Addig is amíg a BB7 projekt szünetel egy kis élménybeszámoló.
Szóval alig vártam, hogy újra menjek a BuBa-ra tekerni egy jót, de már az új bringával.
Mivel ez már a sokadik utam a Buba-n, tudtam, hogy mi vár rám.
Nem siettem sehová, kényelmesen indultam neki, élménybringázást szerettem volna és nem szenvedőset.
Kíváncsi voltam, hogy fogjuk bírni az emelkedőket, leginkább én?
Fel voltam rá készülve, hogy a "combosabb" áttétel miatt, bringa tolás lesz a nagyobb emelkedőknél, de tévedtem!
34-32-vel mindehol sikerrel vettük az akadályt, ügyes bringa!
Nagyon élveztem a bicóval az utat, haladós és kényelmes volt. Persze néha, itt-ott zsibbadt egy picit, de semmi extra.
Defektem is volt, szóval izgi volt.
Az utolsó posztom óta, a bicó kapott "frissítéseket" is.
Új bandázst (Deda Presa). Na ezzel jól megszenvedtem vagy 2 órát minimum, ez tanuló pénz volt. Majd a következő szebb lesz.
Komfortosabb vele a kormány fogása, határozottan.
A gyári Marin (by Zoom) stucni helyére egy FSA Gossamer érkezett. A méret maradt ugyan az, csak az esztétika miatt cseréltem.
Na meg persze súlyban is könnyebb lett egy picit. A gyári stucni szögletesebb volt, nem igazán illett a vékonyabb csöves "látványvilághoz". Sokkal jobban harmonizál a gyári FSA fejcsapággyal is.
Kapott új külsőket is, kevláros Schwalbe-G-One TLS személyében 35mm szélességben. Ég és föld a gyárihoz képest.
Ugyan úgy gyorsnak érzem vele a bringát, de "magyar" aszfaltos utakra sokkal jobban illik, érezhetően kényelmesebb vele a bringa, a rázós, gyökeres aszfaltozott szakaszokon is.
Szóval szép fokozatosan tuningolgatom a bicót, fejben lassan összeáll a teljes kép, idő és pénz kérdése...
Minél többet megyek a bringával, annál jobban élvezem.
Egyébként a mostani fékekhez is kezdtem hozzá szokni. Azt is mondhatnám, hogy kiismertük egymás határait!
Na de azért a BB7-re nagyon kíváncsi leszek. Tűkön ülök!
Néhány dokumentációs jellegű fotót is hoztam, fogadjátok szeretettel.