradok a rex linx ismételgetésétõl. Közben hátulról ismerõs hang- jé, Alex és Zoli! Hogy kerültetek ide? Ismét együtt a csapat. Az egri mûút elvisz a 3. EP-hez.
Tamás-kút 16:08
5-10 perc állás (tankolás, és lámpa izzítás) után nekiindulunk a maradék távnak. A ködben használhatatlan a fejlámpa, kézben tartva már látunk is. A Várkútig tartó 13 km-en éreztem a legrosszabbul magam. Hiába ettem, a gyomor csak korgott, elmet az erõ a lábaimból. Szúrt az oldalam, a sötét erdõ sem tetszett. Az energiaszelet sem segített. Csak azért nem szálltam ki, mert nem volt hova. Becsületbõl kiszenvedtem a pontig, szerencsére többiek bevártak. Nagyon megörültem, mikor elértük a turistaházat.
Vár-kút, 18:44
Itt egy hosszabb szünetet tartottam. Lecsúszott 2 tálca zsíros kenyér+1 vödör tea. Na jó, annyi nem, de az elõzõekhez képest sokat. Indulás elõtt, hú még valamit el kell intéznem. Megvolt, Alex és Zoli már tûkön ülnek- érthetõ, el akarják érni a 20:30-as vonatot. Minimum 20 perc múlva tovább is indultunk, az utolsó 10 kilométernek.
És hoppá, újra bírok járni! Sõt, mi több, futni is! Ennek örömére fokozzuk a tempót kb. 7 perces kilométert diktálva. Persze rögtön elkavarunk a helyes irányról. Mire meglesz, Alexék fénysebességre kapcsolnak, hátha meglesz az a vonat. Menjetek csak, itt már nem tévedhetek el! Azért rákapcsoltam, igyeketem minél többet futni. A város határában persze sikerült elveszteni a nyomot. Mire meglett, az elemek is elfáradtak. Érdekes dolog, töksötétben elemet cserélni.
Végre látok, ismét megvan a jel, gyerünk tovább! Ó, 10 percen belül elértem a szõlõskerteket, és máris van közvilágítás! Ismét lakott területen. Elhagyom a dzsungelt, bevetem magam a civilizációba. Fura módon, a célig végigfutom a távot. És megvan, és megvan! Befordulok az iskola kapuján, csókot dobok az engem éljenzõ tömegnek (a lányoknak kettõt is), és beértem.
Cél 20:59
Összességében 10:44-es km-ek lettek. Melegítés nélkül 9:50 körüli is meglett volna.
A néhány negatívumtól eltekintve, tetszett a túra. A rendezés remek, az útvonal még szárazon sem egyszerû.