Túrabeszámoló az én stílusomban, idõnkénti helymeghatározásokkal földrajzi, történelmi, irodalmi kötödésekkel. Akinek ez fárasztó, az bele se kezdjen!
Ezt a mondatot anno egy váci túrázó barátomtól (aki eljött a 40/1-re is)hallottam, de sok tekintetben ma is igaz. Én a szombati túrámhoz tudnám illeszteni ezt a kifejezést.
Mint tudjátok, idõm egy részét a Dunakanyarban szoktam tölteni és olyankor ha tudom, akkor a Börzsönyt szoktam meglátogatni. Egy éve ilyenkor szerettem volna befejezni a "Börzsöny csúcsai mozgalmat", de akkor a Diósjenõ utáni résztõl már nem engedtek tovább vadászat miatt. Most szinte pontasan egy évvel késõbb indultam el ismételten, hogy a Hollófészek és Bugyihó csúcsokat megmásszam. Ez a mozgalom egyébként a hegység 21 legkomolyabb csúcsát tartalmazza. Ezeket kell gyalog, bicajjal vagy sível megmászni.
Idõközben Krieger Pisti nagylelkûségének köszönhetõen megkaptam az "Emlékhelyek a Börzsönyben II" érintõpontjait is. Ez a mozgalom hivatalosan majd 2010 január végén indul el a BTHE rendezvényével, de én már elkezdtem bejárni a helyeket. Tehát a pontok ismeretében terveztem meg aznapi túrámat.
Már útközben megálltam az egyik ilyen pontnál, ahol korábban nem egyszer elmentem már, sõt fotóm is volt róla. A diósjenõi erdészeti út egy kanyarjában áll a Bartus-Szaszovszky-kereszt, emlékül a két férfi teherautós balesetére.
A mázsaháznál tettem le a kocsit, ahonnan a Szaszovszky-kereszt felé indultam el. Elõbb elértem a Gál-rétet, majd pár métert a zöld jelzésen bandukoltam. Aztán egy nyugati irányba tartó földútra tértem rá. Ez szorosan a patak mellett futott, majd azon átkelve (sportcipõsöknek nem ajánlott) egy rét szélén folytatódott tovább. Feljebb érve kezdett eltávolodni a pataktól és ekkor fel is tûnt a jobb oldalon a gyönyörû állapotú kereszt. Szaszovszky Jánost itt terítette le egy rabsic golyója.
Visszagyalogoltam az erdészeti útig és kétszáz métert lefelétartva rajta, balra betértem egy földútra. A földút már az elején nagyon sáros volt, de feljebb szinte használhatatlanná vált. Nem is volt gond, mert hamarosan irányba álltam és egyre jobban kigombolkozva felértem a Hollófészekre. A kilátás valóban páratlan volt, ahogy a mozgalom hirdeti.
Két dolog azonban váratlanul ért. Az egyik sejthetõ volt, a HIDEG. A pocsolyák ugyanis már bõrösödtek és feljebb tekintve a Börzsönyben, fehérlettek az ormok. Ez csak annyi gondot jelentett, hogy villámgyorsan lemerültek a gondosan feltöltött elemeim, így ezeket ki is cseréltem és betettem a fényképezõt a belsõ zsebembe.
Aggasztó volt azonban a többször eldördülõ LÖVÉSEK hangja. Bár nézegettem a héten az aktuális és a TTT honlapot is, csak 10-én írtak vadászatot, ráadásul most a lövések hangjai pontosan abból az irányból érkeztek, ahová készültem még.
Visszagyalogoltam a kocsihoz és leereszkedtem a Király-kútig. Innen láttam neki a második körnek. Elõbb a forrás mellett elinduló meredek ösvényen másztam felfelé. Ez késõbb kiér a gerincre és halad folyamatosan felfelé. Egyszer csak az egyik fán feltûnik egy jobbra mutató sárga nyíl. Itt kell jobbra letérni a Falkenhausen-emlékhez. Az emlékmû egy sikeres vadászat emlékére készült el, több mint 100 éve.
Innen visszamentem a gerincre és azon haladtam tovább. Megnyugtató volt, hogy a lövések abbamaradtak. A kis ösvény ekkor elért egy a Wenkcheim út felõl érkezõ dózerutat. Ezen továbbra is felfelé haladva a Király-bérc csúcsa alatt bandukoltam el. Nagyon sok vaddal találkoztam útközben, de lövések sehol. Idõnként hangosan elkezdem beszélni, hogy felhívjam a figyelmet ottlétemre. A Jász-Bükk-rét felett értem el a sárga sáv jelzést. Itt volt egy traktor, három vadász és egy elejtett vaddisznó. Szemmel láthatóan nagyon meglepõdtek az ottlévõk a megérkezésemkor. Illedelmesen köszöntem nekik és elmondtam, hogy merre szeretnék menni. Megnyugtattak, hogy arrafelé nyugodtan mehetek, az ellenkezõ irányba, a Kõ-szirt felé tilos.
Leereszkedtem a rétre és azon balra tartva elindultam a Kámor alatti dózerúton. Az enyhe emelkedõ végén értem el a nagyon szép állapotban lévõ Groote-keresztet, amelyet Groote Kelemen báró halálának emlékére állítottak.
Innen elõbb lefelé tartottam, majd egy kisebb réten elérve ismét a sárga sáv jelzést felbandukoltam egészen a Wenckheim útig. Azt keresztezve már másztam is tovább a "Reptér" irányába. Nagyon tetszett a kilátás!
Egy szintutat elérve már látszott a Bugyihó (633 m) csúcsa. Még elõtte megtaláltam azt a dózerutat, amelyen késõbb le akartam ereszkedni a Király-kúthoz. A csúcsot némi sziklamászással sikerült meghódítani és örömmel könyveltem el magamnak a záró csúcs válaszát.
Innen elindultam visszafelé a dózerúthoz, ahol egy vadásszal találkoztam. Elmondta, hogy hajtás lesz, így nem valószínû, hogy a nekem kedvezõ irányba mehetek tovább, de várjuk meg a fõvadászt. Õ megérkezett és nagyon udvarisan elmondta, hogy vagy várok ezen a helyen másfél órát (leizzadva, kaja nélkül) vagy hátraarcot veszek és gyorsléptekkel eltávolodok a sárga sáv jelzésen Királyháza irányába. Egy szuper térképvázlat is volt nála, azon látszódott, hogy mekkora területen lehetnek lövések. Wenckheim út egy része is beleesett, így egyértelmûen a Bugyihó felé kellett visszamennem. Amíg ott beszélgettünk, három gépjármû érkezett meg teljes kapacitással, így egy komplett csapat készült már a vadászatra. Érdekes volt azonban, hogy amikor mondtam, hogy találkoztam vadászokkal a Jász-Bükk-réten, õ nem is tudott róluk. Ráadásul ugye azok azt mondták, hogy errefelé nyugodtan jöhetek. (!!!)
Futásnak eredtem a Királyháza felé, mert nyolc perc volt még a vadászatig. Amikor a Fonottsághoz értem má dördültek is a lövések. Folyamatosan hallatszódott a dörgés, de én már biztonságban ereszkedtem le Királyházára.
Innen még felmentem a Bársony István emléktábláig. A táblát még 1910-ben állította Szokolyi Alajos az írónak.
Innen aztán visszamentem Királyházáig és az erdészeti úton felsétáltam Király-kútig. Útközben a Bugyihó alattról ordibálást is hallottam, remélem nem történt senkinek sem baja.
Nagyon örülök, hogy sikerült befejeznem az egyik börzsönyi mozgalmat és elkezdeni egy másikat. A hegység ismét lenyûgözött. Az azonban elgondolkodtató, hogy nagyon-nagyon figyelmesnek kell lenni fõleg vadászati idényben.
Ez nem vicc, mindenki legyen kellõen óvatos és körültekintõ!!! Az erdõ nem csak a turistáké, még a jelzett utakon sem, ezt ne feledjétek el soha!!!
Néhány kép:
http://farm5.static...._b7136f2f30.jpghttp://farm3.static...._2005b050c0.jpghttp://farm3.static...._b0f1112a76.jpghttp://farm3.static...._711fd54bce.jpg
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
