na gyerekek megjöttem...igen egyedül voltam 
mit mondjak...g*cinagy volt
úgy kb az egy-harmadát toltam, ha nem többet, az esõ olyan simára mosta az utat, mintha ledózerolták volna, viszont tapadás nulla, fékeim már nem fogtak, kb a szentlélek tartott fent. útjelzés elvétve (lehet, hogy kidõltek azok a fák)
sajnos track logot nem tudtam csinálni, de egy rövid útvonalat mondok.
vinyérõl indultam, fenyõfõ irányába az aszfaltúton. nem túl sok tekerés után balra volt a sárga út (lezárva, járhatatlan, nem kéne bemenni...azért csak bementem ) iszonyatosan megszenvedtem. rá kellett jönnöm, hogy az egy dolog, hogy aszfalton tekerek x kilómétert, de a szintkülönbségeket letekerni, az kemény dió. sárga után rácsatlakoztam jobbra a piros+ ra, majd kis idõ múlva balra piroson folytattam. hiba volt. elég erõteljes a szintemelkedés...legalábbis nekem valahol a kõris hegyen járhattam, de a kilátót inkább nem kerestem meg, mert erõs volt a gyanúm, hogy eltévedtem. valamilyen úton módon rákeveredtem a zöldre, majd porva felé vettem az irányt. itt ismételten eltévedésgyanús volt a dolog, de szerencsére megérkeztem. ha már ott voltam, kicsi pihi, és kaja. utána jött a dagonya. porváról a sárga-zöld útvonalon indultam el, és rácsatlakoztam a jobbra a zöldre. kegyetlenkemény, dagonya, süppedõs talaj, tolós...sokáig tolós, és sokáig felfelé.majd jött a megváltás...legalábbis mivel lefelé kellett menni. viszont fák össze vissza bedõlve, hordalékkal tele, stb
FOLYTATÁS NEMSOKÁRA, CSAK EL KELL ROHANNOM ITTHONRÓL 
szóval a folytatás:
(zárójeles megjegyzés: porvánál kihagytam azt a részt, hogy a lejtõnek megörülve elsuhantam a jelzés mellett, csak miután kiértem a faluból, tûnt fel, hogy nem ez a jó irány. így vissza. megint nagy volt a lendület. na mondom álljunk meg egy ásónyomra, nézzünk térképet. ahogy megálltam, a jelzést is megláttam
na de vissza az elõzõekhez.) a fékeim itt már nem igazán akartak fogni a kosz és nedvesség nem tûnt jó párosításnak. az a legszebb, hogy míg a sárga vinyénél le volt ugye zárva, és ennek ellenére tisztességesen el volt takarítva mindenhol, addig a zöld nem volt lezárva, viszont szinte a járhatatlanság, és a jelzések láthatatlansága volt a jellemzõ. egyszer csak valami víz közelébe kerültem. imádkoztam, hogy a cuha legyen az. bár eléggé élettelenül csordogált, de reménykedtem. és akkor végre egy ismerõs hely...porva-csesznek vasútállomás. na gondoltam én itt megvárom a vonatot. de egy csurom kosz volt a bringa, meg én is, így inkább egy gyors ivás+szõlõcukor bevitel után nekivágtam a piros jelzésen vinye felé. lendületesen tudtam haladni, a kidõlt fák eltakarítva az útbol (nyomokban még látszódott, hogy nemrég fûrészeltek)
találtam egy egész komoly kis tisztást, ahol megmártogattam a bringát. igen, szó szerint. süppedõs volt a talaj, viszont már nagyon rá fért egy kis mosás, és ez tûnt a legegyszerûbbnek. ekkor még nem tudtam azt, mi vár rám
szívem szerint félpercenként álltam volna meg fényképezni, vagy legalább egy embert felfogadtam volna, hogy fényképezzen, mert annyira szép a cuha, és ami körötte van, hogy valami elképesztõ. viszont hihetetlen tempósan lehet menni, bár sziklás, ezért óvatosan, néha csúszós, de a gumik ismét bizonyítottak, nagyon jól tartottak.érzésem szerint többet bírtak volna, mint amit én mertem. aztán jöttek a gázlók. elsõt lassan közelítettem meg, nem tudtam mire számíthatok.egy gyalogos túristacsapat is épp ott volt. sikerült megtalálnom a legmélyebb pontját, de így is csak a talpamat mosta meg kicsit a víz. a gyalogosok tétováztak, felajánlottam, hogy segítek, nem kértek belõlem
következõ gázló. itt kicsit bátrabb voltam, gond nélkül átmentem, bár itt túl merész voltam, majdnem úszás lett a vége. nagyon élveztem, legalább a bringa is kicsit tisztult. utolsó elötti gázlónál kicsit benéztem. bár nem teljesen az én hibám, ugyanis legutóbb amikor erre gyalogtúráztam, bakanccsal simán átmentem rajta. na most ez nem sikerült. kb a közepén megálltam, nem volt már több lendület, egy sziklán szerencsére meg tudtam támaszkodni. hát mondom itt már csak elõre van. elindultam, és majdnem térdig ért a víz, ahogy tekertem. szerencsére már olyan szinten koszos volt a nadrág, vagy nem tudom minek köszönhetem, hogy nem áztam be. aztán jött a megdöbbenés. az út többi részét kisajátította a cuha, és magával vitte
. kis kunkori, és már haladtam is tovább. kiértem a vízbõl, már a vendégháznál (nem tudom, hogy az e a rendes neve) tartottam, felfele vezetett az út, amikor is éreztem, hogy a combom be fog durranni. mondom inkább leszállok, tolom, itt már úgy sem lát senki. rossz ötlet volt. nagyon rossz. olyan szinten begörcsölt mindkét combom, hogy egyenes lábbal mentem. nem is tudom, mintha mûlábaim lettek volna. majd végül beérkeztem a vinye.hu büfébe, ahol is megtudtam, hogy két óra múlva jön a legközelebbi vonat. hát átöltöztem, letisztogattam magam amennyire csak lehetett, (bringán a tisztogatást elvégezte a cuha
)és megkajáltam. végül szerencsésen hazaértem.
mese vége
ja idõpontok kimaradtak. reggel 8:00-kor indultam itthonról, 8:49-kor indult a vonat, 11:05-kor megérkezett vinyére, 13:45-kor visszaértem vinyére, és 15:55-kor indult a vonat vissza gyõrbe, majd végül 17:30-ra hazaértem, és ebédeltem, na meg megírtam nektek a kis beszámolómat
itt a vége, fuss el véle
ja igen, és a konklúzió: mostmár be kell szereznem kamáslit, és egy túragps-t mindenképpen (ahogy nézegettem, pl garmin foretrex 101 elég is lenne, és árban is tûrhetõ)
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
.Köris hegyen vannak,régebben sokat jártunk,de ellégé szétszéledt a társaság.
