4668 hozzászólás a témában

[KeX]

para, nagyon átjött az élménybeszámoló fõleg, hogy egy éve kb pont ekkor voltunk mi is pont ott. Csodavár lostworld fless is megvolt A fennsíkra vezetõ utat mi egy alacsony escorttal végeztük be, nem mondom, hogy gyorsan mentünk, de sokszor centizve elértük végül a tetõt sérülés nélkül (igaz egyszer majdnem beborított minket a szakadékba egy fasz-állító...) Mi bicóval nyomtuk tavaj, úgyhogy az õszi túrához esetleg lenne pár tanácsom. Az eszkimóbarlangot ki ne hagyjátok (mondjuk az nem bicó kompatibilis), mert brutál élmény. Képek?

[MC Pite]

Reméljük alaptalanul... különben úgy járok mint egyik apuka aki a csoki+kulacs ajándékkal csalta ki kisrácát, nem kaptak, és elkezdett a kissrác pityeregni... Ezt nem szeretném

[thommey]

Ez évben biztos, hogy lesz ilyen?Mert Harang verseny...vagy csak én vagyok pesszimista?

[MC Pite]

Egy féloff kérésem lenne: A tavalyi Duna maratonos nõi pólóról tudna vki képet prezentálni, mert én nem találtam! Kedvesemet próbálom motiválni és ez elég jó eszköz hozzá

1000 köszönet! :prosze:

[Paraferee]

sok apró nüansz kimaradt a leírásból/beszámolóból, de azt hiszem így is elég kerek képet alkothattok a négy napról.
képeket holnap tudok felrakni, azt hiszem ha vki végig nézi majd azokat, nem is kell bõvebb leírás

mivel nagyon sok, jól tekerhetõ dózer út van fenn, és kombinálhatóak a gyaloglással a túrák, tervezek egy szeptemberi biciklis kiruccanást...

részletekkel majd jövök...

Pé

[Paraferee]

Vasárnap
Az utolsó napra egy apró kitérõvel egy rövid túrát ejtettünk meg: a Rozsdás-szakadékhoz. 1400méter tengerszint feletti magasságban, a mészkõ kõzetek között akad ez a hely, ahol a vas-oxidtól barna, üledékes kõzetet folyamatosan mossa le a csapadék, így a szakadék egyre mélyebb, szélesebb, változatosabb. Olyan 70-80méter mély a szakadék, partjai inkább a 80fokot súrolják mint a 70et.

Ezek után már csak a hazavezetõ út volt hátra...

[Paraferee]

Szombat
Említenem kell, hogy harmadik nap, és qrvára nem hiányzik a térerõ hiányában nem csörgõ telefon. A tegnapi autó amortizáció után megerõsödik bennem, hogy Nekünk is felszállítást kell eszközölnünk. Elõzõ este az alattunk vendégeskedõket megkérdeztük: egy karika cirka 30e Ft! Lemegyek a fogadóba (ahol a térerõt jelzõ kõ is fekszik), ahol szerencsémre elkapom a magyarok felfogadott túravezetõjét, így tolmácsolja szándékomat a tulajnak. Rövid de annál hatásosabb alkudozás (értsd: 1.500-1.700,- Ft / fõ) és telefonálás után megegyezünk, és még a sofõr is elõkerül. Fél órával késõbb már a beszállásra várakozik a banda. A vendégfalat összekötõ láncok szolgáltatják a kapaszkodást, miközben felezõ, negyedelõ, nyolcadoló.. ugrik be, az amúgy az anyósülés ülõlapján keresztül kivezetett csupasz váltókarral. Hajolgatunk a csapódó ágaktól, most van mód nézelõdni is: frenetikus élmény. Galvojig szállít minket. Itt egyébként kemping van a mezõn (értsd: egy hely, ahol többen egymáshoz közel felverték a sátrakat, fürdés a patakban, de kisbolt az van!) Innen gyalogszerrel neki indulunk, ma a Csodavár az úti cél, és ha belefér az Eszkimó-jégbarlang. Fél órányi gyaloglás után az erdõben zuhanni kezdünk lefele, szinte egy lépés fél méter lefele. Az esõ is szemerkélni kezd, közben a fék közül kibukkan a Csodavár: óriási, 70méter magas bejárata leírhatatlan, lefotózhatatlan. Azt a látványt, ahogy a távolban, a barlang szájánál mászkáló emberek eltörpülnek, nem lehet visszaadni. A hatalmas portálba drótkötelekbe és láncokba kapaszkodva lehet beesni. A továbbra is szemerkélõ esõ miatt csak páran mászunk le. Benn a nagy terem ellenére is fülsüketítõ a patak zúgása. Keressük a lejutást, hogy esetleg bejussunk, az igazi mélységbe: két óriási összefekvõ kõ alatt egy féreg-lyukszerû résen lehet lekúszni a patak szintjére. Hosszas tanakodás és megfontolás után öten belelendülünk a patakba. Néhol csak lépés távolságnyikat ugrálva, néhol 1,5méteresek haladunk. Beljebb egy a szájhoz hasonló méretû terembe jutunk, ahova egy óriási ablakon keresztül földöntúli fény jut le, a párás levegõnek köszönhetõen fényoszlopként. Ha vki látta az Elveszett Világ c. filmet, amikor aföld alatt felfedeznek egy másik világot, akkor kb tudja már h is nézett ez ki. Leírhatatlan, és egyben megfoghatatlan az élmény. Itt kanyarodik a barlang, és a tovább jutás kérdéses, de végül a hamár-idáig-eljutottunk érzés felülkerekedik, és Totya, Gábor és Én átugrunk a másfél méter szélesen zubogó patak ág zuhataga felett. A következõ kb 200métert viszonylag könnyen tesszük meg, míg végül egy olyan szakaszához érünk a barlangnak, ahonnan már csak max csónakkal tovább. Balra 50-60méterre fenn hatalmas ablakon keresztül ömlik le a fény. Totyának a homokos, üledékes területen arany kereshetnékje támad, de a rövid-rögtönzött aranyláz arany nélkül fejezõdik be. Visszamászunk, odakinn napsütés és 100%os páratartalom fogad minket. A többiek már épp kezdték elülni magukat. A katlanból elkezdünk kimászni, hasonló szögben, mint ahogy lefele jöttünk. Ezek után az utunk a katlan tetejének szélén folytatjuk, körbe megyünk, alkalmanként egy-egy nem-túl-bizalomgerjesztõ fatákolmányon belenézve a mélységbe. Az esõ ismét szemerkélni kezd, de senki nem panaszkodik. Az úton levõ pocsolyák hemzsegnek az apró, fekete ebuihalaktól, egyik-másikban gõtéket is látunk. 3 óra magasságában érünk vissza az autóhoz, így még teszünk egy apró kitérõt a Ponor-rétre, ahol egy dombocska tetején leheverve kajálgatunk, és az ismét kisütõ nap melegét szívjuk magunkba. Nehezen, indulunk az autóhoz (értsd nem volt kedvünk elmenni, és nagyon fáradtak is voltunk). A lefele út is a felfeléhez hasonlóan élménydús volt a Roman platóján. Lenn aztán chilisbabbal, és patakban hûtött sörrel, borral koronáztuk meg a napot.

[Paraferee]

Leereszkedve a Meleg-Szamos szurdokjába szandálokra váltjuk bakancsjaink, és a egyáltalán nem meleg Szamosba gázolunk. Ki inkább esve, Ki aprózva. A végén csak két legény maradt talpon, bár nem annyira a talpon, de az utolsó zúgón csak Rás és Trebo mászott át. Érdemrendre jelölve! Visszamászunk a kitérõnk után, és erõs mászásba kezdünk, Rövid elõre haladással közel 1300-1400méteres szint magasságba tornázzuk magunkat, miközben tényleg torna mozdulatokkal mászunk át a kidõlt fatörzseken, olykor 10méterenként. Közel 3/4órás mászás után értük el a Belvedere kilátót, mely természetes képzõdmény, a szurdok jobb partján. Közvetlen alattunk a megmászott magasság függõleges fallal. Az idõ szorongat minket, így úgy döntünk, nem folytatjuk a Szamos-bazár utat, és visszaindulunk. A ligetbe leérve most nem a barlangon keresztül mászunk fel, hanem a tetején keresztül vezetõ ösvényen. A társaság egyre fáradtabb, és lassabb. A meseszép mezõn keresztül vágva rövidítünk, majd kocsikba szállva ismét próbára tesszük magunk, és az autókat. Leérve aztán nyíltak a sörök, borok, és rögtönzött krumpli paprikás fõzésbe kezdett a társaság. A mai etappe: csak 15km volt, mégis 10körül csendben mindenki aludni vonul…

[Paraferee]

Péntek
Reggel fél9re mindenki menetre készen, várta a csodát, amit beígértem. Mivel szállásunk valójában a Pádis-fennsík tövében, csekély 6-700méternyivel lentebb helyezkedett el, autóba ültünk, mondván, gyorsan felautókázunk és a fennsík szélén leparkolva, gyalogosan folytatjuk utunk. Nos, ahogy azt fentebb már említettem, az elõzõ napon tesztelhetõ út és annak minõsége az ezek után következõhöz képest egybõl fõúti rangra erõsödött. Igazi vezetés-technikai napnak néztünk elébe, és ahogy haladtunk szépen lassan felfele, és ahogy teltek a percek, órák, egyre jobban aggódni kezdtem, hogy esetleg tényleg csak a vezetéstechnikáé lesz a nap. Menetközben szegény Trebonak sikerült a Fabia orrát, pontosabban az orrlemezt odatenni egy kõre, ami kissé felszakította azt. Rövid pitstopra kiálltunk gyorsan. Eközben a szállásunkon lakók megelõztek minket, persze nem csak úgy, egy Roman típusú tehergépjármû platóján kurjongatva-utazva (értsd: õk már járhattak erre és tudták milyen az út). A pitbõl utánnuk eredve hamar ismét felvettük a 5-15km/h sebességet. Közel 1,5órányi mászás után felértünk a fennsíkra, ahol azonnal ledobtuk az autókat (fennsík értsd: nézd meg a Bükkben a Lusta-vgyet, és szorozd meg 10vel, no meg tedd fel 100méter fölé tengerszint szerint). Csodás zöld, füves, hullámzó, víznyelõ zsombolyokkal, és kisebb fenyõ csoportokkal tarkított vgyeket szívhattunk magunkba a friss levegõvel együtt. A végtelen egybefüggõ zöld pázsitot foltokban meg-megszakította a Pádisra jellemzõ mészkõ. A dózer úton indultunk el a Szamos-bazár nevezetû helyhez. A csodálatos hullámzó tájon keresztül gyalogolva kicsit alpesi hangulata támadt az embernek, ezt erõsítve megerõsítve a kolompoló és õrizet nélkül szabadon legelészõ tehén csordák hangja, látványa és szaga. Kicsivel késõbb birka nyájba futunk, a két pásztor és 4-5 kutyájuk feltereli mellénk az útról a hegyoldalra a birkákat, és egy-egy fejbiccentéssel tovább állnak. Nem sokkal késõbb 40-50 szabadon kóricáló (értsd: kutya nem õrizgette) lovak közé sétálunk be. Olív leteszteli, hogy tényleg ide valósi lovak-e, a kézbõl kínált szõlõcukrot egy roppantás után hamar kiköpi az egyik út közepén ácsorgó paci. A lovak után a táj ismét változik: sûrû és zöld aljnövényzet, köztük lápos foltok, égig érõ fenyõfák, az ösvényen keresztbe gyökerek. Egy patakhoz érve sokan már zsákutcára gyanakodnak, de nem: megérkeztünk utunk céljához: Aragyásza-barlanghoz. Innen az ösvény a Babilon-kapuja nevû természeti képzõdményen át, a barlangban folytatódik tovább. Viszonylag kicsi vízállásnak köszönhetõen szárazon jutunk be az amúgy olyan 8-10méteres „kapun”. Benn rögtön két teraszon kell lemászni, hogy aztán visszatekintve a fény felé, megcsodálhassuk a kisebb zuhatagként beömlõ patakot és a fényt. Innen lámpafény mellett araszolunk, a következõ terasz széléig, ahol aztán egy igencsak foghíjas falétrán jutunk 2-2,5méterrel lejjebb, a következõ terembe. Lábunk alatt és körül csörgedezõ patakban állunk, ahogy egymást segítjük, hogy lejusson mindenki, Miközben balra, a barlang folytatásában egy a magasban levõ természetes ablakon keresztül beömlõ fényt figyeljük. Tovább haladva még két teraszon kell lemásznunk, közben fokozatosan elfogy fejünk fölül a barlang teteje, és inkább egy szûk szurdokra alakul. A kisebb vízmosta zúgók leküzdésénél jól jön, hogy viszonylag kevés a víz, így még mindig szárazok vagyunk. Kiérünk a Fortuna-ligetbe, körbe meredek hegyoldalak, zöld és dús aljnövényzettel, balra kisebb beugróban pedig a Feredé-vízesés, pici hóval megspékelve. Apró szusszanás után folytatva utunk, belekóstolunk (értsd 5fõ) a kanyonozásba is.

[Paraferee]

Pádis - felfedezése Para - túra
FIGYELEM! A NYUGALMAT MEGZAVARÓ LEÍRÁS KÖVETKEZIK!
HA AZT ÉRZI, ÖNNEK LEGKÖZELEBB OTT A HELYE, NEM VÉLETLEN!

Kezdjük az elején szépen, mint a mesékben.
Létezik egy hely, még csodásan szürke és büdös fõvárosunktól sem olyan messze, ahol a természet az úr. Egy hely, ahol viszonylag kis területen több tájegység jellegzetességét felfedezheted. Egy hely, ahol úgy túrázhatsz akár napokig, hogy csak pár hegyi pásztorral találkozol. Egy hely, ahova még jó párszor visszatérünk: Pádis.

Csütörtök reggel fél6ra fújtam találkozót, mivel Dzsí kisbusza elég szûk keresztmetszetnek ígérkezett, ami a haladást illeti (szûk keresztmetszet értsd: maximálisan de tartósan 80-100km/h). Fél10kor léptük át a határt Ártándnál, majd a nagyváradi elkerülõ úton (elkerülõ út értsd: néhol egy autónyi szélesség, legtöbb helyen a 40es tempó is sok a foltok, kátyúk és gödrök miatt) összehangoltuk a lengéscsillapítókat, és a 46os fõúton dél, dél-keletnek vettük az irányt. Félixfürdõ (iszap- és termálfürdõ, már az 1200as években említést tesznek róla, de minket inkább a tiri-tarka, mûpálmás hotelek fogtak meg), Beius után, közel 80km autókázás után értünk Szedresbe (hatalmas, kékre festett egy román sör és a Scandic vodka gyárának székhelye), ahol aztán tényleg rossz lett az út minõsége. Igazából rosszra számítottam a határtól kezdve, de a 46-os végig kellemesen autózható volt. A Szedresrõl Pietrosa községbe vezetõ út aztán kezdett ízelítõt adni a rossz út-fogalmából, bár nem sokkal késõbb rá kellett jönnünk, a java még csak eztán jön. Pietrosa egy porfészek, már bocsánat az ott lakóktól is. Szûk, kátyús, itt-ott még macskaköves, koszos, járda nélküli utcák, befejezetlen-vakolatlan és az erre oly jellegzetes fél emelettel és emeleti tornáccal rendelkezõ házak, kíváncsi emberek, egy bõven 30as éveiben járó és ütött-kopott benzintöltõ állvány (benzin töltõ állvány értsd: kútnak nem nevezhetõ fém téglatestre emlékeztetõ objektum, melybõl tankolni nem lenne merszem szerintem): ez Pietrosa. A szállásadónktól kapott kézzel rajzolt térképen itt egy este 8ig nyitva tartó és saját kenyérsütödével rendelkezõ bolt volt jelölve, így rövid de hatásos látogatást tettünk benne. Gyors konzekvenciát levontuk: míg nálunk talán egyre több a 0,25 és 0,33 üveges sör, itt inkább a családi üveg a nyerõ: 1, 2 és a 3literes mûanyag palack (ami mint késõbb megtudtuk, nem visszaváltható, annak ellenére, hogy rászámolják a díjját). A bolt után aztán orcánkba kaptuk a hegyi utat: valaha, réges-régen, még a nagy vezér uralmának ideje kezdetén, az út betonozott lehetett, de azóta a természet apánk szépen visszavette, amit elvettek tõle. Az itteniek most öklömnyi zúzott kövekkel próbálják tartani a minimális minõségi szintet, amin még a dolgozó román nép gyümölcse, a Dacia és a Roman típusú gépjármûvek 40es tempónál haladni tudnak. Fontos megjegyezni itt, hogy ezen minõségi szint, a nem kevésbé dolgozó szlovák tesók gyümölcsének, a Fabiának már nem annyira tetszett, bár ez még semmi nem volt... Az út jobb oldalán kristály tiszta és smaragdzöld, a zúgóknál habosan fehér hegyi patak zúgott. A völgy összeszûkült, és itt-ott már ki-kibukkant a Boga-vgyre jellegzetes kopasz mészkõ szirtek. Röpke 1órányi zötykölõdés után (12km megtételével azaz akárhogy is számolom 12km/h átlag sebességgel) végre beértünk Boga-üdülõtelepülésre (üdülõtelepülés értsd: itt sûrûbben helyezkednek el a házak egymáshoz, az út ugyanolyan xar, van áram, térerõ pedig a keresztezõdésben, a nagy kõnél). Hamar megtaláltuk szállásunk, a Flora-Panziót. Szállásadóink hódmezõvásárhelyiek. Mivel idõnk már egy nagyobb túrát nem engedett, a Háromkirály-vízeséshez indultunk. Röpke másfél óra sétával el is jutottunk a kb 12-14méteres zuhataghoz. Még egy másfél órányi kellemes erdei sétával érkeztünk vissza a házhoz a másik irányból. Este aztán hozott alapanyagokból rögtönöztünk egy grill-partit, majd texasi típusú póker-partit...

[Oliv]

Para-féle Pádis túr(h)a csodálatosfantasztikusszájtátósanmeseszép volt!!!
Jövõre, veletek(és remélhetõleg új, jófej arcokkal), ugye megint?
Várjuk a képeket izgatottan!!!!!! Mieinket feltõccsük vagy más módon kerüljön megosztásra?

Oliv

[thommey]

Era:Szoktál emailt olvasni?

[era]

Sziasztok!
Mi is most jöttünk meg Toscana-ból a Tárbringa EB-rõl. Szép volt, jó volt, rövid volt.
Olvasom a beszámolókat, ti is szép helyen jártatok.

Sajnálom, hogy a KeX féle élménybeszámolóról lemaradtunk. Remélem lesz még hasonló.

A szokásos mászó sütést is megtarthatnánk. Mit szóltok, ehhez a héthez? Melyik nap lenne jó?

[Paraferee]

jelentem a pádis-felfedezõ csapat egyben, kisebb felületi sérülésekkel, órisái élményekkel, teljes létszámban hazaérkezett...
beszámoló, képek, videók kámin'szún vmikor ma este talán...

aki nem volt legközelebb tuti nagyon szeretne ;-)

[zsizsi]

Tyito! Köszi a tippet, és a kedvcsináló túraleírást! (Még csöpög a nyálam a finomságok említésére... ) A képek engem meggyõztek! Megyek! Bringára fel!

[sala]

Kex: lehet kinézünk kedvesemmel este.
az elsõ megállóhoz közel van jól látom?

[Tyito]

Még pár szó: a faluban sok helyen megtalálhatóak a Vincze Kecskés István Úr kezenyomát magukon viselõ faszerkezetek. Nagyon örülök, hogy Ágicám a neten, erre a településre kattintott. Valami Isteni sugallat volt.
Olvass róla, nem ilyen hevenyészve is: http://www.erdelyitu...pusId=1&id=3793

Szeretnélek majd Benneteket, kedves Sporttársak egyszer, akár egy tali keretében is, erre a településre csábítani. Már csak azért is, mert olvastam, hogy a mai fórumosok, már nem a régiek... :/
Igen, azok a régi talik...

Cáfoljunk rá!

Én, mindenképpen szeretnék még soxor visszamenni, mivel oly sok látnivaló van még és az egész Falu magávalragadó!

[Tyito]

... Szerdán reggel egy ismét csodareggeli után, István Úr ötletén felbuzdulva, nekiindultunk túrazsákkal és hátihordóval, megmászni a Hármas-kõszikla nevû 1150m magas dombocskát... mi az nekünk!
Magyarókerekére aszfaltúton jutottunk ahol kicsit pihiztünk egy jó öreg diófa alatt, majd a templomkerten és a temetõn keresztülhaladva, elindultunk az elég meredeken emelkedõ, kisebb sziklákkal és forrásokkal tarkított hegyi legelõn át a csúcs felé. mielõtt bevettük volna magunkat a fák közé, még megtömtük egyszer KisBabácsot, majd bevettük magunkat a tényleg, rengetegbe. Sajjna, nem nagyon járt arra ember, aki rendbe tegye az utat, ezért kicsit nehézkesen haladtunk a hátihordóval, de annyira nem volt vészes!
Káprázatos volt a Vigyázó (Vlegyásza) csúcsot és a sok kis falut szemlélni...
Kis pihenés után, nagy nehézségek árán, megtaláltuk a "rönkhúzó ut"at, amely "kissé meredek lesz"... meredek volt...
KisBabáccsal a hátamon, néha oly érdekes nekiiramodásokat mûveltem a gyakorlatilag a hegyrõl merõlegesen, minden kacskaringó nélkül lefutó, kissé múrvás úton, hogy Ágicámban is meghûlt a vér. Leértünk a hegy aljába... Esõáztatott bennünket... Hazasétáltunk... Fürödtünk... Finomatettünk-ittunk... aludtunk!...

A csütörtök és a péntek, a Faluban és környékén tett sétával és szekértúrával telt. Csodálatos helyen, helyeken voltunk. Nagyon sok látnivaló van, amit nem tudtunk megnézni, de ha Isten is úgy akarja, visszamegyünk!

Képek: http://tyito.xfree.hu

[Tyito]

... Odaérkezésünk napjának estélyén, és minden este, csodálatosan finom, ezt mások is tanúsítván a vendégkönyben, estebédet fogyasztottunk. Szállásunkra menet az elhaladó csordát ámulattal néztük, majd késõbb a frissen fejt tõgymeleg tehéntejet örömmel vittük és kóstoltuk. Fûrdés, alvás... a tévé, nem hiányzot... csodajót aludtunk.

Kedden reggel ébredés, csodába illõ finomságok, ízzuhatag reggelire. Mennyiségileg volt csak megehetetlen, pedig próbálkoztunk sokat enni. menta és köménytea citrommal, bivajtej, házisajt, tepertõ, szalonna és nem tudom elsorolni, mindenféle nyamnyamnyam...

Kerótúra, István GazdUrunk (ne haragudjon meg érte) ajánlása alapján, havasrekettyei vízesésnézés. Babácsot felpakoltuk a keróra szerelt gyermekülésbe... mi az Nekünk... csak 26 Km! Hát, az alföldi, nem sokat tekert mivoltunknak és a 16 hónapos fiunknak kicsit hosszúra és fáradtságosra sikeredett túra lett, de megérte. Ennyire nagy szintkülönbséggel nem számoltunk, valamint a KisBabács is hamarabb ráunt az ücsörgésre, mint gondoltuk. Egyik faluban el is altattuk egy kicsit, mint majd a mellékelt linken (ha érdekel) megáthatjátok. Csodálatos természeti jelenséget láthattunk, de az egész út felejthetetlen volt!
Estebédre éppen csak hazaértünk... elfáradtunk... csodafinomat ettünk... csordavonulás... fürdés... Nem kellett ringatni!...

[KeX]

a koordináták: http://maps.google.c...z=17&iwloc=addr