Más.
Mese ez is,terjedelemben biztos.DE talán megéri belinkelni...
A globális felmelegedés hatására a Föld csaknem minden hófödte hegycsúcsa, hegyi gleccsere olvad, sokuk meglehetõsen gyorsan. Még ebben az évtizedben el fog tûnni a hó a Kilimandzsáróról. A Himalájában különleges probléma áll fenn: a Tibeti-fennsík gleccsereire a globális felmelegedés rendkívül erõteljesen hat. A Himalája százszor annyi jeget raktároz, mint az Alpok, és táplálja a Tibeti-fennsíkon eredõ hét nagy folyót – a Föld népességének 40 százaléka számára ezek biztosítják a szükséges ivóvíz több mint felét. A következõ fél évszázadban ennek az óriási embertömegnek nagyon komoly ivóvízhiánnyal kell számolnia, hacsak a világ bátran és gyorsan nem cselekszik a globális felmelegedés enyhítéséért.
Az éghajlati válság lényege
A Föld ökológiai rendszerének legsérülékenyebb része a légkör. A Nap energiája fényhullámok formájában hatol a légkörbe, és felmelegíti a Földet. Ennek az energiának egy része melegíti a földfelszínt, azután infravörös hullámok formájában visszasugárzódik az ûrbe. Normális körülmények között a távozó infravörös sugárzásból valamennyit a légkör természetes úton visszatart – és ez jó dolog, hiszen a Föld hõmérséklete kellemes határok között marad. Napjainkban azzal a problémával szembesülünk, hogy a légkörnek ezt a vékony rétegét az emberi tevékenység hatására hatalmas mennyiségû szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gáz terheli. A légkör egyre növekvõ szennyezése jelentõs részét foglyul ejti annak az infravörös sugárzásnak, amely máskülönben elhagyná a légkört és az univerzumba távozna. Ennek következtében a Föld légköre és óceánjai veszélyes mértékben felmelegednek.
Hõhullámok
A megfigyelt idõszakban a legforróbb év 2005 volt. (Al Gore könyve 2005-tel zárul le. Ismert, hogy a következõ, 2006-os esztendõ még melegebb volt. – A szerk.) A hõhullámok sokkal gyakoribbá válnak, ha nem foglalkozunk a globális felmelegedéssel. 2003 nyarán az Európát sújtó erõteljes hõhullám 35 000 embert ölt meg. Indiának nem jutott akkora figyelem, de ugyanabban az évben az ottani hõmérséklet egészen 50 fokig szökött. Tavaly nyáron Nyugat-Amerika nagyon sok városában megdõltek a valaha mért legnagyobb melegrekordok. Több napon keresztül folyamatosan tartó 38, de volt, ahol 47 fokot mértek. Kétszáz nyugati nagy- és kisváros állított fel abszolút rekordot. Tehát a hõmérséklet-növekedés az egész világra jellemzõ.
Viharok, hurrikánok, tornádók
Ha az óceánok melegszenek, a viharok egyre erõsebbé válnak. Egyre több olyan tanulmány születik, amely megerõsíti, hogy az óceánok felszíni rétegének melegedése növeli a hõáramlási energiát, ami egyre több erõs hurrikánt táplál. A globális fölmelegedés a hurrikánok gyakoriságának növekedéséhez is vezet, és ez erõsebb hatás, mint a mélytengeri áramlatok régóta ismert természetes ciklusa. Az Egyesült Államokat 2004-ben számos nagy hurrikán sújtotta, ezért a nyugati médiában Japán idõjárása nem kapott elég figyelmet. Pedig ugyanebben az évben Japánban a tájfunok száma minden korábbinál nagyobb volt. Az addigi rekord évi hat tájfun volt, míg 2004-ben már tíz tájfun sújtotta Japánt. A tájfunok, hurrikánok és forgószelek lényegében hasonló idõjárási jelenségek, az óceántól függenek, amely fölött keletkeznek. 2006 tavaszán Ausztráliát több, szokatlanul vad, 5-ös erõsségû forgószél sújtotta, közöttük a Monica, amely az Ausztrália partjainál mért minden eddigi forgószélnél erõsebb volt – erõsebb, mint a Katrina, a Rita vagy a Wilma hurrikán. Korábban azt állították, hogy a dél-atlanti térségben nem fordulhatnak elõ hurrikánok. Ebben az évben megtörtént, ami azelõtt sohasem: hurrikán sújtotta Brazíliát. Az 1970-es évek óta az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon kialakuló nagy viharok hossza és intenzitása 50 százalékkal nõtt. A következmények borzalmasak voltak. Nincsenek szavak, amelyek leírhatnák.
Árvizek
A víz melegedése növeli a viharok nedvességtartalmát, a melegebb levegõ pedig megtartja a páratöbbletet. Amikor a körülmények felhõszakadást váltanak ki, a nedvesség nagy része egyszerre, heves esõk vagy hóesések formájában zúdul le. Részben ennek eredményeként a nagy áradások száma minden kontinensen évtizedrõl évtizedre növekszik. A UPI hírügynökség 2005. augusztus 26-án így foglalta össze sok európai érzéseit: „Az idõjárás Európában megõrült.” Az áradások Ázsiában is drámaian megszaporodtak. 2005 júliusában az indiai Mumbayban 24 óra alatt 94 cm esõ esett. A vízszint elérte a 213 cm-t. Nyugat-Indiában a halottak száma meghaladta az ezret. A Föld elsivatagosodása, aszályok, éhínségek Paradox módon a globális felmelegedés hatására nem csak az árvizek, de az aszályok száma is növekszik. Például, miközben Kína Anhui tartományában hosszú, súlyos szárazságtól szenvedtek, a szomszédos területeken árvizek voltak. Ennek az ellentmondásnak az egyik oka, hogy a globális felmelegedés nemcsak megnöveli a csapadék mennyiségét, hanem egyidejûleg meg is változtatja annak eloszlását. Hihetetlen tragédiák bontakoztak ki Afrikában, Dél-Szudánban, amely a Csád-tótól keletre terül el. A hatalmas szárazságok is hozzájárultak ahhoz, hogy az éhínség milliókat veszélyeztet, és ebben a régióban mindennapossá váltak a tömeggyilkosságok. Sok bonyolult oka van az éhínségnek és a népirtásnak, de közülük a Csád-tó eltûnésérõl keveset beszéltek. Ez a tó korábban a világ hatodik legnagyobb tava volt, ám az elmúlt 40 év során lényegében eltûnt. A globális felmelegedés paradox hatásának másik oka, hogy amíg az óceánok jobban párolognak, és a meleg levegõt több vízgõzzel telítik, a talaj nedvességet veszít. Részben ennek következménye, hogy az elsivatagosodás évtizedrõl évtizedre nõ.
A Föld elsivatagosodása, aszályok, éhínségek
Paradox módon a globális felmelegedés hatására nem csak az árvizek, de az aszályok száma is növekszik. Például, miközben Kína Anhui tartományában hosszú, súlyos szárazságtól szenvedtek, a szomszédos területeken árvizek voltak. Ennek az ellentmondásnak az egyik oka, hogy a globális felmelegedés nemcsak megnöveli a csapadék mennyiségét, hanem egyidejûleg meg is változtatja annak eloszlását. Hihetetlen tragédiák bontakoztak ki Afrikában, Dél-Szudánban, amely a Csád-tótól keletre terül el. A hatalmas szárazságok is hozzájárultak ahhoz, hogy az éhínség milliókat veszélyeztet, és ebben a régióban mindennapossá váltak a tömeggyilkosságok. Sok bonyolult oka van az éhínségnek és a népirtásnak, de közülük a Csád-tó eltûnésérõl keveset beszéltek. Ez a tó korábban a világ hatodik legnagyobb tava volt, ám az elmúlt 40 év során lényegében eltûnt. A globális felmelegedés paradox hatásának másik oka, hogy amíg az óceánok jobban párolognak, és a meleg levegõt több vízgõzzel telítik, a talaj nedvességet veszít. Részben ennek következménye, hogy az elsivatagosodás évtizedrõl évtizedre nõ.
A sarkvidékek jégmezõinek olvadása, állatfajok kihalása
Az Északi-sarkvidék (Arktisz) és a Déli-sarkvidék (Antarktisz) régiói különösen érzékenyen jelzik a globális felmelegedés hatásait. Mindkettõ a fagy birodalma, a tudósok itt gyorsabban látják a változásokat, így az éghajlatváltozás hatásait is korábban és határozottabban észlelik, mint bárhol másutt a Földön. A Földnek ez a két sarka látszólag nagyon hasonlít egymásra, a felszín alatt azonban rendkívüli különbségek vannak. A Déli-sarkvidék masszív, 3000 méter jégsapkájával szemben az Északi-sarkvidék jégtakarója átlagosan kevesebb mint 3 méter vastag. A különbség oka pedig a sarkvidékek jege alatt rejlik: a Déli-sarkvidék szárazföld, amelyet óceán vesz körül. Az Északi-sarkvidék úszó jege vékony, akárcsak az Északi-tengert körülvevõ szárazföldek fagyott talajrétege. Ennek eredményeként az Északi-sarkvidéken a globális felmelegedés legsúlyosabb hatása a felgyorsult olvadás. Itt a hõmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a bolygó bármely más pontján. Az alaszkai tundrán korábban 225 napon keresztül fagyottak voltak az utak. Ez mostanában 80 alá csökkent, mert a tavasz korábban, az õsz pedig késõbb köszönt be, s a hõmérséklet egyre csak emelkedik. 1970-tõl kezdve egy hirtelen zuhanás észlelhetõ az Északi-sark jégmezõjének mennyiségében, kiterjedésében és vastagságában. Ez 40 százalékkal csökkent 40 év alatt, most pedig már két fõ tanulmány is azt mutatja, hogy az elkövetkezõ 50-70 évben a nyári idõszakban teljesen eltûnik majd, pedig jelenleg döntõ szerepet játszik a Föld hûtésében. Az állandóan fagyott területek olvadása miatt a csõvezetékek is veszélyben vannak. Erõteljesebb a felmelegedés az Északi-sarkon és az Északi-óceánon, mint bárhol máshol a bolygón. Ez veszélyezteti azoknak az állatfajoknak a létét, amelyek élete a jégtõl függ. Egy új tudományos tanulmány beszámol arról, hogy sok jegesmedve fullad vízbe, mert sokkal nagyobb távokat kell átúszniuk, amíg egyik jégtáblától a másikig érnek. A jég széle egyes helyeken 50-60 km-re van a tengerparttól.
Az óceánok áramlatainak változása
A világ éghajlatát legjobban úgy érthetjük meg, ha elképzeljük, amint egy gép újraoszlatja a hõt az Egyenlítõ és a térítõk felõl a sarkok felé. Ez a sarkok felé mozgatja a tengeráramlásokat és a szeleket is. Az éghajlatváltozás kezd olyan mérvûvé válni, hogy megtörténhet az áramlatok módosulása, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek az egész civilizációra. A Föld éghajlati rendszerének egyik meglepõen törékeny eleme az Atlanti-óceán északi fele, ahol a Golf-áramlás találkozik az Északi-sarkvidékrõl Grönlandon keresztül érkezõ hideg szelekkel. Ahol a kétféle áramlás egymásba ütközik, a hõ elillan a Golf-áramlatból, és az uralkodó széljárás gõz formájában keletre szállítja, Nyugat-Európa fölé. A tengeráramlások mind kapcsolatban állnak egymással, és hurkot képeznek, amit „globális óceáni szállítószalag”-nak neveznek. A párologtatás után az Atlanti-óceánban visszamaradt víz nemcsak hûvösebb, hanem sósabb is, mert az összes só a vízben marad, így koncentrációja megnõ. A víz sokkal nehezebbé válik, ezért bámulatos intenzitással, másodpercenként 20 millió m3 víz süllyed le a mélybe. Az a hely, ahol az óceán feneke felé a vízáram lezúdul, egyúttal a dél felé tartó hidegáramlás kezdõpontja, amely az áramlatot déli irányba fordítja.
Újabb népvándorlások várhatók az evakuálások miatt. Népességrobbanás
Az alacsonyan fekvõ csendes-óceáni szigetek sok lakóit az emelkedõ tengerszint miatt Új-Zélandra kellett evakuálni. A tengerszint további emelkedésével víz alá kerülne számtalan sziget, de eltûnne például Florida jelentõs része és a San Franciscó-i öböl, Hollandiát pedig teljesen elpusztítaná az emelkedõ tengerszint. Pekingbõl több mint 20 millió embert kellene kitelepíteni, Sanghajból és környékérõl több mint 40 millió, Kalkuttából és Bangladesbõl 60 millió embert kellene evakuálni. Jézus Krisztus és Julius Caesar idejére az emberi népesség negyedmilliárdra növekedett. 1776-ra, az Egyesült Államok megalapításának idejére elérte az egymilliárdot. A II. világháborút követõen a kétmilliárdot éppen átlépte, jelenleg 6,5 milliárd. Nemzedékem még megéli, hogy bolygónk népessége meghaladja a 9 milliárdot. Erkölcsi kötelességünk számításba venni, hogy ez a drámai változás hogyan hat fajunk és a Föld kapcsolatára. A népességnövekedés legjobban a fejlõdõ országokat sújtja, ahol a legnagyobb a szegénység. A gyors népességnövekedés hatására az élelem, a víz, az energia és az összes természeti erõforrás iránt nõ a kereslet. Ez az oka annak, hogy mindenütt irtják az erdõket. A véletlen tüzek is egyre gyakoribbá válnak, mivel a magasabb hõmérséklet hatására a talaj és a levelek kiszáradnak.
Ahogyan az éghajlati válságról gondolkodunk
Látszólag az a legegyszerûbb, ha egyáltalán nem gondolunk az éghajlati válságra. Ha körülményeink jelentõs megváltozása lassan, fokozatosan történik, akkor képesek vagyunk egészen addig nyugodtan ülni és tudomást sem venni az események komolyságáról, amíg be nem következik a katasztrófa. Az éghajlati válsággal kapcsolatos gondolkodásunkban a másik problémát az a széles szakadék jelenti, amit C. P. Snow „két kultúra” néven írt le. A tudomány egy célt tart szem elõtt: a szûkülõ részletekben mind pallérozottabb tudásra szert tenni. A specializáció olyan mértékû, hogy mi, többiek, egyre nehezebben tudjuk a tudósok következtetéseit megérteni, bölcsességüket érthetõ nyelvre lefordítani. Ráadásul a bizonytalanság a politikát ugyan megbénítja, de a tudomány jól megvan vele, ezért a tudósok nehezen szánják el magukat arra, hogy megkondítsák a vészharangot. Ha kutatási eredményeik világossá teszik is, hogy komoly veszélyben vagyunk, elsõ ötletük az, hogy meg kell ismételni a kísérletet, ugyanaz lesz-e az eredmény másodszor is? Másrészt a köztudatban él az a téveszme, miszerint a tudományos világ nem tud megegyezni arról, hogy a következõ három állítás igaz-e vagy sem:
1. a globális felmelegedés valós tény;
2. a felmelegedés elsõdleges okai az emberek;
3. a következmények olyan veszélyesek, hogy azonnali cselekvést tesznek szükségessé.
Gondolkodásunkban a harmadik probléma az a tévhit, miszerint választanunk kell az egészséges gazdaság és egészséges környezet között. A Fehér Ház által szervezett egyik konferenciára a kormány megbízásából készítettek egy brosúrát a „Globális gondoskodás” témakörérõl, hogy meggyõzzék az embereket: tesznek valamit a világ környezetvédelméért. A kiadvány egyik képe azt ábrázolja, hogyan képzelik a megbízók a környezet és a gazdaság egyensúlyát. Az illusztráció azt a széles körben elterjedt nézetet jelképezi, amely szerint az Egyesült Államoknak választania kell a gazdaság és a környezet között. A kép egy régimódi mérleget ábrázol. Az egyik serpenyõben aranyrudak vannak, amelyek a gazdaságot és a gazdasági sikereket szimbolizáljál. A másik serpenyõben van – az egész bolygó! A rajz burkolt állítása nem csak az, hogy választanunk kell, hanem az is, hogy nehéz választás elõtt állunk. Valójában ez az alternatíva két okból is hamis. Elõször is, a bolygó nélkül aligha élvezhetjük az aranyrudakat. Másodszor azért, mert ha helyesen cselekszünk, akkor gazdagságot, állásokat és lehetõségeket teremtünk. A globális felmelegedéssel kapcsolatos gondolkodás negyedik problémája a tévhit: „a probléma már olyan nagy, hogy semmit sem tehetünk ellene”. A globális felmelegedésnek mindannyian okai vagyunk, de valamennyien a megoldást részesévé válhatunk. Dönthetünk, hogy mit vásárolunk, mennyi elektromos áramot használunk, milyen autót vezetünk, és milyen életstílust folytatunk. Választásainkkal minimálisra csökkenthetjük a szén-dioxid-kibocsátásunkat. A megoldások a kezünkben vannak, csak az elhatározásra van szükségünk, hogy megtörténjenek.
Ne támadj, jót akarok! Tanulni nem szégyen...nekem se.
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
