Szerettem volna szépet, okosat, dohogósat írni Puskás temetésérõl, de hál istennek megtették ezt nálam sokkal okosabb emberek.
Ugyanezek voltak az én gondolataim is.
Temetni jöttek
Népszabadság • Jakab József • 2006. december 11.
A Nemzet elbúcsúzott Halottjától, a temetés rendben lezajlott. Egyfajta magyar abszurd: a mondat elsõ négy szavának szomorúságát már-már enyhíti a második négy miatt érzett elégedettség. Másképpen, ami másutt természetes, az mifelénk mostanság szenzációszámba megy: békésen temettünk. Elhangzottak a beszédek: szépek, méltóságteljesek, alkalmasint kissé túlzók, helyenként oda nem illõk; sokan szóltak, tán többen is, mint amennyit az ízlés engedett volna, de tudomásul kellett vennünk, hogy a Nemzet Halottja nem csupán a mienk: ha a világ eljött fejet hajtani, hát azt is elmondhatta, mit jelentett számára Puskás Ferenc.
Alighanem az lenne a kívánatos, ha mostantól senki nem kérdezne. Egyebek közt például azt nem, hogy miért fizet az állam "csak" hetvenhárommilliót; ugyanis ha ezt firtatná bárki is, bizonyára akadna, aki meg azt kérdezné, hogy mi került ebben az olimpiai záróünnepségre hajazó, végig nem gondolt akármiben száznyolcvanmillióba. És ha ezt nem kérdezné senki, akkor az sem lenne téma, hogy háromhetes felkészülés (próbák?) után miként sikerülhetett ennyire silányra a mûsor, amely már az ötlet pillanatában elvetéltnek tetszett. A madridi Bernabeu-ban egyetlen csellista hölgy nyolcvanezer embert ríkatott meg, a budapesti Puskásban inkább sírni való volt, amint többtucatnyi táncos bíbelõdött a bántóan primitív koreográfiával. Immár azt sem szükséges firtatni, miért nem hallgattak az özvegyre, aki csupán egy szerény gyászmisével kívánt búcsúzni, ahogyan hasonlóan fájdalmas esemény esetében bárhol a világon teszik.
Szép, méltóságteljes, politikamentes temetést ígért a kegyeleti bizottság vezetõje; amikor kimondta a mondatot, már bizonyos volt, hogy lesz itt minden, csak politikamentesség nem. Elõbb érkezett a kérés, hogy a kormányfõ maradjon veszteg, azaz semmit ne csináljon: ne beszéljen, de még csak meg se jelenjen sehol. Mi több, a kormány részvét(el)ére sincs szükség, legkevésbé arra, hogy bármelyik képviselõje beszédet mondjon. Annak az embernek a búcsúztatásán, akitõl semmi nem állt távolabb, mint a politika. Aztán kiderült, hogy nem az kérte mindezt, aki alanyi jogon megtehette volna; mások gondolták így; idõbe telt, míg megtudtuk, az özvegynek semmi kifogása, beszélhetett hát a miniszter aszszony, aztán mától meg majd interpellálják, hogy a kormány miért csak a felét adta annak, amennyit mások kifizetni gondoltak.
A politikamentesség jegyében fölbukkant a király-hágó-melléki püspök az áthallásos beszédével; a jövõ reménységeit a Halott nevét alig néhány napja fölvevõ felcsúti futballakadémia gyerkõcei képviselték, nyilvánvalóan ugyancsak a politikamentesség jelszavával. Az egyik tévécsatorna közben spontán beszélgetés keretében boncolgatta, vallásos volt-e a Kapitány, és kiderült, hogy igen, sõt nagyon is. Bizonygatta nekünk mindezt a Kapus, aki most már aztán tényleg azt mond, amit akar; aki cáfolhatná vagy árnyalhatná az állításait, az már nem árnyalhat, és fõleg nem cáfolhat.
Egykor lehetett közösen lelkesedni, közösen büszkének lenni. Most is képesek lehetnénk rá! - utalt a Puskás-féle csapat eredményeire beszéde végén a köztársaság elnöke. Tapintható volt a csönd, mégsem hiszem, hogy sokan meghallották volna.
Sign In
Create Account
This topic is locked
Back to top
