1,2,3,4... avagy beszámoló Szilvirõl, az utálatos versenyrõl. Vasárnap a szokásos (?) állapotok várták a versenyezni vágyókat az XCM bajnokság elsõ fordulóján, Szilvásváradon.
Maga a verseny nem tetszett annyira, mint a le és haza utazás! Legalábbis én jobban élveztem! Akik reggel helyet foglaltak az SHKE Transitban:
(ez box verseny bemondó stílusban olvasandó) Kéééériiiii 'sosepoppoljszombatonsokáig' Iiiiiiiiiiisssstvááááááááán! Szokásosan Õ foglalta el a vezetõi pozíciót (Orbán helyett is kormányozhatna, hát ha nem esne annyit az esõ, mert szerintem ebben is a FIDESZ keze van
) Mikor én a kis feleslegemmel helyetfoglaltam a buszban akkor már ott tartózkodott Huszár 'Tigáz' Norbert és Varga 'nem szólok csak mosolygok' Krisztián aki szloviból érkezett és talán az "idõeltolódás" miatt volt ilyen szószátyár. Majd Bátyonyban csatlakozott hozzánk Suttyó sleppje vagyis Õ maga plusz az öccse, Csabi és egy srác aki úgy mutatkozott be: macsó vagyok! Gondoltam magamban: more, önbizalmad az aztán van, mire késõbb kiderült, hogy így hívják igazából, vagyis Macsó Kornél. Ugyanitt csatlakozott Geri is aki hazafelé már nem velünk utazott! Elõkerült egy üveg pálesz (ami igencsak jófajta volt!) amit én is "megrántottam", az meg a gyomromban a mûzlit amit tejjel reggeliztem, de nem lett gond belõle. Az utazás nagyon jó hangulatban telt, hát az biztos, hogy a Showder klub kutya fasza volt ehhez képest. A hangulatot csak Huszár úr "pukija" kontrázta egy kicsit, ami annyira büdösre sikeredett, hogy mindenkinek eltorzult az arca tõle (muszáj vagyok Õt negatív figuraként beállítani, de erre majd csak a késõbbiekben derül fény, hogy miért)! Közben az is kiderült, Suttyó otthon felejtette a cipõjét, de a versenyre már abban állhatott rajthoz, mert valaki elhozta neki.
A starthoz képest elég korán értünk oda, ami nagyon jó volt, mert már 9:30-kor elkezdett a sor kígyózni a rajtvonalnál.
Tízkor valami eszméletlen zene mellett kezdtük el a versenyt, amit úgy terveztem, nem kezdem nagyon intenzíven mindjárt az elején, de nagyon rossz kontrolálni magad mikor egy csomó ember húz el melletted. A "kemények" egy részét visszaelõztem mihelyst terepre értünk (muszály vagyok magam is sztárolni egy kicsit
) A felfeléket elneveztem 'munkásnak' , mert úgy kellett kapkodni a levegõt mint ha a hajdan volt cigaretta márkába kóstoltál volna bele, a lefefeléket meg úgy hívtam mint a sörreklámos gyereket (én így szeretlek Magyarország!) a Jóban rosszbanból: tiszteletes! Eléggé pillázni kellett mire hajtassz rá, mert a keresztbe álló fadarabok vagy a nedves kövek, gyökerek tudtak ám meleg helyzeteket elõidézni!
Bánkútnál már vártak Bálnáék a frissítéssel (köszi Eszter és Anikó!) ahol toltam egy magne B6-ot és tele kulacsokat vettem fel. Majd az ereszkedés után utolértem Suttyót aki arra panaszkodott, hogy fáj a térde, de még együtt megelõztük Petit, aztán már csak civilbe láttam Õt a Szarvaskõi frissítõnél.
Örültem, hogy sikerült Petit leszedni, de az ünneplés csak az elsõ technikás lejtõig tartott, ahol "rákenróll" felkiáltással húzott el mellettem. Õt már csak a célban láttam újra! A kicsi Huszárt viszont egyáltalán nem véltem felfedezni magam elõtt, mint az késõbb kiderült azért, mert a második frissítõ pontnál terrorista módszerrel elorozta a magnéziumomat, amibõl már csak az az egyetlen volt! A frissítõnél csak a szemem forgott (amikor Eszter közölte, hogy Norbi befalta az ampullámat) a lábam már nem annyira. Bálnus rendberakta a hajtást és tûztem tovább. Eseménytelenül telt az út a harmadik és egyben utolsó találkozásunkig. Mire oda értem már nem csak görcs volt a lábamba hanem masli is, de mikor megláttam a patakátkelést, minden fájdalmam elszállt! Az elsõ csak simán keresztbe volt a "folyamon", de a következõ már hosszában, vagyis az út amin tekerni kellett maga volt a patak! Olyan volt mint anno Kisnánán az OX futamon. Próbáltam nem elesni a vízben, mert Bálna épp ott fotózott (szemét katasztrófa túrista!) és csak reménykedtem, hogy nem akadok fenn Cousteau kapitány tengeralattjárójában!
Na innen kezdõdött számomra a mazohista rész, mert csak szenvedtem, de nem hagytam magam, csak azért se! Bálapátfalva lesz a megváltás, gondoltam, de csalódnom kellett. A kõbányából lefelé az aszfalton még bizakodó voltam, hogy már nem kell sokat szenvednem, de ez csak az utolsó hivatalos frissítõig tartott, ahol tömtem magamba még egy kis csokit és ittam egy pohár vizet. Itt kell megjegyeznem, hogy szerintem a verseny megfelelõ ellátottságú, még ha egy páran fanyalognak is, hogy nem volt ez vagy az, amire én azt mondom: akkó hozzá magaddal, vazze!
Tehát, a tó után következõ szakaszt már azt hittem fél lábbal is letekerem (legalábbis hétfõn még azt gondoltam) de sajna nem lett ez ilyen egyszerû.
A kilométerórám be volt fóliázva a nedvesség ellen, de nem sikerült valami szépen és elég nehezen láttam a számokat rajta, gondoltam már nincs sok hátra ezért letéptem róla a csomagolást, mire elkezdett esni at esõ! No hogyaza...
A katona sírok elõtti emelkedõn majdnem végig toltam a vasat, mert lefõtt a kávé (ahogy Suttyó mondaná)! Végre elértem a "temetõt" nagy nehezen csak az volt a baj, hogy elõjött a Gazdálkodj okosan! effektus vagyis: mert toltad a felfelén a biciglit, ezért büntetésbõl a lefelén is tekerned kell!!! Erre azért volt szükség mert a jól összedögönyözött sár frissen megázott és korcsolyapályává változott az amúgy kényelmes lefelé menet, így orgazmus helyett beszarást okozott!
Végül is 8 óra 14 perc kellett a teljesítéshez. Kicsit csalódott voltam!
Csak az vigasztalt egy kicsit, hogy találkoztam egy haverommal aki zuhanyozás közben mondta, elcsábította két iron man-es (4 km úszás, 180 km kerékpár plusz egy maratoni futás) ismerõsét a versenyre akibõl az egyik feladta a másik meg nem érkezett célba (legalábbis akkor még nem amikor mi már zuhanyoztunk)!
Szombaton megint Crosskovácsi...