OK, köszi, akkor ezt próbálom. Bár azért ez nem tûnik normális ügymenetnek, illetve ha ettõl sima úton jó lesz, akkor majd nyilván hepe-hupán, amikor épp nem terhelõdik, akkor fog súrolni. No mindegy, ma este-holnap kipróbálom, aztán majd mondom, mire jutottam.
Nnnna vagy két órányi szerelgetés és a ház elõtt oda-vissza sprintelgetés után egyszercsak világosság gyúlt a fejemben, és végül sikerült!
Beállítottam, fölszálltam, és ha szépen óvatosan indultam, akkor minden OK volt. Aztán ha belatapostam a pedálba, jött a szörnyû surrogás. Ha ezután gurultam tovább: halk surrogás. Ha kicsit fékeztem, és továbbgurultam: csönd. Odalépés: hangos surrogás. Mindeközben a tárcsa hajszálra középen áll a pofák között, nem üt egyáltalán, és a kerék is elég merev, nem kotyog. - Õrület, idegbaj a köbön!
Szóval az volt a helyzet, hogy a tárcsa átmérõje volt egy hajszállal nagyobb a kelleténél, és nem oldal-, hanem sugárirányban ért hozzá a fékhez - és nem is a pofákhoz. Betettem a fék alá két alátétet, és most már akár ugrálhatok is a pedálon, akkor sincs semmi hang

Az õs ok pedig az lehet, hogy ez egy Avid tárcsa, mert az eredeti fék egy Juicy 3 volt. A Nellában kicserélték a féket XT-re (mert a Juicy-úgy üvöltött-rezonált, hogy azt nem lehetett kibírni), a tárcsa viszont maradt. Alighanem az Avid tárcsa kicsit nagyobb átmérõjû, mint a Shimanok, csak elsõre valahogy úgy helyezkedtek el a dolgok, hogy a jelenség nem volt tragikus.
Húúú de jó lesz holnap csendben suhanni az erdõben enélkül az idegesítõ hang nélkül!