Alakul ez akkor szerintem, Geri 20/97-71-381, de kérdezheted Jánost is a logisztika szervezését szerintem úgy is Õ végzi. Beteszem a beszámolómat amit anno írtam a versenyrõl. Robi látom nem adod fel, hogy utolérj!
Képek a hétvégi Lengyelországi maratonról. Megérkezés után kinéztünk a pályára megnézni a talaj viszonyokat mert elõzõ nap esõ volt, úgy nézett ki nem lesz nagy gáz, nem igazán volt sár így maradtam a Racing Ralphnál, nem bántam meg, bevált. A környéknek abszolút Ausztria fílingje volt, fenyõ erdõk, rétek, szétszórt gazdaságok a hegyoldalban melyeket egynyomsávos aszfalt utak kötnek össze. Érdekes volt a nevezés mert a rajtszám átvétele után egy leolvasó elõtt el kellett húzni ez volt a becsekkolás a versenyre, a monitoron megjelent a táv, jelen esetemben Giga és egy 100-as szám, pillogtam mint a leveli béka mert a kiírásban 78km 2120 szint szerepelt, lelkileg erre készültem, végül is nem volt 100, nem tudom miért írta ki, lehet poén volt, nem jött be. Másnap 10-kor rajt a Giga 180 indulójának tökéletes idõjárás és pálya. Nincsenek égig érõ hegyek Istebna körül, de nagyon megmászattak, le-föl, le-föl, nem tudom mentünk e szintben, némi képzavarral élve CC-s maraton pálya. Ötven kilométerig megegyezett a pálya az 1 órával utánunk induló Megásokal, ami nekem pszcihésen nem esett jól, a célterületre bevittek minket is és ott egy hídon balra el még egy huszas körre. Itt volt az utolsó itatópont, ami hiba volt kicsit nekem , a térképen nem voltak bejelölve az itatók és a pályán sem voltak elõjelzések illetve lejtmenetbõl, közvetlenül beláthatatlan kanyar után volt két itató is és ezért ,,lendületbõl" elmentem mellettük. Itató után utolértem egy cseh fickót aki ránézésre kategória társam lehetett így nem lehetett lazítani, pedig már csak egy csendes kis meghalásra vágytam, megelõztem de nem bírtam leszakítani, hiába váltogattam a ritmust egy hosszú enyhén emelkedõ aszfalton még egy sprintet is kisajtoltam magamból, de nem bírtam kiakasztani a húskampóját, utazott rajtam. Nem kellet volna erõltetni a sprintelést mert a kedves Lengyel pályakijelölõk a végére tartogatták a szívatást, 60 kilométer és 65 között 600 méterrõl felléptettek 1000 méterre ebbõl a fele olyan köves-sziklás úton amin alig bírtam tekerni, nagyon szidtam a felmenõiket, ott megszakadt az évszázados Magyar-Lengyel barátság! A láncom beváltott a fogaskerekek és a küllõk közé és nagyon nem akart kijönni hála a kis szemeknek amit azért terveztek a sor hátuljára, hogy ez ne következhessen be, közben beugrott a görcs a jobb combomban, de szerencsére nem tartósan. Volt egy-két szerencsétlenebb is nálam azok ültek az ösvény mellet és nyögve nyújtottak, felértem a hegy tetejére és elindult a pihentetõnek gondolt lefelé, nem volt az.Mintha a Karancsról lefelé jövõ határsávot összegyúrták volna a köves gyökeres ösvényel pon ott ahol a két fa között átjövünk és hosszan, nagyon hosszan... Somosig. Mellesleg valamikor ez is határsávként funkcionált Lengyel-Cseh határszakasz.Némi lezúdulás murvás utakon, némi eléhezés, és a CÉL! Idõ 05:06.38 5000 kalória70Km 2670m szint. Jó volt utólag, már a célban még nem volt õszinte a mosolyom. Képek:
Sportograf @ Powerade MTB Marathon Istebna Igen, az utolsó képen a srác aki megnyerte a tombolán a Specit , szerintem nem aludt aznap éjjel, vagy nem egyedül...