Hirtelen felindulásból követtem el ezt a versenyt. Pedig hallgathattam volna a jelekre, hogy nem lesz jó. Tomi nem kapott szabadnapot, így ezzel el is dõlt volna a kérdés: menni, vagy maradni? De kíváncsi voltam. A pótalkatrészek csak péntekre jöttek meg, amiket „bõven idõben”, szerdán rendeltem meg. Ráadásul még váltófül sem volt a montin. Mivel legközelebb csak augusztusra néztem ki versenyt, túl hosszúra sem akartam nyújtani a szünetet. Meg a héten történt események is felvillanyoztak,le kellett vezetni a feszültséget. Míg elmentem a megrendelt cuccokért, méretes vízhólyagok nõttek talpaimra. Így jár, aki a forró betonon gyalogol. Vett volna lakatot, akkor bringával is tudna közlekedni! A hólyagok folyományaként két dolog vált nehézzé: a járás, és a pedálozás. De nem adom fel, kérem az ostort.
Péntek este 11-re állt össze a technika, bónusz új markolattal- ami elsõ látásra, de nem elsõ használatra szerelem. Alvás kilõve.
Bõven idõben megérkeztem a rajt-cél területre, kényelmesen el tudtam intézni a nevezést. Az elõnevezés során sajnos egyoldalúan kommunikáltunk, felteszem az angolt annyira nem bírják. Viszont ami nem jutott eszembe, magyarul többen is beszéltek.
A rajt elõtt sokat tébláboltam, annyira megszoktam a jót, Orsi vagy más szokott ilyenkor segíteni. Hova tegyem a vizet? Kire bízzam a kulcsot? Végül megoldódott, és beállhattam az elég gyér hosszú távos mezõny rajtjához.
Pontban kilenckor, pisztolylövésre indultunk. A pálya elejétõl kezdve emelkedett, de nem vészesen. Ez egy helyet leszámítva, így is maradt. Hiszen”csak 2400m szint vár ránk. A jelölés érdekes módon rikító narancs festékkel volt megoldva, a kövekre fújtak belõle pöttyöt, nyilat. Szalag, pláne tábla szinte semmi. Egy helyen volt problémás, ott többen is továbbmentünk a rossz irányba. A következõ lejtõn a pályabiztosítók elõtt dobtam el MAJDNEM a technikát, de ugye a Bringabandában követelmény, hogy meg kell tanulni bringázni. A pálya úgy épült fel, hogy egy bevezetõ szakasz után mentünk egy 40-es körön kettõt. Így jobban be lehetett osztani az erõt (már akinek van), de emiatt szerintem unalmas lett a vonalvezetés az amúgy sem túl extra pályán. De van, akinek meg ez tetszik. A legnagyobb mászás egy sípályán végzõdött, közel 1200 méteren (600 alatt sehol nem mentünk), árnyék zéró. Az induláskor még kellemes árnyékban 20-25 fok kora délutánra eléggé felszökött.
A verseny nekem nem volt különösebben eseménydús, ha csak a lábfájást nem tekintek fékezõ tényezõnek. Vagy ha több, mint 5 azaz öt órán át játszod magadnak a múv lájk dzsággör eredeti, és IHM-es verzióját. Erre mondják: ami nem öl meg, erõsít. Technikai probléma? 1db kulacs kiesés, és némi váltófül állítás, szóra sem érdemes. Így is tudtam le ezt az etapot. Tudom, hogy hagytam itt most perceket, de nem biztos, hogy jövõre vagy késõbb meg is akarom keresni. A gyér mezõnyre végül meglett a válasz, ma a régióban csak három darab bringás verseny volt. Ami az én szempontomból azt jelentette, hogy 5:29:06-os idõvel Felnõtt 7. lettem. Nyert Michal Lami 4:26-al.
Célban gulyás+Kofola. A tombolahúzás közben szundítottam egyet a fûben, még indulás elõtt.
A visszaútra a legjobb szó a teleportálás lenne, a többit fedje jótékony homály.
Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá Martinit!
Race, no Rest!