Mint tudjátok, a múlt héten rendezték az országúti magyar bajnokság 2 legfontosabb versenyét, az idõfutamot, és hosszútávú mezõnyversenyt.
Az elõbbivel nekem komoly gondjaim támadtak, egyrészt a forma sem volt a legjobb, másrészt nem vagyok az az idõfutam alkat. 2kört kellett menni egy 16km-es pályán. Az elsõ kör elég jól sült el magamhoz képest is, 23valmennyivel fordultam ki másodikra. Sikerült majdnem beleakadnom a kordonokba, de nem ennek köszönhetem a két perces lassulást, õszintén mondom elfáradtam. Lehet túlságosan bekezdtem, így nem tudtam gazdálkodni az erõmmel. Az átlagpulzusom 190volt, ami a 195ös maxhoz viszonyítva... kib@szott sok.
Itt megjelent még a Csonti, õ bitang jót ment, 9másodperccel maradt le az amatõr dobogó harmadik fokáról. Volt még Tibi meg Balázs, õk is tisztesen helyt álltak:) Lányok között Kinga 1perccel verte a másodikat 8km-en.
Pici de annál inkább imádott városunkból ott volt még a két karbona.hu-s versenyzõtárs, Laci meg Zolibá, 2illetve 3adik helyet szerezték meg ebben a sorrendben. Szerintem semmi szégyellenivalójuk nem lehet, mert szenior mezõny itt csak egyfelé bontva. Úgy gondolom, a tarjáni különítménybõl mindenki büszke lehet magára, leszámítva saját magam (kicsit égett a pofám, hogy minek voltam én ott...)
Nem túl jó úgy hazajönni, hogy azon gondolkozol végig, mit b@sztál el, és csak két napod van a mezõnyhöz, és a forma is nagyon mélyponton van. Furcsa dolgok jártak a fejemben a két verseny között, és szombat este teljesen normálisan feküdtem le, semmi izgalom vagy ilyesmi nem volt...
A mezõnyt kincsesbányai központtal rendezték, 17km volt egy kör, ebbõl nekünk 9. Nem túl nehéz de gyors pálya, nagytányéros 3km-es felfelével, aztán dimbes dombos felsõrésszel, amit egy gyors lejtõ követett, majd sík, és ismét a rajt-cél terület.
Teljes nyugalomban kezdtünk, beszélgetõs melegítõs tempóval kolbászoltunk az elsõ kör elején, KissGergõvel dumáltunk a román életrõl, meg hogy a csapatában mindenki magyar, és hogy nagyon jó nekik kint... Mások is beszélgetõsre fogták, de a kör második felében már a pedáloké volt a szó... meg amit kaptak... Idáig egy amatõr kupán sem találkoztam ilyesmivel, mint itt az elsõ 2-3körben. Oda is szóltam Daninak, Casino-s csapattársamnak, hogy b@szod, mióta élek, nem csináltam ennyi lószt. Lósz felfelé, lefelé, kanyarból ki, KANYARBA BE, vagy valamikor csak úgy spontán. Nem akarok hülyeséget irni, de 3kör alatt legalább 30ritmusváltás volt. Késõbb, hála Istennek, elmentek az emberkék, Cziráki (aki késõbb nyerte) Lovassy, Arany, Cador (aki szerintem a legerõsebb volt mindenki közül) Roland barátom, Szórádi, meg még valaki biztos - ja, Szega. Sajnos nem láttam az eseményeket, mert a verseny elején nagyon rosszul éreztem magam. Folyton a sor végén lógtam, és tényleg csak arra figyeltem, ha gyorsítás van, tegyem a kereket. A legjobb a 4-8kör volt, akkor tényleg minden rendben volt, jól mentek a fölfelék, és a lószokkal sem volt baj.
Azt hiszem a harmadik kör emelkedõjén elvert a jég - dettó mint a hegyin - aztán volt egy kiadós felhõszakadás. Ez a lejtõn úgy érintett, hogy kerékagy magasságban ömlött ki a saras víz az útra. Majdnem lelökött az árokba, komolyan gépészkedni kellett, hogy ne legyen traumatológia a vége. Sajnos egy U23as Fradis nem "úszta" meg ennyivel, vagyis úszott picit. Ez a frissen létrejött forrás késõbb sártengerré változott, ami jelentõsen lelassította mindenki köreit, de talán, nem is volt baj. Polar szerint a leggyorsabb kör a második volt 26valahanyas, onnan inkább 28akat mentünk.
Az elõl lévõk több csapatbeli versenyzõk voltak, tehát akik nálunk, a fõmezõnyben maradtak, senki érdekében nem állt komolyan menni. Elvétve késõbb azért vagy Kuszti, vagy Madár néha be-be lószolt, de minden nagy név figyelt egymásra, mindig megnyúlt a sor mert mindenki ment, így a leszakadókon kívül 9körön keresztül azok voltak együtt, akik a 3adikban ott maradtak. Azért ez elég nagy élmény volt, a Fradi egy része, Betonexpressz, Speciár, Ivanics meg Madaras, Kusztor, Lengyel Tomi, Mérõ Csaba, mind egy rakáson mentünk... néha úgy éreztem magam, nem igazán oda való vagyok, de ezzel õk is így voltak talán...
8adik kör vége felé kezdtem éhes lenni, ami nem túl jó jel. Kértem egy csokit a fent említett Danitól, de marha rosszkor kedztem a táplálkozást, így teli szájjal kezdtem az utolsó fölfelét, ahol a p-nívósok úgy meghúzták a sort, hogy azonnal kettészakadtunk. Szerencsére még könnyen felértünk, onnan pedig levezetõs feeling-je lett a történetnek.
Amikor Stubán megmondta a profiknak, hogy Cziráki megnyerte, hát azok onnantól kezdve lesz@rták az egészet - amit nem bánok, mert akkor már úgy pislogtam, mint hal a szatyorban.
Az elsõ három Cziráki, Cador - õk 4órán belül mentek - Arany a 3adik 4:01-gyel, aztán az szökevények egyessével. A mi sorunk 10percre az elsõre, természetesen Specziár nyerte a mezõnyhajrát. 11en jöttünk azonos idõvel, ahogy említettem Specziár, Steig, Bartha Gergõ, TiszaZoli, "Pepe", aztán jómagam, Hemmert Jani, Lengyel Gábor, Ispánki, aztán 3 csapattársam egyben, KiskóGabi, Hegymegi meg Szabó Tomi. Az igazán nagy halak, Madár, Ivanics, Kuszti (szerencsétlen 2km-rel a vége elõtt lyukadt ki) már csak begurultak... így lettem én 14edik.
A karbonások ismét megjelentek, ezúttal volt bontott korosztály (szenior 2) és ismét jól teljesítettek. Zolibá a második körben meglépett, és egyedül ment kb egy kört. Felért rá két szingós, Baltavári és Nagy Attila, akik a végén fressebbek voltak így elõbb értek a célba. Õ tehát a harmadik lett, Laci a "fõmezõnnyel" végig versenyezve, sprintbefutón végül az 5ödik.
A bõvebb eredmények:
http://mksz.com/inde...temid=8&lang=hu
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
