Para-túr(h)a '06 autumn edition in my eyes
Az egészet azzal kezdjük, hogy természetesen most is órát állítottunk a túra elõtti éjjelen, ami jól jött a plusz egy ajándék órájával... Persze az órám nem lett átállítva, úgyhogy részemrõl 4:40-kor keltem elsõ körben. Másodjára sikerült 5:40-kor is. 7-kor randi Szammerral a vonatnál (a Keleti felé tartva már csepergett az esõ, ami éjjel kicsit elrendezte a terepet, de ez bennünket nem zavart, itt is volt egy kis malõr, mivel Szam véletlen egész jegyet vett nekem diák helyett, de jó úttörö elõtt nem létezik akadály, így ez Gyöngyösön orvoslásra került), majd start, Vámosgyörkön leszállás. Aggódva az égre tekintve konstatáltuk, hogy ez bizony nem csak esik, de fog is még egy darabig. Itt dekkoltunk jó negyven percet, elfogyasztottuk reggelinket, aztán átzötyögtünk Gyöngyösre, ahol Skiri és Para már heggesztették a technikát a gyengén szitáló ködben. Felfûtöttük a hangulatot (Na zdrowie!), és GO! A köd folyamatosa szitált (gy.k. esett az esõ

), Alex bejelentkezett, Füreden csatlakozott. Itt elfogyasztottunk egy kellemes hamburgert, kávét, ki-mit, majd a bátor cerbengócok kicsiny csapata elindult (gyengén szitáló ködben) Galya felé. Sástó környékén hangyányit lecsökkent a látótávolság (olyan 10 méterre). Ennek okát leginkább az idõközben Skiri kabátja segítségével Quasimodo-vá alakult Szammer negatív kisugárzásában láttuk, aki ezen felbuzdulva elõrement és tényleg el is vitte magával a ködöt (egyesek kék villámokat is felfedezni véltek körülötte... ki érti ezt!?). Megnéztük a bob pályát is, ami nem üzemelt ugyan, de az õrbácsi beengedett. Eleinte azt feltételeztük, hogy hû négylábú barátja még nem kapott ma enni, de mivel nem jelent meg, mindannyian folytathattuk kicsiny kalandunkat. A Görgõbükkin Parával és Alexszel kultúrált ordibálás közepette Forma-1-et játszottunk (Para Palik Lászlóvá is átvedlett) lefelé, a többiek ezen megnyilvánulásunkkal közösséget nem vállalva lemaradásukkal tüntettek a kultúrált túrázás szellemének megõrzése mellett. Aztán az emelkedõn gyorsan befogtak minket (hehehehe), úgyhogy nem maradtak ki õk sem a jóból. Skiri tárcsafék-koncertjét kár lenne nem említeni, jót szórakoztam rajta!

Az idõ itt barátságos volt, leszámítva az élénkülõ szelet. A lehulló színpompás levelek különlegessé tették a látványt... Galyatetõre felérvén a látótáv ismét a 10m-t ostromolta. Alulról... Mindenki bedobott egy levest meg egy teát, aztán usgyi lefelé. Mikor kiléptünk, a metszõn hideg szél már rég eltakarította a ködöt, de a hõmérséklet is csökkent pár fokot. A kilátás valami hihetetlen volt a szerpentinrõl: a kitisztult levegõnek köszönhetõen látni lehetett, hogy a messzeségben süti a Nap a tájat és egy szép felhõ is elragadta az ember tekintetét (alulról annyira nem tûnt szépnek késõbb...).
A Szén patak völgyéhez érkezve - a kötelezõ fotózkodást letudva - megkezdõdött a száguldás (Skiri elõtte gondosan pár köbméter avar alá pozícionálta Para gépét). Valami észveszejtõen élvezetes és szép volt az egész... Arany és bíbor szõnyeg borította utunk, elrejtve minden követ, sziklát, gallyat, gödröt, pocsolyát. A bedõlt fák és egyre rosszabb állapotban levõ "hidak" jelezték, hogy erre nam sokszor jár karbantartó brigád... A patakban sikerült megfürdetni a lábaim, de büszke vagyok mert rajtam kívül ez csak Skirinek sikerült!

A többiek még vihogtak, de még nem sejtették, hogy gyakorlatilag meg is mártózhattunk volna a vízben. Igen, a szép felhõ fölénk ért... Irgalmatlanul fekete volt... És elkezdett esni. Egy kellemes felhõszakadás részesei lettünk, melynek múlását egy vadászháznál vártuk, de nem nagyon csitult, inkább átment szakadó esõbe. Szammerral valahol itt kezdtünk el arra gyanakodni, hogy a 16:03-kor induló vonatunkat biz nem fogjuk elérni (ezen félelmének hangot adva folyamatosan indulsára inspirált bennünket, minek 10 perc múlva meg is lett a hatása). A szakadó esõben nem mindenki díjazta, mikor egy odaillõ régi sláger csendült fel torkomból, Álomhajó címmel (
http://zeneszoveg.hu...html?szk=1142&). Szammerral megléptünk a többiektõl, hogy a vonatot elérjük. Gyöngyösön a zuhé már dörgött villámlott is, ami elég szürreális élmény volt így október végén... A vonatot lekéstük, de mint megtudtuk elég jól mentünk, mert csak 1.5-2 perccel. (Ilyenkor persze pontos a MÁV is...) Nekiindultunk az õszi zivatarnak, hogy Vámosgyörkön elérjük a Pestre tartó vonatot, de egy fia Vámosgyörk táblát sem találtunk, aminek az lett az eredménye, hogy egy 2x2 sávos autóúton (a.k.a. kvázi-autópálya) találtuk magunkat 20km-re Hatvantól. Mivel túl fiatalok vagyunk és oly sok szép dolog vár még ránk az életben, nem találtuk túl bölcsnek itt folytatni az utunk, úgyhogy megfordultunk és visszagurultunk a gyöngyösi állomásra, ahonnan Paráék épp indultak, így legalább volt lehetõségünk elköszönni. Itt 1,5 órát vártunk a vonatra egy alkesz társaságában, aki hála Istennek jó 20 perc múlva megunta a bentlétet és lelépett. Egyre hidegebb lett... a cucc kívül vizes volt, belülrõl meg izzadt. Nekem volt még egy száraz felsõm, azt átvettem (striptease a váróban címû epizód, éljen a szexi kantáros bicajosgatya!), de sokat nem segített. Kaja, várás, fázás, intenzív csöpögés mindenhonnan. Vonatra fel, Vámosgyörkön átszállás. Itt szárítás, beszélgetés, majd a Keletibe értünk és irány haza.
Abszolút pozitívum, hogy mind oda, mind vissza, végig volt bicajszállító rész a vonaton!
Összefoglalva egy nagyon jó túra volt, barommira élveztem! (mint mindig...) Kösz, srácok!
When the day is through, all I want to do is slow down...