10143 hozzászólás a témában

[gaboca1]

Robi, hogy a rákba esik ki egy fékbetét a fékbõl!?:confused: Javaslom állíts össze egy kis szerszámos ládát amibe tartalék alkatrészek is vannak, nálam alapból két garnitúra fékbetét és váltó bovden van betárazva sok más egyéb mellet...

[Galcsik1979]

Még egy kis Buda maraton...

Én most voltam elõször és nagyon tetszett a pálya. Szerintem a nyomvonal rövid távon még így esõben is tekerhetõ volt a második mászásnál volt egy szakasz ami már nagyon felázott amikorra én odaértem. A szervezés is valóban jónak tûnt elõszörre. Gyors rajtszámfelvétel, még gyorsabb startcsomag osztás.
Nos innen kezdett részemrõl érdekessé válni a dolog. Rákos Tomival mentem (+ 2 gyalogtúrázó Aranka, Kata- õk leléptek 10 óra után pár perccel.) Nos mi szépen elkezdtünk készülõdni, gondoltuk csak nem fog esni. Öltözés- aprólékosan odafigyelve mindenre. Bringák le a tetõtartóról, szépen átnézve, még egy kis szilikon ide oda, no meg egy kis olaj. Ezt követõen lázas kesztyû keresgélés de sehol sem találtam. Gondoltam sebaj majd csak megleszek nélküle. Ezután rápattantam a paripára, gyors fékellenõrzés és HOPPÁ hátsó fék tövig behúzva nulla fékhatás. Letekintés után tátongó üresség a fékbetét helyén. Intenzív csomagtartó pakolás hátha kiesett, mivel reggel indulásnál még úgy állt a dolog, hogy két kocsival megyünk így az én pringámat beraktam a utastérbe. De mivel egy kocsival mentünk így felkerült a tartóra.
Fékbetét sehol. Gondoltam csak van kint valaki akitõl lehet venni. Körbe nézés után tapasztalom, egy cég sincs kint aki ilyesmit árulna. Van testtömeg index ellenõrzõ, van egyensúly-koordinációs zavarok vizsgálata, sörsátor, valami sütöde, de fékbetétet árulók bizony nem jöttek.
Mivel már a rajtot kb 15 perc múlva ellövik még utolsó próbaként a csapatsátrakat végigfutottam de semmi.
Kisebb tanakodás után végül is arra jutottam majd lesz valahogy elindulok. Vaciláltam rajta mi legyen- elsõ vagy hátsó fék? Ekkor elkezdett jobban esni. gondoltam hátsó fék csak jobb lenne -de aztán mégis inkább úgy gondoltam lefelé csak jobb lesz az elsõ mert a hátsó csak csúszni fog. Szóval maradt az elsõ fék.
Rajt utáni füves területen a tekerés jól ment de a lassítás nem annyira. Itt már éreztem ez nem lesz egyszerû. Igazából a vártnál jobban sikerült így menni az elején. Aztán az elsõ mászás utáni lefelé az több volt mint humoros. Lassan ugyan de sikerült lejutnom mindenhonnan. A második ereszkedésnél azonban már egészen belejöttem elsõ fékkel való közlekedésre.
Ráálltam a bal pedálra bal lábbal de nem ültem fel a nyeregbe, (nem tettem át a lábam) kicsit magam felé billentettem a bringát és ordítottam: NINCS, HÁTSÓ FÉK----- VIGYÁZZ. hasítottam lefelé.
A rövid táv végénél a lovardás résznél már tökéletesítettem a technikámat, mert ott már a jobb lábam volt a bal pedálon és a másik lábam meg a földön. Szóval ott már szántottam az utat bokamélységgel és nem is ordítottam már. Egy srác ordít, "nincs valakinek egy pumpája?" mivel kb 15 km/ó val siklottam lefelé volt némi gond a megállással de sikerült. Aztán mondtam a srácnak nem kell neki pumpa- inkább szerezzen egy szelepet, mert amibe épp pumpálni akar annak a fele hiányzik.
Majd beértem a célba kicsit szomorkásan és nem igazán fáradtan.
Hazaérkezve Tarjánba a lakás elõtt a földön messzirõl világit egy kék színû fékbetét. Ez is meglett.
Észrevétel: egy 1000 fõt mozgósító versenyen lehessen már venni apró dolgokat. Vagy én vagyok nagyon elfogult????
Csabinak gratula a kitartáshoz. A többieknek meg a versenyzéshez.

[Zsóci]

:-D YouTube - büdöske

Ez nagyon nagy!!!

Mmmmm.... szabad ezt csináni......a mamával..........há ezé dolgozik..mmmmmmmmmm.....

[Zsóci]

Az elõzõleg írt mûvet a kiadó szeretné visszavonni, egy súlyos helyesírási hiba következtében:
merthogy a vic, az igazából két c-vel szokták írni:):)

Beszéltem Leslie L. Lawrenc-el, azért kifogják adni! Neki is külön lektora van !

[gaboca1]

:-D YouTube - büdöske

[Gyuri bá]

Agyoncsapta a villm, de felllt - Vide - BULVR - Cikkek - STOP
Há' mert gumitalpú cipõben volt.

[Gerispeci]

Az elõzõleg írt mûvet a kiadó szeretné visszavonni, egy súlyos helyesírási hiba következtében:
merthogy a vic, az igazából két c-vel szokták írni:):)

[Gerispeci]

Sziasztok!
Gondoltam, mesélek én is egy kicsit a Buda Maratonról:) Csak hogy ne unatkozzunk!
A legvicesebb az volt, hogy alig találtuk meg a helyszínt! Jártunk már kutyakiképzõ központnál, futó emberkék között, mire végre megleltük a versenyhelyszínt. Az viszont pozitívum volt, hogy a regisztrálás meglehetõsen gyorsan ment, ha Vertich nem telefonált volna, hogy késnek, és nevezzem már be õket is!
Borongós idõjárás, lógott az esõ lába, ahogy mondani szokták. Aztán odaálltunk a rajthoz, és ekkor már nem csak lógott az esõ lába, hanem le is lépett a Föld nevû bolygóra, ott is a Hármashatárhegy környékére, és nem is lépett le amíg be nem fejeztük a versenyt. Így az egyébként élvezhetõ nyomvonalat meglehetõsen vicessé varázsolta az égi áldás! Dehát májusi esõ aranyat ér! Ezt a véleményt a rajt utáni visszafordítónál nem osztottam, miután kb. 10 métert csúsztam a fûben, egy baleset következtében! Rossz volt nézni egy-két emberként, ahogy életüket kockáztatván tekertek, mert ugye az elsõ pár kilométeren dõl el minden. Na, egy ilyen delikvens haladt elõttem is, mikor azt érzékeltem kb. 40-50-es tempónál, hogy az említett úriember eldobja a vasat, én meg vészesen közeledem a feje felé. Nagyon megijedtem, nem tudtam mit tenni, úgyhogy én is mellé feküdtem. Végre megértettem, hogy amikor a focisták a gólöröm következtében térden csúsznak a füvön, az tényleg nem fáj nekik, mert a 10 méteres "becsúszás" után, én is "vígan" pattantam újra nyeregbe! Ezek után Vertich Tomival próbáltunk minél jobb pozícióba kerülni. Sajnos az esõ kitartó volt, és egyre sarasabb lett minden. Második körben utólért Konzi, egy darabig vele gyûrtük a kilométereket. Majd egy dagonyás rész következett, ahol kipróbálhattuk, mennyi sarat tudunk összegyûjteni a kerékpárral, és ezt milyen hosszan tudjuk cipelni a vállunkon, természetesen futva. Utólértem Dósa Esztert, beszélgettünk egyet, majd mondtam, hogy talán most már tekerhetõ a terep, és láss csodát, nehezen bár, de ment a dolog! A Hármashatárhegy csúcsa után jó kis lefelék következtek, hála a Haibike nyújtotta lehetõségekenk, és a behunyt szemmel való közlekedés félelem mentes mivoltának, megerisztettem a biciklit, oszt had szóljon! Sikerült még levadásznom 3 emberkét. Majd egy lapos, enyhén emelkedõs rész, és végre feltûnt a célterület! 2ó19perc alatt sikerült abszolválni a penzumot! Tök jó volt!
Gartulálok mindenkinek, különösen KisSutjónak! 12km-rel a vége elõtt letört a hátsó váltója, és onnan futva tette meg a hátralévõ távot! És!!! Amikor beért, megint az volt az elsõ mondata: "Megiszunk egy sört?"

[cerbona]

ÁKMT vagyis Állati-Karancs-Medves-Túra.

Azért állati, mert a beszámolóban fog szerepelni egy-pár (mármint állat).
Én MARHA, azt gondoltam, hogy majd ez is olyan, mint egy Maraton verseny, vagyis: rajt, nyomni kell ész nélkül aztán cél és kész! Igen ám, de ez teljesítménytúra, ami nem csak a gyorsaságról szól, hanem egy kicsit gondolkodni is kell! Hát kellett is, de ne szaladjunk ennyire elõre!
Ott kezdõdik a történet, hogy idén hanyagolom a versenyre járást és azt terveztem, majd inkább túrákkal teszem érdekesebbé a szabadidõmet. Igen ám, csak az a baj, hogy szombat a túra napja, amikor dolgoznom kellene, így azt találtam ki, hogy a KECSKE is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon, hogy majd csak délutánra megyek. Kisírtam a fõnöknél, hogy csak kettõre kelljen bemenni, úgy gondoltam, ha hétkor elindulok, akkor kb. délre be kell érnem. Az útvonalat nagyjából ismerem, ha nem lesz technikai probléma, akkor simán meg lesz.
Pénteken kicsit megijedtem, amikor elkezdett esni, de szerencsére csak kisebb zápor volt, ami még jót is tett a „pályának”, legalább nem porzott annyira. Szombat reggel pisi, kaki, reggeli, pumpálás (valamiért leengedett a hátsó kerekem), öltözés, tûz! Fél hétre értem a Galcsik Fogadóhoz, ahol a nevezés és a rajt-cél terület volt. Itt felhívták a figyelmem, hogy az ellenõrzõ pontok csak bizonyos idõ között vannak nyitva, ami fel van tüntetve a rajtlapon. Ha elõbb érek oda, akkor nincs pecsételés, ha nincs pecsételés nincs teljesítés se! Oké, de nekem sietni kell munkába! Na, mindegy majd lesz valahogy! 6:45-kor indultam neki az 50 km-nek. A pulzus mindjárt az elsõ kaptatón megugrott, nem csak a meredekség miatt, hanem mert három KUTYA támadt rám sunyi módon. Kicsit megijesztettem õket kulacsból spricceléssel, csak a drága Gatoredet sajnáltam! Az elsõ ellenõrzõ pontig nem történt különösebb dolog, egy-két túrázót elhagytam, akik csak pilláztak, hogy hova siet ez a MAJOM, de mindenkinek hangosan megköszöntem, hogy elengedett. Gyors pecsételés után irány a Karancs kilátó! Hát ez a szakasz nem volt egy leányálom! Egy darabig még lehetett tekerni, de aztán rettenetesre váltott és csak a tolás maradt. Az ilyen meredeken az a szabály, hogy soha ne állj meg és soha ne nézz fel mennyi van még. Egyszer mégis csak felpillantottam és egy fekete-fehér csíkos valamit láttam! Na, mifene, csak nem ZEBRA? Á dehogy is, csak egy túrázó és nem is fekete-fehér, hanem kék-fehér csíkos pulóver volt rajta és elég nehezen értem õt utol, pedig úgy mentem, mint a NYÚL (egy elég jól táplált 90+-os jószág)!
Végre elértem a kilátót, megint pecsét, majd száguldás lefelé egészen a somoskõújfalui vasútállomásig. Onnan ki a Salgói várba, ahol megint pecsét. 8:28-ra értem oda, de az itineren csak fél kilenctõl volt írva a nyitás, de a „nénik” mondták, hogy már nagyon vártak. Itt szöget ütött a fejembe, mi lesz, ha a következõ ellenõrzõhöz érek, ami Rónabányán van és nem lesz ott még senki! Nem baj, majd várok. 8:50-re érkeztem Rónára és bevágtattam a kocsmába érdeklõdni nincsenek-e már itt a pontõrök. Volt vagy három vendég, akik a napi folyadék pótlásukat intézték éppen és közölték:” ide nem gyött mé senki” és valami büdös macskahúgyról kezdtek társalogni, jobbnak láttam kijönni. Leültem a bejárat mellé a lépcsõre és betömtem egy banánt az arcomba és szittyóztam a kulacsból egy kis vitaminos vizet, amikor megjelent egy „hölgy” akit úgy vettem észre, hogy majdnem rám esett. Hamar rájöttem, részeg, mint egy Albán SZAMÁR csak azt nem sikerült kideríteni, hogy még vagy esetleg már. 9 óra volt!
Kicsit csevegtem a feleségemmel telefonon majd 9:14 –kor leesett, hogy lehet nem is itt lesz a pecsételés ezért legurultam a fõútig ahol megpillantottam az ellenõröket az út másik oldalán. Kaptam a lapomra egy szép piros gombát, de szerintem „bolond” lehetett, mert ettõl a ponttól kezdve történtek az érdekes dolgok. Miközben magnéziumért babráltam a mezem zsebében kicsit elbambultam és letértem a S- jelzésrõl, de hamar észbe kaptam és visszafordultam. Szilváskõpuszta után jött egy kellemetlen rész, ahol kidõlt fenyõk képeztek akadályt az úton, de gyanús módon mind keresztbe volt az úton (remélem nem a túraszervezõk próbáltak kicsit kedveskedni ). Muszáj volt az út melletti susnyásba haladni, ahol egy helyen elég büdös szarszag csapta meg az orromat, na itt vettem ki a fülembõl a Walkman dugóit, nehogy megpróbáljon befedezni hátulról egy VADDISZNÓ és meg se hallom csak a „behatolás” tényére leszek figyelmes. Az akadálypálya után ügyesen haladtam és hamar elértem Inászóra, ahol egy csokoládét szólítottam magamhoz és leltárt készítettem a zsebeim tartalmáról. Minden megvolt csak az ellenõrzõ lap nem! Kész, egybõl lefõtt a kávé! Most mi lesz? Kis gondolkodás után azt találtam ki, hogy mivel úgyis a Laci büfénél lesz a következõ pont a Pécskõ-nyereg után, majd ott kérek valami igazolást és a továbbiakban megpróbálok alternatív ellenõrzõpontokat felkeresni. Úgy is volt! Mivel amúgy is kb. egy órával voltam az állomás nyitása elõtt a büfében megalkudtam Lacival, aki meglepetésemre egy csinos nõ volt, hogy ad nekem egy blokkot pecséttel. Innen irány a Somlyó csúcsa vagyis a Somlya, ahol fel kellett jegyezni a két földmérõ kövön szereplõ évszámot és az igazoló jelet a fáról , papír és toll híján inkább lefotóztam a mobilommal. Aztán száguldás egészen a Rózsafa úti ellenõrzõig. Csak a szemem sarkából vettem észre, hogy nekem integethetnek, mert nem számítottam arra, hogy már itt lesznek az ellenõrök és azt terveztem, majd a Gorkijon a kocsmába kérek valami igazolást. Itt kaptam egy másik ellenõrzõ lapot és megvitattam, ha még nem lesznek ott a következõ helyen a Csókásban, akkor majd a baglyasi kocsmában pecsételtetek. Minden ok. Tûz tovább!
A Gorkij teteje után elhaladtam két foltos mini LÓ mellett, majd megismerkedtem Mogyival aki egy tacskó volt és onnan tudom, hogy így hívják, mert a gazdája ordított neki: Mogyika, nem szabad!!! 30 centis marmagasság alatti ebektõl nemigen ijedek meg, mert ha komolyan gondolnák a „vérengzést” akkor egy jól irányzott rögbi rúgással földkörüli pályára lehet õket küldeni. A Csókásban nem találkoztam senkivel, így a baglyasi kocsmát vettem célba és mivel a defektek elkerültek hamar oda is értem. De elõtte még Huszár Norbi hívott telefonon, hogy megtalálták az elveszett igazolólapomat! Minden jó, ha jó a vége – gondoltam - és begurultam a baglyasi rezervátumba. Itt a kocsma és a bolt klasszikus módon egymás mellett van. A boltot választottam (nem tudom miért) pecsétszerzés céljából ahol két nõ tartózkodott az eladó meg egy „másik”. Elõadtam, hogy mit szeretnék és miért, de az eladó nõ csak a fejét ingatta meg valami visszaélésekrõl kezdett hadoválni, így hangos „KÖSZÖNÖM SZÉPEN”-nel áttrappoltam a kocsmába. Itt két Alekosz ült a sarokban, de a pultnál senki! Már fordultam volna ki, amikor szembetaláltam magam a „másik” nõvel a boltból ,na õ volt a kocsmárosné. Csak annyit tudtam kinyögni: tessékmáadninekemegypecsétet! Megsajnált és odanyomott a lapomra egyet és mondta, hogy csak azért, mert a túrázók megígérték neki, bejönnek, majd ha erre járnak (engem is próbált agitálni, jöjjek vissza a túra után, ami nem is lett volna rossz, ha nem kellene munkába sietnem).
Boldogan gurultam a Galcsik felé, ahol elmeséltem a sztorimat és megkaptam a kitûzõmet és az emléklapot, amire az volt nyomtatva „a teljesítménytúrát jókedvûen teljesítette” ami teljes mértékben igaz is volt! Jól éreztem magam és az új útvonal is nagyon tetszett. A rendezõk és az ellenõrök is nagyon kedvesek voltak, köszönöm a munkájukat!
11:50-re értem be, ami 5 óra 5 percet jelent, és ha levonom a rónabányai várakozási idõt (25 perc) akkor 4:40-re jön ki a teljesítési idõ. 3600 kalóriát sikerült elégetni azon az útvonalon ahol a gyalogosok is mentek, vagyis nem kerestem sehol alternatív útvonalat, ami kerékpárral tekerhetõ.
Fél egy körül már itthon is voltam és mondtam a feleségemnek: na most már eshet az esõ! Mire kijöttem a fürdõbõl zuhanyozás után, már hallottam is hogy csörög a párkányon a zápor. Ju-hu-hu-hú, legszebb öröm a káröröm! Aztán a jól megérdemelt gulyáslevesem elé ültem le, amibe a feleségem erõs paprikát is rakott (amit nem vettem észre) és szépen bekanalaztam és kb. három rágás után jöttem rá mizu, mikor már taknyam-nyálam egybefolyt! Káröröm-bosszúság 1:1.

Foly. köv. valami másik túrán, de inkább már társaságban, mert úgy jobb buli!

Fain beszámoló... kár h nem tudok olvasni Karancson tényleg vannak állatok multkor zsiráfot láttam...kergette a párduc

[cerbona]

Kõnig Trade- Balmaz nagydíj. 20.3km

Borús idõ fogadott bennünket...Rendezés ritkán mondok ilyet de nagyopn szar (sõt lehet nem is a rendezés hanem egy rendezõ viselkedése kicsit felvitte a pulzusomat) A rajtban ott kezdték h. nincs megfogás mert mást se fogtak meg...aztán szépen odagurulok a rajtba 10 mp-vel rajt elõtt és megállok 1helyben...rajtban elindulok. Utánna ezt hallom Állj állj állj! gyere vissza lábad le kell tenni lassan indutam...nem részletezném a párbeszédet ami lejátszódott...az lett a vége h vissza kellett mennem és letenni a lábam és ugy elindulni.

Az elsõ 5 km nagyon jól ment , nem kezdtem be max sebesség 49.3km/h és utánna5 km környékén ment be 45 alá aztán inkább már közelebb a 40-hez mint a 45höz. a forditónál nagyon közel volt hozzám Csala Viktor és Pangl Ádám is. De én óvatosan vettem nagyon a forditót. túlságosan is. õk meg észbekaptak és hirtelen a fél perces távolságból közel 1 perces lett. visszafelé 15km-nél szembetalálkoztam egy birkacsordával...melyet kb 2 mp bennmaradással sikerült is kikerülni ...nem nagyon esett jól a visszafelé 40-42 között tudtam jönni. Nagyon éreztem h nem görgõn melegitettem be végül a Célban Rendezõk által mért idõm 29:10 volt Ádám megint örült h ott voltam mert õ 29:13-at ment. de a 20 mp miatt ami a rajtban maradt ugy már 00:28:50 ,42.24km/h... nem vagyok elégedett mert 28 elejét kellett volna mennem legalább. De 5 km-nél a zeném lejárt mert az utsók egyikét hallgattam. És annyira zenéhez vagyok szokva h zene nélkül megáll a lábam ...Végül Amatõr Kat 2. helyére volt elég...szerintem eliteben is ugyanez a pozicio lett volna. De nincs licencem igy nem volt kérdés hol indulok.

[Zsóci]

ÁKMT vagyis Állati-Karancs-Medves-Túra.

Azért állati, mert a beszámolóban fog szerepelni egy-pár (mármint állat).
Én MARHA, azt gondoltam, hogy majd ez is olyan, mint egy Maraton verseny, vagyis: rajt, nyomni kell ész nélkül aztán cél és kész! Igen ám, de ez teljesítménytúra, ami nem csak a gyorsaságról szól, hanem egy kicsit gondolkodni is kell! Hát kellett is, de ne szaladjunk ennyire elõre!
Ott kezdõdik a történet, hogy idén hanyagolom a versenyre járást és azt terveztem, majd inkább túrákkal teszem érdekesebbé a szabadidõmet. Igen ám, csak az a baj, hogy szombat a túra napja, amikor dolgoznom kellene, így azt találtam ki, hogy a KECSKE is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon, hogy majd csak délutánra megyek. Kisírtam a fõnöknél, hogy csak kettõre kelljen bemenni, úgy gondoltam, ha hétkor elindulok, akkor kb. délre be kell érnem. Az útvonalat nagyjából ismerem, ha nem lesz technikai probléma, akkor simán meg lesz.
Pénteken kicsit megijedtem, amikor elkezdett esni, de szerencsére csak kisebb zápor volt, ami még jót is tett a „pályának”, legalább nem porzott annyira. Szombat reggel pisi, kaki, reggeli, pumpálás (valamiért leengedett a hátsó kerekem), öltözés, tûz! Fél hétre értem a Galcsik Fogadóhoz, ahol a nevezés és a rajt-cél terület volt. Itt felhívták a figyelmem, hogy az ellenõrzõ pontok csak bizonyos idõ között vannak nyitva, ami fel van tüntetve a rajtlapon. Ha elõbb érek oda, akkor nincs pecsételés, ha nincs pecsételés nincs teljesítés se! Oké, de nekem sietni kell munkába! Na, mindegy majd lesz valahogy! 6:45-kor indultam neki az 50 km-nek. A pulzus mindjárt az elsõ kaptatón megugrott, nem csak a meredekség miatt, hanem mert három KUTYA támadt rám sunyi módon. Kicsit megijesztettem õket kulacsból spricceléssel, csak a drága Gatoredet sajnáltam! Az elsõ ellenõrzõ pontig nem történt különösebb dolog, egy-két túrázót elhagytam, akik csak pilláztak, hogy hova siet ez a MAJOM, de mindenkinek hangosan megköszöntem, hogy elengedett. Gyors pecsételés után irány a Karancs kilátó! Hát ez a szakasz nem volt egy leányálom! Egy darabig még lehetett tekerni, de aztán rettenetesre váltott és csak a tolás maradt. Az ilyen meredeken az a szabály, hogy soha ne állj meg és soha ne nézz fel mennyi van még. Egyszer mégis csak felpillantottam és egy fekete-fehér csíkos valamit láttam! Na, mifene, csak nem ZEBRA? Á dehogy is, csak egy túrázó és nem is fekete-fehér, hanem kék-fehér csíkos pulóver volt rajta és elég nehezen értem õt utol, pedig úgy mentem, mint a NYÚL (egy elég jól táplált 90+-os jószág)!
Végre elértem a kilátót, megint pecsét, majd száguldás lefelé egészen a somoskõújfalui vasútállomásig. Onnan ki a Salgói várba, ahol megint pecsét. 8:28-ra értem oda, de az itineren csak fél kilenctõl volt írva a nyitás, de a „nénik” mondták, hogy már nagyon vártak. Itt szöget ütött a fejembe, mi lesz, ha a következõ ellenõrzõhöz érek, ami Rónabányán van és nem lesz ott még senki! Nem baj, majd várok. 8:50-re érkeztem Rónára és bevágtattam a kocsmába érdeklõdni nincsenek-e már itt a pontõrök. Volt vagy három vendég, akik a napi folyadék pótlásukat intézték éppen és közölték:” ide nem gyött mé senki” és valami büdös macskahúgyról kezdtek társalogni, jobbnak láttam kijönni. Leültem a bejárat mellé a lépcsõre és betömtem egy banánt az arcomba és szittyóztam a kulacsból egy kis vitaminos vizet, amikor megjelent egy „hölgy” akit úgy vettem észre, hogy majdnem rám esett. Hamar rájöttem, részeg, mint egy Albán SZAMÁR csak azt nem sikerült kideríteni, hogy még vagy esetleg már. 9 óra volt!
Kicsit csevegtem a feleségemmel telefonon majd 9:14 –kor leesett, hogy lehet nem is itt lesz a pecsételés ezért legurultam a fõútig ahol megpillantottam az ellenõröket az út másik oldalán. Kaptam a lapomra egy szép piros gombát, de szerintem „bolond” lehetett, mert ettõl a ponttól kezdve történtek az érdekes dolgok. Miközben magnéziumért babráltam a mezem zsebében kicsit elbambultam és letértem a S- jelzésrõl, de hamar észbe kaptam és visszafordultam. Szilváskõpuszta után jött egy kellemetlen rész, ahol kidõlt fenyõk képeztek akadályt az úton, de gyanús módon mind keresztbe volt az úton (remélem nem a túraszervezõk próbáltak kicsit kedveskedni ). Muszáj volt az út melletti susnyásba haladni, ahol egy helyen elég büdös szarszag csapta meg az orromat, na itt vettem ki a fülembõl a Walkman dugóit, nehogy megpróbáljon befedezni hátulról egy VADDISZNÓ és meg se hallom csak a „behatolás” tényére leszek figyelmes. Az akadálypálya után ügyesen haladtam és hamar elértem Inászóra, ahol egy csokoládét szólítottam magamhoz és leltárt készítettem a zsebeim tartalmáról. Minden megvolt csak az ellenõrzõ lap nem! Kész, egybõl lefõtt a kávé! Most mi lesz? Kis gondolkodás után azt találtam ki, hogy mivel úgyis a Laci büfénél lesz a következõ pont a Pécskõ-nyereg után, majd ott kérek valami igazolást és a továbbiakban megpróbálok alternatív ellenõrzõpontokat felkeresni. Úgy is volt! Mivel amúgy is kb. egy órával voltam az állomás nyitása elõtt a büfében megalkudtam Lacival, aki meglepetésemre egy csinos nõ volt, hogy ad nekem egy blokkot pecséttel. Innen irány a Somlyó csúcsa vagyis a Somlya, ahol fel kellett jegyezni a két földmérõ kövön szereplõ évszámot és az igazoló jelet a fáról , papír és toll híján inkább lefotóztam a mobilommal. Aztán száguldás egészen a Rózsafa úti ellenõrzõig. Csak a szemem sarkából vettem észre, hogy nekem integethetnek, mert nem számítottam arra, hogy már itt lesznek az ellenõrök és azt terveztem, majd a Gorkijon a kocsmába kérek valami igazolást. Itt kaptam egy másik ellenõrzõ lapot és megvitattam, ha még nem lesznek ott a következõ helyen a Csókásban, akkor majd a baglyasi kocsmában pecsételtetek. Minden ok. Tûz tovább!
A Gorkij teteje után elhaladtam két foltos mini LÓ mellett, majd megismerkedtem Mogyival aki egy tacskó volt és onnan tudom, hogy így hívják, mert a gazdája ordított neki: Mogyika, nem szabad!!! 30 centis marmagasság alatti ebektõl nemigen ijedek meg, mert ha komolyan gondolnák a „vérengzést” akkor egy jól irányzott rögbi rúgással földkörüli pályára lehet õket küldeni. A Csókásban nem találkoztam senkivel, így a baglyasi kocsmát vettem célba és mivel a defektek elkerültek hamar oda is értem. De elõtte még Huszár Norbi hívott telefonon, hogy megtalálták az elveszett igazolólapomat! Minden jó, ha jó a vége – gondoltam - és begurultam a baglyasi rezervátumba. Itt a kocsma és a bolt klasszikus módon egymás mellett van. A boltot választottam (nem tudom miért) pecsétszerzés céljából ahol két nõ tartózkodott az eladó meg egy „másik”. Elõadtam, hogy mit szeretnék és miért, de az eladó nõ csak a fejét ingatta meg valami visszaélésekrõl kezdett hadoválni, így hangos „KÖSZÖNÖM SZÉPEN”-nel áttrappoltam a kocsmába. Itt két Alekosz ült a sarokban, de a pultnál senki! Már fordultam volna ki, amikor szembetaláltam magam a „másik” nõvel a boltból ,na õ volt a kocsmárosné. Csak annyit tudtam kinyögni: tessékmáadninekemegypecsétet! Megsajnált és odanyomott a lapomra egyet és mondta, hogy csak azért, mert a túrázók megígérték neki, bejönnek, majd ha erre járnak (engem is próbált agitálni, jöjjek vissza a túra után, ami nem is lett volna rossz, ha nem kellene munkába sietnem).
Boldogan gurultam a Galcsik felé, ahol elmeséltem a sztorimat és megkaptam a kitûzõmet és az emléklapot, amire az volt nyomtatva „a teljesítménytúrát jókedvûen teljesítette” ami teljes mértékben igaz is volt! Jól éreztem magam és az új útvonal is nagyon tetszett. A rendezõk és az ellenõrök is nagyon kedvesek voltak, köszönöm a munkájukat!
11:50-re értem be, ami 5 óra 5 percet jelent, és ha levonom a rónabányai várakozási idõt (25 perc) akkor 4:40-re jön ki a teljesítési idõ. 3600 kalóriát sikerült elégetni azon az útvonalon ahol a gyalogosok is mentek, vagyis nem kerestem sehol alternatív útvonalat, ami kerékpárral tekerhetõ.
Fél egy körül már itthon is voltam és mondtam a feleségemnek: na most már eshet az esõ! Mire kijöttem a fürdõbõl zuhanyozás után, már hallottam is hogy csörög a párkányon a zápor. Ju-hu-hu-hú, legszebb öröm a káröröm! Aztán a jól megérdemelt gulyáslevesem elé ültem le, amibe a feleségem erõs paprikát is rakott (amit nem vettem észre) és szépen bekanalaztam és kb. három rágás után jöttem rá mizu, mikor már taknyam-nyálam egybefolyt! Káröröm-bosszúság 1:1.

Foly. köv. valami másik túrán, de inkább már társaságban, mert úgy jobb buli!

[TripleB]

Hogy-hogy? Eligazoltál valahová?

Gyuri bá, szó sincs róla. Anno szépen bevásároltam belõlük és amennyit mostanában tekerek, arra elég lenne a maradék.

[RTamás]

Sziasztok!
Holnap lesz ugye a Karancs -Medves TT?
Van valami bringás csoportosulás?
Avassatok be, ha igen!

[Gyuri bá]

Nekem esetleg egy extra méretõ mez kellene, xxl méretû. Na nem én híztam meg ennyire, hanem egy rokonnak.

[Gyuri bá]

Hogy-hogy? Eligazoltál valahová?

[TripleB]

Van egy L-es és egy Xl-es újabb dizájnos egyesületi kantáros nadrágom eladó , ha érdekel valakit.

[Gyuri bá]

Egy kis humor: A bringzs rossz hatsa !, ess, humor, hlyls - Videa

[cerbona]

Én is kivánok mindenkinek Boldog névnapot és Gyuribának is sok locsolót! :-))

[cerbona]

Ma AK. 5. futama volt Péten. Egy 21km-es idõfutam keretében. Reggel Péten esõ fogadott, nem kicsi. Meg hüvös is volt. Igy 12:42-re kértem a rajtom. 9-tõl 11-ig Bálnának köszönhetõen megnéztünk 1 filmet laptopon...pont a legjobb résznél merült le az aksi
Bemelegítés idén elõsször görgõn történt. Beállitottam görgõt legkönnyebbre, kerót kónuszra és sity suty. forgott rendesen

Rajtot követõen nehezkesen indultam a lejtõn szembeszélben nem haladtam elsõ 2 km-en majd ahogy kanyarodtam meg emelkedett utánna jobb lett. Hátul a tóparton nem nagyon mentem 50-alatt. Az hosszu enyhe emelkedõn a 40-et céloztam meg. Ami nem jött össze. volt ahol 37-38 csak. Õsi utáni húzódás tetején már csak 33. A lejtõbe elnehezedett lábamim nem forogtak. Kevésnek bizonyult az 53-13. 56.9 km/h volt a max sebességem ...Ahol tavaly 70-el mentem. utánna sik. Majd megint 1 húzódás. aminek az elejében a keresztezõdésben parkolt 1 autó és a rendezõvel beszélgetett. Szerencsére Bálna ráállt a dudára és beletaposott a gázpedálba az autós. Berhidán a jobbos után a hullámvasuton eleinte nem forgott. vissza kellett váltanom. majd a lejtõben le is esett a láncom elõl a hajtókaron kivülre. De szerencsére nem veszitettem sokat. Aztán leraktam rettenetesbe:D 53-13:( ...És a hullámoson azt toltam majd a befutónál volt még 1 púp ami megfogott 33-ra. Ott jó volt a duda mögöttem...mert már nagyon nem esett jó. Aztán nagy nehezen a befutóra felgyorsultam még 45+ra. És 00:30:00-alatt értem vissza 21.1km-rõl.
Egyszer örülök mert Zsoltin hoztam újjabb 10 pontot. 1x + nem mert Simon Balázs 2 mp-vel vert meg.
Gabi meg megint embertelen tempót ment. 00:26:50 -46.96 km/h És még nem kezdett el tejsavküszöbön edzeni ...azt mondta még korai


Többiek is egész jól haladtak:
Tomicsek 2.
Csirke is 2.
Hajzsiról nem tudok semmit:(...Annyit h nehéz volt a telekerék...

[GIN30]

Akkor, hogy le ne maradjak Gyuri bá'-nak boldogságosat, mindenkinek meg kellemes húsvétot, minnél több locsol lóval :-)