Ez tény: a legtöbb therapeuta, és leginkább: az összes ÖNKÉNTES családsegítõ, gyermektáboroztató,szociálismunkás stb. az lelkileg iszonyatosan sérült. Ez nem közhely.
.
Ezt én erõsen durva közelítésnek érzem. Persze nem tudom mit értesz a lelkileg iszonyatosan sérültön. Végül a segítõ szakmákhoz nagoybb fokú empátia és érzékeynség ajánlatos, ami sokszor nagyobb fokú sérülékenységet eredményez, mivel több dolog érint esetleg meg egy segítõt, mint másokat, ahogy írtad is...
De ennek van azért elõnye is, pl. egy öngyilkosjelölt lelkiállapotának megértését talán nehéz is könyvekbõl megtanulni. Egyik tanárom mondása, bár más közegben: "Sajátélményt semmi sem pótolja"