én sem vállaltam be a bringamosást, úgysárosan hazatekertem szentendrére, mostmegyek lemosni
Üdvözlünk a Bikemag Fórumon!
Fórumunk bejegyzéseit regisztráció nélkül is olvashatod, ha hozzá kívánsz szólni a fórumhoz, kérjük regisztrálj!Jelentkezz be Regisztrálj
Duna Maraton -- 2006. július 2.
Indította
rvilike_2
, 2006. április 24. 11:21
#201
Írta 2006. július 03. - 07:23
#202
Írta 2006. július 03. - 07:22
#203
Írta 2006. július 03. - 01:13
2. rész:
Hoppá, egy frissítõpont! Már pakoltak össze, de vízzel megtöltötték a kulacsaimat. Nyomás tovább, érjünk be a célba! A Fellegvárig azzal ütöttem el az idõt, hogy a hasznákt zselés tasakokból kipréseltem az utolsó cseppeket.
Mikor megláttam a Fellegvár alatti parkolót, maga a megváltás! Az utolsó emelkedõ is eljött végre, az aszfaltján feltekertem. Az 5 km-es táblánál elmorzsoltam pár könnycseppet.
A fékeimrõl annyit, hogy rögtön lefelé egy középtávos csajt nem tudtam megelõzni, csak síkon tekertem el mellette. A végsõ lefelét rollereztem. Ultimo chilomtetrot megnyomtam, lábfordulat 250, talán hússzal is mehettem! J
A célvonalon átgurulok. Senki nem szól, hogy gratulálok, vagy ilyesmi. Õszintén szólva örülhetek, hogy van még célkapu.
Bedobom a gulyást. Nem éppen kerékpáros kaja, de úgy lapátolom be, mintha extra szószos spagetti lenne. Krisztáék szinte tömik belém a kaját- nem kellett nagyon gyõzködni..
Bringamosónál kilométeres sor, irány a Duna! Láncon, csapágyakban gyakorlatilag semmi kenõanyag nincs, így minimális szennyezés, ha a folyóban öblítem le a bicajt. Egy lendülettel meg is fürdök. Jól esik a hûvös víz. Felfrissülök tõle, tisztábban látom a dolgokat.
A sáros embereken, és bringákon nem tudok nevetni. Persze már csak néhányan lézengenek, szinte mindenki hazament, a rajt/cél területet ezerrel bontják. Ilyen sem esett még meg velem- szar érzés.
Igazából nem fáradtam el- idõben már többször mentem ennyit. A mentális stressz viszont hatványozottan terhelt. Ez a felesleges, értelmetlen, és kilátástalannak tûnõ szenvedés- magyarul az orrba-szájba önszopatás, amit megelõzhettem volna azzal, ha normális épeszû ember módjára úgy döntök, hogy nem indulok el a versenyen.. Jó lecke volt, remélem, tanulok belõle.
S végül a versenyrõl:
+ pálya jelölés
- frissítõk száma, kínálata
+ póló (ehhez nem kellett volna szénné szívatnom magam)
Hoppá, egy frissítõpont! Már pakoltak össze, de vízzel megtöltötték a kulacsaimat. Nyomás tovább, érjünk be a célba! A Fellegvárig azzal ütöttem el az idõt, hogy a hasznákt zselés tasakokból kipréseltem az utolsó cseppeket.
Mikor megláttam a Fellegvár alatti parkolót, maga a megváltás! Az utolsó emelkedõ is eljött végre, az aszfaltján feltekertem. Az 5 km-es táblánál elmorzsoltam pár könnycseppet.
A fékeimrõl annyit, hogy rögtön lefelé egy középtávos csajt nem tudtam megelõzni, csak síkon tekertem el mellette. A végsõ lefelét rollereztem. Ultimo chilomtetrot megnyomtam, lábfordulat 250, talán hússzal is mehettem! J
A célvonalon átgurulok. Senki nem szól, hogy gratulálok, vagy ilyesmi. Õszintén szólva örülhetek, hogy van még célkapu.
Bedobom a gulyást. Nem éppen kerékpáros kaja, de úgy lapátolom be, mintha extra szószos spagetti lenne. Krisztáék szinte tömik belém a kaját- nem kellett nagyon gyõzködni..
Bringamosónál kilométeres sor, irány a Duna! Láncon, csapágyakban gyakorlatilag semmi kenõanyag nincs, így minimális szennyezés, ha a folyóban öblítem le a bicajt. Egy lendülettel meg is fürdök. Jól esik a hûvös víz. Felfrissülök tõle, tisztábban látom a dolgokat.
A sáros embereken, és bringákon nem tudok nevetni. Persze már csak néhányan lézengenek, szinte mindenki hazament, a rajt/cél területet ezerrel bontják. Ilyen sem esett még meg velem- szar érzés.
Igazából nem fáradtam el- idõben már többször mentem ennyit. A mentális stressz viszont hatványozottan terhelt. Ez a felesleges, értelmetlen, és kilátástalannak tûnõ szenvedés- magyarul az orrba-szájba önszopatás, amit megelõzhettem volna azzal, ha normális épeszû ember módjára úgy döntök, hogy nem indulok el a versenyen.. Jó lecke volt, remélem, tanulok belõle.
S végül a versenyrõl:
+ pálya jelölés
- frissítõk száma, kínálata
+ póló (ehhez nem kellett volna szénné szívatnom magam)
Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá Martinit!
Race, no Rest!
Race, no Rest!
#204
Írta 2006. július 03. - 01:13
Figyelem, hosszútávos beszámoló!
DunaMaraton2006
Ahogy NEM SZABAD versenyezni:
Szombat este szépen elõkészítettem a dolgaimat: Gibéknél a csomagom, kiadós vacsora, pakolás, átnézem a bicajt, bekeverem az italt. Az valami elképesztõ lett. Olvastam, h NaCl jól jön, mint sópótló, így a szépen zselével bekevert vizet megsóztam. Elég jól túllõttem a célon, a bekerült adag kábé az egész szezon versenyeire elegendõ lett volna. Ezt elszúrtam, öntök hozzá citromlevet, hátha… Patikában árulnak köptetõ-hánytató gyógyszert, az semmi ahhoz képest. Ha ez lett volna a cél, tökéletes munkát végeztem volna. Azonnal másikat kellett volna kevernem, mégsem tettem.
Jól elment az idõ, 1kor feküdtem le. Órát beállítottam 5:40-re, mert reggelizni is akartam tésztát- ez eddig bejött, mármint a kaja. Nem egézen így sikerült. Ébredek reggel, óra az ágyamon- nem a helyén, és az mutatja, hogy már Visegrádon vagyok, mert az állt rajta, hogy fél9. 5 perc elment a dühöngéssel, aztán mégis elindultam, legfeljebb segítek frissíteni, meg röhögök a sok SÁRmos (kopriájt by janimaci) versenyzõn.
A hirtelen kellõ cucck a hátizsákban, felöltöztem, és 8:45-kor már a Váci úton is voltam. Ugye nem kell mondanom, hogy szembeszelet kaptam végig? Ilyen nincs, és mégis van. Útközben 10-szer akartam mégis indulni (hátha kiérek 10-re), és majdnem ugyanennyiszer akartam túristáskodni. A majdnem esete Lepence felé a lejtõn villant be- megnézem az elejét, aztán meglátom.
10:15, Visegrád. A mezõny már Papréten, vagy már azon is túl. Verát találom a sátornál, segített összekészülödni. Mert a talánból végülis igen lett, és jelentkeztem rajtra. Elindulhattam. Feltûnt, hogy a rajt/cél területen bokáig érõ sár van, de nem tulajdonítottam nagy jelentõséget neki. Ez nagy hiba volt. Ezután, ha saras versenyen akarok indulni idén, pofozzatok fel a mûhelypumpával! Gumicsere, összepakolás, hátizsákba cuccok a dobogókõi frissítéshez, és máris átrepültem a rajtvonalon, a fájer taktusait dünnyögve. Az elsõ 100 méteren a késõbbi kinézetem 50%-át elértem.
Gyerünk az aszfaltra! Tökutolsõ vagyok, legalább senki nem csap hátba, amit utálok. Azt jelenti, valamit elszúrtam a versenyen. Jelentem, ma ezt az egyet jól csináltam. De mást semmit.
A könnyû másfél órás melegítés örömére szép nyugisan kezdtem, 160, és 165 közötti pulzussal. Érdekes módon Pap rétig nem egy embert értem utol.
Pap rét, irány a terep, akarom mondani dagonya. Utolértem a közép-, és hosszútáv mezõny végét is. Versenyt toltunk a hosszú meredek, füves emelkedõn. Az utána következõ saras lefelén isten voltam. Persze a pálya teljes szélességében szétjárva.
Viszonylag hamar elértem Pilisszentlászlóra. Néhol rámenõsebben kellett elõzgetni. A mezõnynek ez a része relatíve csigalassan ment, a gond csak akkor volt, ha nem lehetett elõzni, amúgy mindenki igyekezett utat adni. Volt, aki beesett a bokorba, csak hogy megelõzhessem.
Pilisszentkereszten találkoztam Jimmy-ékkel, pakolták már el a svédasztalt- gondolom, már mindent megettek, unták az egész versenyt, meg különben is meccs van a tévében. Itt utolértem Noé Balázst, akkurátusan babrálta a bicaját.
A technikát kissé megviselte a sár. A fogaskoszorún a 3 legkisebb keréken ugrott a lánc, lejtõn maradt a pörgetés.
Dobogókõig szinte eseménytelen volt az út, leszámítva a láncropogást, a rengeteg elõzést, sok esést- jobbra fõleg, mivel a pedál igencsak ragaszkodó volt a cipõmhöz.
Dobogókõre 2 óra alatt értem fel. Megszabadultam a zsáktól. Gyors állítás a hátsó féken, aztán uzsgyi!
Az ezt követõ saras lefelén kezdõdött a gond a szememmel: valami irritálta a bal golycit, ellene csak annyit tehettem, hogy becsuktam, vagy erõsen pislogtam. El lehet képzelni, milyen érzés így sárban lejtõzni.
Sok emlékem nincs a következõ szakaszról. Az egyik buktánál elhajlítom a váltópapucsot, visszafeszítem, kb. jó.
Elestem. Sokadszor, de ez komolyabb. Bõ 30-as tempóval megbillentem jobbra, és kiléptem a pedálból, vagy sem, mindegy, de akkorát estem, hogy csak na. Térdem, jobb csípõm rendesen odacsaptam, plusz még csúsztam 5 métert az oldalamon-hátamon. Itt azért kezdtem komolyan gondolkodni azon, hogy rossz ötlet volt elindulni a versenyen. 1-2 percet agonizáltam hanyatt fekve a sárban, aztán mégis tovább indultam. Semmi közepén senki nem fog értem jönni. Még van kb. 60 km. Jó lesz! Bal szememmel néha semmit nem látok, de nyomom neki..
Aztán 3:55-nél technikai K.O. Váltó beakad a küllõk közé, és úgy megcsavarodiktekeredik, hajlik a kanál, hogy menthetetlen, ennek vége. Láncbontóval megjavítom, 32-18-al jó a lánchossz. Érjünk be a célba!
Ezután normális tekerés ideje kb. 0 sec. Minden tiszteletem Unité, és a többi szingli rájderé. Csak szenvedek. Rengeteg tolás. A dömösi kontrol- és frissítõponton viszont habzsi-dõzsi: nyúlok két zselét (ami késõbb életmentõnek bizonyult).
Órám szerint 5 óra alatt értem fel másodszor Dobogókõre. Kész, kiállok, úgyis gyorsan hazaérnék. Frissítõponton kaja nincs. No comment. Fájdalomdíjként legurítok két pohár Powerbart. Dóriék sehol, nem értem a dolgot, nem tudok érte haragudni. Dacból mégis továbbmegyek, bár a beérkezés necces, mivel nekem is 18 órára kellene beérnem, mint akik a rendes rajttal indultak. A buszfordulós kútnál teletöltöm egyik kulacsom- a másik aszittem, tele van. Laza pörgetés, megyek gyökkettõvel az aszfalton. Beérek terepre. Hú, állítani kellene a féken, mert kezd megint nem fogni. Elõveszem a szerszámot, és akkor láttam utoljára. Több percet ott guberáltam a földön, mire feladtam a keresést. Akkor menjünk hátsó fék nélkül. Lefelé perceket jelent egy ilyen hiba. Meg még mást is, a nagyobb bukásveszélyt, mivel lényegében az elsõ fékre kell hagyatkozni. Ekkor kellett volna megfordulnom, és legurulni aszfalton Pomáz felé. Épeszû ember ezt tett volna. Naszóval, lefelé 15 ujjal a fékkarba kapaszkodva elértem valami minimális fékhatást, felfelé néhol tudtam tekerni, de inkább maradt a tolás. Terep meg valami iszonyat gáz volt. A teljesen szétjárt nyomok kb. annyira tapadnak, mint a kocka Rama. Ilyen szempontból mindegy volt, hogy felfelé, vagy síkon toltam. Tekeréshez minimum 10-es stabil sebesség kellett volna, vagy legalább valami szikkadt, nem csirizes trutymó. A lényeg, az addig szédületes 12 kmó körüli átlagot szisztematikusan konvergáltam a havasi gyopár növekedési sebességéhez.
Elestem még egyszer. Ezúttal egy szakadékba. Nofék, kibillenek, már gurulok is lefelé. Megállok, de lefelé átbillenek a bringán. Esek, gurulok/csúszom, a bringától 6-7 méterre állok meg. Ez már sok volt, itt elszakadt a cérna. Bevallom, káromkodtam egy nagyot, hangosat. Srác segített visszatenni az útra- bár szívesen letáboroztam volna, csak ugye senki nem jött volna trélerrel.
7 órája megyek a versenyen, kifogy a vizes kulacsom. Tárat cserélek, de a másik fircsán könnyû. Basszus, üres! Sebaj, van még zselém. Vagyis, ööö… az is elfogyott! 15 km a célig, még legalább egy óra, és nincs semmim. Ha lett volna nálam asó, elföldelem magam. Bár párszor meghempergõzöm a sárban, megfelelõ rétegvastagságot szedek fel. Elõttem senki, akire tapadhatnék, így nem is nagyon terhelem magam. És ekkor tudatosult bennem, hogy a 8 órás limitidõt sem teljesítem, mivel 17:35 van. Régen voltam ilyen életunt.
DunaMaraton2006
Ahogy NEM SZABAD versenyezni:
Szombat este szépen elõkészítettem a dolgaimat: Gibéknél a csomagom, kiadós vacsora, pakolás, átnézem a bicajt, bekeverem az italt. Az valami elképesztõ lett. Olvastam, h NaCl jól jön, mint sópótló, így a szépen zselével bekevert vizet megsóztam. Elég jól túllõttem a célon, a bekerült adag kábé az egész szezon versenyeire elegendõ lett volna. Ezt elszúrtam, öntök hozzá citromlevet, hátha… Patikában árulnak köptetõ-hánytató gyógyszert, az semmi ahhoz képest. Ha ez lett volna a cél, tökéletes munkát végeztem volna. Azonnal másikat kellett volna kevernem, mégsem tettem.
Jól elment az idõ, 1kor feküdtem le. Órát beállítottam 5:40-re, mert reggelizni is akartam tésztát- ez eddig bejött, mármint a kaja. Nem egézen így sikerült. Ébredek reggel, óra az ágyamon- nem a helyén, és az mutatja, hogy már Visegrádon vagyok, mert az állt rajta, hogy fél9. 5 perc elment a dühöngéssel, aztán mégis elindultam, legfeljebb segítek frissíteni, meg röhögök a sok SÁRmos (kopriájt by janimaci) versenyzõn.
A hirtelen kellõ cucck a hátizsákban, felöltöztem, és 8:45-kor már a Váci úton is voltam. Ugye nem kell mondanom, hogy szembeszelet kaptam végig? Ilyen nincs, és mégis van. Útközben 10-szer akartam mégis indulni (hátha kiérek 10-re), és majdnem ugyanennyiszer akartam túristáskodni. A majdnem esete Lepence felé a lejtõn villant be- megnézem az elejét, aztán meglátom.
10:15, Visegrád. A mezõny már Papréten, vagy már azon is túl. Verát találom a sátornál, segített összekészülödni. Mert a talánból végülis igen lett, és jelentkeztem rajtra. Elindulhattam. Feltûnt, hogy a rajt/cél területen bokáig érõ sár van, de nem tulajdonítottam nagy jelentõséget neki. Ez nagy hiba volt. Ezután, ha saras versenyen akarok indulni idén, pofozzatok fel a mûhelypumpával! Gumicsere, összepakolás, hátizsákba cuccok a dobogókõi frissítéshez, és máris átrepültem a rajtvonalon, a fájer taktusait dünnyögve. Az elsõ 100 méteren a késõbbi kinézetem 50%-át elértem.
Gyerünk az aszfaltra! Tökutolsõ vagyok, legalább senki nem csap hátba, amit utálok. Azt jelenti, valamit elszúrtam a versenyen. Jelentem, ma ezt az egyet jól csináltam. De mást semmit.
A könnyû másfél órás melegítés örömére szép nyugisan kezdtem, 160, és 165 közötti pulzussal. Érdekes módon Pap rétig nem egy embert értem utol.
Pap rét, irány a terep, akarom mondani dagonya. Utolértem a közép-, és hosszútáv mezõny végét is. Versenyt toltunk a hosszú meredek, füves emelkedõn. Az utána következõ saras lefelén isten voltam. Persze a pálya teljes szélességében szétjárva.
Viszonylag hamar elértem Pilisszentlászlóra. Néhol rámenõsebben kellett elõzgetni. A mezõnynek ez a része relatíve csigalassan ment, a gond csak akkor volt, ha nem lehetett elõzni, amúgy mindenki igyekezett utat adni. Volt, aki beesett a bokorba, csak hogy megelõzhessem.
Pilisszentkereszten találkoztam Jimmy-ékkel, pakolták már el a svédasztalt- gondolom, már mindent megettek, unták az egész versenyt, meg különben is meccs van a tévében. Itt utolértem Noé Balázst, akkurátusan babrálta a bicaját.
A technikát kissé megviselte a sár. A fogaskoszorún a 3 legkisebb keréken ugrott a lánc, lejtõn maradt a pörgetés.
Dobogókõig szinte eseménytelen volt az út, leszámítva a láncropogást, a rengeteg elõzést, sok esést- jobbra fõleg, mivel a pedál igencsak ragaszkodó volt a cipõmhöz.
Dobogókõre 2 óra alatt értem fel. Megszabadultam a zsáktól. Gyors állítás a hátsó féken, aztán uzsgyi!
Az ezt követõ saras lefelén kezdõdött a gond a szememmel: valami irritálta a bal golycit, ellene csak annyit tehettem, hogy becsuktam, vagy erõsen pislogtam. El lehet képzelni, milyen érzés így sárban lejtõzni.
Sok emlékem nincs a következõ szakaszról. Az egyik buktánál elhajlítom a váltópapucsot, visszafeszítem, kb. jó.
Elestem. Sokadszor, de ez komolyabb. Bõ 30-as tempóval megbillentem jobbra, és kiléptem a pedálból, vagy sem, mindegy, de akkorát estem, hogy csak na. Térdem, jobb csípõm rendesen odacsaptam, plusz még csúsztam 5 métert az oldalamon-hátamon. Itt azért kezdtem komolyan gondolkodni azon, hogy rossz ötlet volt elindulni a versenyen. 1-2 percet agonizáltam hanyatt fekve a sárban, aztán mégis tovább indultam. Semmi közepén senki nem fog értem jönni. Még van kb. 60 km. Jó lesz! Bal szememmel néha semmit nem látok, de nyomom neki..
Aztán 3:55-nél technikai K.O. Váltó beakad a küllõk közé, és úgy megcsavarodiktekeredik, hajlik a kanál, hogy menthetetlen, ennek vége. Láncbontóval megjavítom, 32-18-al jó a lánchossz. Érjünk be a célba!
Ezután normális tekerés ideje kb. 0 sec. Minden tiszteletem Unité, és a többi szingli rájderé. Csak szenvedek. Rengeteg tolás. A dömösi kontrol- és frissítõponton viszont habzsi-dõzsi: nyúlok két zselét (ami késõbb életmentõnek bizonyult).
Órám szerint 5 óra alatt értem fel másodszor Dobogókõre. Kész, kiállok, úgyis gyorsan hazaérnék. Frissítõponton kaja nincs. No comment. Fájdalomdíjként legurítok két pohár Powerbart. Dóriék sehol, nem értem a dolgot, nem tudok érte haragudni. Dacból mégis továbbmegyek, bár a beérkezés necces, mivel nekem is 18 órára kellene beérnem, mint akik a rendes rajttal indultak. A buszfordulós kútnál teletöltöm egyik kulacsom- a másik aszittem, tele van. Laza pörgetés, megyek gyökkettõvel az aszfalton. Beérek terepre. Hú, állítani kellene a féken, mert kezd megint nem fogni. Elõveszem a szerszámot, és akkor láttam utoljára. Több percet ott guberáltam a földön, mire feladtam a keresést. Akkor menjünk hátsó fék nélkül. Lefelé perceket jelent egy ilyen hiba. Meg még mást is, a nagyobb bukásveszélyt, mivel lényegében az elsõ fékre kell hagyatkozni. Ekkor kellett volna megfordulnom, és legurulni aszfalton Pomáz felé. Épeszû ember ezt tett volna. Naszóval, lefelé 15 ujjal a fékkarba kapaszkodva elértem valami minimális fékhatást, felfelé néhol tudtam tekerni, de inkább maradt a tolás. Terep meg valami iszonyat gáz volt. A teljesen szétjárt nyomok kb. annyira tapadnak, mint a kocka Rama. Ilyen szempontból mindegy volt, hogy felfelé, vagy síkon toltam. Tekeréshez minimum 10-es stabil sebesség kellett volna, vagy legalább valami szikkadt, nem csirizes trutymó. A lényeg, az addig szédületes 12 kmó körüli átlagot szisztematikusan konvergáltam a havasi gyopár növekedési sebességéhez.
Elestem még egyszer. Ezúttal egy szakadékba. Nofék, kibillenek, már gurulok is lefelé. Megállok, de lefelé átbillenek a bringán. Esek, gurulok/csúszom, a bringától 6-7 méterre állok meg. Ez már sok volt, itt elszakadt a cérna. Bevallom, káromkodtam egy nagyot, hangosat. Srác segített visszatenni az útra- bár szívesen letáboroztam volna, csak ugye senki nem jött volna trélerrel.
7 órája megyek a versenyen, kifogy a vizes kulacsom. Tárat cserélek, de a másik fircsán könnyû. Basszus, üres! Sebaj, van még zselém. Vagyis, ööö… az is elfogyott! 15 km a célig, még legalább egy óra, és nincs semmim. Ha lett volna nálam asó, elföldelem magam. Bár párszor meghempergõzöm a sárban, megfelelõ rétegvastagságot szedek fel. Elõttem senki, akire tapadhatnék, így nem is nagyon terhelem magam. És ekkor tudatosult bennem, hogy a 8 órás limitidõt sem teljesítem, mivel 17:35 van. Régen voltam ilyen életunt.
Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá Martinit!
Race, no Rest!
Race, no Rest!
#205
Írta 2006. július 03. - 00:19
Nekem nagyon tetszett a verseny, semmivel se volt gondom. A berendelt esõ is megjött (bocsika) így kihasználhattam az új gumi adta lehetõségeket:)
#206
Írta 2006. július 02. - 23:16
-idõ kb. 7óra 20....
Melyik távon indultál?
Légy optimista! Ha citrommal kínál meg az élet, kérj hozzá Martinit!
Race, no Rest!
Race, no Rest!
#208
Írta 2006. július 02. - 21:46
mikó lehet megtudni az eredményeket? kiváncsi hány 100adik vagyok:) és képeket nem tudtok valahonnan varázsolni? nekem tetszett a verseny, dobogókõ alatt mint a csiga úgy vánszorogtam, beütött a kaja hiány, kelett nekem lenthagyni a táborba a kajámat:D
:bananadanén oldalam:bananadan
#209
Írta 2006. július 02. - 21:20
Úgy látszik az idei maratonok márcsak ilyen dagonyásak lesznek. De azért élmény volt végigtúrni a hosszút, fõleg a végén az utolsó 5km-es csapató tetszett :-]
-szalagozás hagy némi kívánnivalót maga után
-frissítõk OK
-pálya nem volt olyan rossz
-esés 20 ++
-idõ kb. 7óra 20....
-szalagozás hagy némi kívánnivalót maga után
-frissítõk OK
-pálya nem volt olyan rossz
-esés 20 ++
-idõ kb. 7óra 20....
#210
Írta 2006. július 02. - 20:08
Üdv Mindenkinek!
A verseny Ok! A sár nem annyira, de már kezdem megszokni. Hanem ami a lényeg!
Az egyik orbitális perec közben ismeretlen helyre repült a szemüvegem. A páromtól kaptam karácsonyra, és nagyon kedves számomra. Egy 2005-ös neonzöld Merida volt, zöld lencsével. 65 Km-en indultam, és kb.: 40-45 Km-nél hagyhattam el. Ha valaki esetleg megtalálta volna kérem, hogy értesítsen!!!
Jutalomként a következõ maratonon lemosom a becsületes megtaláló bringáját!
Tel.: 30/433-9245
E-mail: honeur@vnet.hu
A verseny Ok! A sár nem annyira, de már kezdem megszokni. Hanem ami a lényeg!
Az egyik orbitális perec közben ismeretlen helyre repült a szemüvegem. A páromtól kaptam karácsonyra, és nagyon kedves számomra. Egy 2005-ös neonzöld Merida volt, zöld lencsével. 65 Km-en indultam, és kb.: 40-45 Km-nél hagyhattam el. Ha valaki esetleg megtalálta volna kérem, hogy értesítsen!!!
Jutalomként a következõ maratonon lemosom a becsületes megtaláló bringáját!
Tel.: 30/433-9245
E-mail: honeur@vnet.hu
#211
Írta 2006. július 02. - 19:54
A duna maraton oldalán találtam
"A rendezõség örömmel jelenti a pályáról, hogy a Duna Maratonnal minden rendben. Végre nem lesz saras verseny!!! Már szombaton érdemes kijönnötök és tábort verni, mert igen változatos lesz a program."
Hát tévedtek
Mondjuk ez 28. ai adat volt,de ne tõlük kérdezzétek a nyertes lottó számokat
Gratula aki végig uszta a cucot (mi tegnap pont a szentkereszti nagyzuhi elött két percel áltunk be a cukrázdához tankolni. Már az esõ elött is kellemes volt a dolog.
Üdv
"A rendezõség örömmel jelenti a pályáról, hogy a Duna Maratonnal minden rendben. Végre nem lesz saras verseny!!! Már szombaton érdemes kijönnötök és tábort verni, mert igen változatos lesz a program."
Hát tévedtek
Mondjuk ez 28. ai adat volt,de ne tõlük kérdezzétek a nyertes lottó számokat
Gratula aki végig uszta a cucot (mi tegnap pont a szentkereszti nagyzuhi elött két percel áltunk be a cukrázdához tankolni. Már az esõ elött is kellemes volt a dolog.
Üdv
#212
Írta 2006. július 02. - 19:42
és ha igazán szerencséd van, nem kell heteket várnod a pótlásra.....Igen, szerencsére...
"Az Ég szemébe nézve, Széttárt karral áll, Halálos viharra vár egy haldokló világ "
Az idézet a Nemesis együttes Éden c. számából való
Az idézet a Nemesis együttes Éden c. számából való
#213
Írta 2006. július 02. - 19:37
#214
Írta 2006. július 02. - 19:09
Ha jól értem, a váltópapucs tör csak le?
With this bike you can traverse even the most technically difficult terrain and still maintain some semblance of control (obviously depending on your skill level).
GIANT ANTHEM-X hivatalos leírás
GIANT ANTHEM-X hivatalos leírás
#215
Írta 2006. július 02. - 18:50
Hát persze h nem erõltetném fõleg egy tavalyi láncszakadásból okulva...ez egyik pillanatról a másikra történt...így jártam
#216
Írta 2006. július 02. - 18:45
az alsó váltógörgõ mellett beszorulva volt egy 2 centis kõ. Ez mennyire játszhatott közben a letörésnél?
Szerinted? Ha valamit bekap, tán' nem kéne erõltetni.
With this bike you can traverse even the most technically difficult terrain and still maintain some semblance of control (obviously depending on your skill level).
GIANT ANTHEM-X hivatalos leírás
GIANT ANTHEM-X hivatalos leírás
#217
Írta 2006. július 02. - 18:32
megvan a rövidtáv újra itthon Sopronban!
Ami nagyon tetszett:
+ rendezés
+sok pályabíró
+szép póló
+gördülékeny rajt...
Ami nem
-kevés bringamosó!
Összességében egy nagyon jó verseny volt és a 30km-teljesíthetõ volt a nagy sár ellenére is!
Grt a szervezõknek
Találkozunk jövõre
Ami nagyon tetszett:
+ rendezés
+sok pályabíró
+szép póló
+gördülékeny rajt...
Ami nem
-kevés bringamosó!
Összességében egy nagyon jó verseny volt és a 30km-teljesíthetõ volt a nagy sár ellenére is!
Grt a szervezõknek
Találkozunk jövõre
...a legrosszabb, ha a hülyeség szorgalommal párosul!!!
#218
Írta 2006. július 02. - 17:31
Na megjöttem én is.
Jó lett volna az egész ha a 17. km körül nem törik le a hátsóváltó...toltam-gurultam visszafele 2 órát jólesett..
Hazaérve lemosva a bringát az alsó váltógörgõ mellett beszorulva volt egy 2 centis kõ. Ez mennyire játszhatott közben a letörésnél?
Ahogy láttam rajtam kívül sokak küzdöttek hasonló problémával.
A póló viszont tetszetõs amit adtak.
Holnap irány szervíz..bowden csere, telópucoltatás, váltó visszarakatás, görgõ csere benne, meg a hátsó kerékbõl a nyolcas kiszedetése...olcsó lesz.
Jó lett volna az egész ha a 17. km körül nem törik le a hátsóváltó...toltam-gurultam visszafele 2 órát jólesett..
Hazaérve lemosva a bringát az alsó váltógörgõ mellett beszorulva volt egy 2 centis kõ. Ez mennyire játszhatott közben a letörésnél?
Ahogy láttam rajtam kívül sokak küzdöttek hasonló problémával.
A póló viszont tetszetõs amit adtak.
Holnap irány szervíz..bowden csere, telópucoltatás, váltó visszarakatás, görgõ csere benne, meg a hátsó kerékbõl a nyolcas kiszedetése...olcsó lesz.
#219
Írta 2006. július 02. - 15:45
huhh megérkeztem a rövidtávról
egész jól mentem míg nem jött egy nagy dagonyás rész! v-fékeimmel, és a 2.1-es gumimmal meghaltam; tolni is alig tudtam, ezért kikötöttem a fékeimet, de 5 km múlva jött egy lejtõs rész, és muszáj volt bekötnöm, ami min. 10 percbe tellet, ugyhogy elég sok idõt vesztettem, így értem be rövidtávon 2óra 7 perc alatt
amúgy jó volt, bár a salamontoronynál a fahídnál rohadtul megcsúsztam, de szerencsére egy kisebb dombszerûség megfogott
azthiszem ma este jól fogok aludni!
egész jól mentem míg nem jött egy nagy dagonyás rész! v-fékeimmel, és a 2.1-es gumimmal meghaltam; tolni is alig tudtam, ezért kikötöttem a fékeimet, de 5 km múlva jött egy lejtõs rész, és muszáj volt bekötnöm, ami min. 10 percbe tellet, ugyhogy elég sok idõt vesztettem, így értem be rövidtávon 2óra 7 perc alatt
amúgy jó volt, bár a salamontoronynál a fahídnál rohadtul megcsúsztam, de szerencsére egy kisebb dombszerûség megfogott
azthiszem ma este jól fogok aludni!