Leírtam a BM élményemet.
Egy kis adalék, a szereplõk:
Nóri-barátnõ
Ákos-haver [2éve maratonozik]
Gábor-haver [idén kezdi a montit]
Tamás-öcsém [idén kezdi a montit]
Én-a szerzõ
Jól bekajáltam a verseny elõtti napokon: stíriai metélt, bolognai, krumplipüré fasírozottal, rízsfelfújt stb. Mivel elsõ versenyem volt, ezért mindenre felkészültem. Utólag kiderült rendesen túl biztosítottam magam: tele volt a hátitáskám kajával, innivalóval.
Az utolsó vacsora éppen bolognai volt. Reggel az én gyomrom is háborgott, s Nórié is. Õ rosszul is lett. Mindez indulás elõtt 10 perccel. Nóri maradt itthon, mi meg Öcsémmel indultunk a helyszínre: Õ busszal a Fenyõgyöngyéig, én meg bringával. Útközben tekerve fel a Hármashatárhegy felé összefutottam két sráccal, akikkel együtt tekerünk fel.
Láttunk sok bringást, akik kocsival vitték fel a járgányukat. Találkoztunk hát Fenyõgyöngyénél, ahonnan gyalog mentünk ki a reptérre. Indulásomkor még hûvös volt, így rétegesen felöltöztem, de mikor már sétáltunk iszonú gyorsan melegedett a hõmérséklet. Kezdtem is elfogyasztani a versenyre készített gatoradet..
Ákos, Öcsémmel felvette a rajtszámot, majd egy kis karbantartást végeztünk: keréknyomás ellenõrzés, öltözködés, utolsó simítások a bringán, s a táskában. Közben Gábor is megérkezett, s vele együtt Tamás Adrenalinja.
Mindenki elrohant wcre, majd pár fotó után elindultunk beállni a rajthoz. Útközben kaptam telefont Nóritól, hogy már úton van Móni barátnõjével. [Nóri szerencsére jobban lett reggeli után, s mégis eljött a versenyre]
Beálltunk hát a sorba. A rajt késett, sajnos. Közben beszélgetünk, nyugodtan várunk, de én már mennék. Aztán kigurulunk a rajtvonalra.
Ákos a régi-új Mali vázas bringájával
Gábor a 3 hetes Scottal
Tamás a Schwinn Adrenalinnal
én pedig a Gepida vázra épített alig másfél hónapos bringával.
A verseny
A speaker többször ismétli, hogy lassú rajt lesz, de a félórás késés miatt már mindenki türelmetlen. Megbeszéltük Gáborral, Öcsémmel , hogy 1 darabig együtt megyünk. Ákossal már nem sikerül egyezteni, mert start van. 350 bringás feszül neki a távnak. Mi négyen az utolsó sorból indultunk.
Ákos beindul a reptéren. Az elsõ métereken még lassan-közepes tempóban megy, majd elkapja a lelkesedés, s míg mi még csak a reptér végén vagyunk, addig Õ már a vissazafordítós föld úton száguld az ellenkezõ irányba. Nem is látom többé, csak a célban.
Gábor kék pólóját jódarabig látom még a reptéren is, aztán elnyeli a tömeg. Mi Öcsémmel kényelmes tempóban kerekezünk a fordítóig. A föld úton sok embert elõzünk, néha közel 40-nel. Többször megpillantom a porban Gábort, de Öcsémre várok, így el-eltávolodik a kék póló.
Öcsémet bevárom az elsõ emelkedõnél. Köves szakasz, száraz-nagy vízátfolyásokkal tûzdelve. Tamás nehezebben vette a felfelét, ezért volt köztünk egy 20-25 m távolság. Közben valahol 4 kmnél már jött visszafelé egy srác: tönkrement a féke. Beszélgetek pár emberrel az enyhébb szakaszokon a nagy melegben.
Jön az elsõ füves emelkedõ. Öcsém 20 méterrel mögöttem, elõttem páran leszállnak. Meleg van, zihálok, innom kellene. Leszállok én is fél percre. Ennyi kellett volna a tetõig. Lejtõzésnél még visszanézek: Öcsém még felfelé, nem várhatok tovább.
A lefelén félúton egy srác a födön véres fejjel, láthatólag nem tudja hol van. Száguldok tova: ezen a helyen hajlott el az elõzõ nyeregcsövem alig négy napja. Most nincs ilyen baj. Kezdek utolérni egy kisebb csapatot. Hirtelen nagyot fékeznek elõttem, így nekem is kell. Ekkor ér utol a rövidtáv mezõnyének eleje.
Jön a szétválasztó elötti emelkedõ: rövidtáv jobbra, hosszabb táv balra. 7 kmnél járunk. Sok van még vissza. Az eddigi emelkedõk csak bevezetõk voltak. Most mászunk fel a Csúcs-hegyre.
Ezt a szakaszt jártuk be egy héttel ezelõtt, így tudom mi vár rám. Visszaváltok, majd elkezdek mászni. Megelõzök egy-két-három embert, majd a negyedik egy még mászható, de meredek szakaszon leszáll a bringáról elõttem. Õszintén nem is bánom, hogy kicsit nekem is tolnom kell.
Visszatekintve feltûnt ismét Öcsém ugyanolyan színû felszerelése [sisak, póló, nadrág ugyanolyan]. Felérve újból bringán, majd jön egy kisebb lejtõzés. Itt elhúzok a velem együtt haladóktól. Utolérek és le is hagyok egy “Virágot”, aki aztán az elsõ emelkedõn visszaelõz. Akarattal felmegyek ezen az emelkedõn bringán. Az segít, hogy ne szálljak le, hogy látom mások is szenvednek, s páran leszállnak. Utána lejtõ lefelé. Ez a rész valahogy bejön nekem. Ismét elõzök. Virágot is, akirõl késöbb kiderül, hogy Era.
Elõzöttek közt volt egy nagydarab fehér pólós fickó. Valahol 10km környékén egy lejtõzésnél 20-szal ment egy teljesen tiszta egyenletes, nem traktornyomos erdei úton [ahol kocsik is járhatnak]. Szólok Neki messzirõl, hogy "joooobb" lesz [amúgy is a balban volt]. Én el mellette simán, semmi konflikt. Erre bepipulhatott vagy nemtom mi baja volt...utána 1 saras emelkedõn utolért. Én éppen egy sárban leragadt lányt kerültem a bozótosba kitérve. A srác elkezd ordibálni közvetlen mögöttem, hogy "na ba.meg most mondjad hogy jobb, most menjél ne a lejtõn". Erre kielõz, majd elmegy..
Két emelkedõ múlva izomból megelõztem, majd elém kerül, mert megállok inni. Következõ emelkedõn megint elmegyek mellette. Tetõn találkozunk, mert mindketten eszünk. Ekkor már mosolyog...
És jön a szerpentin...Elején megpróbálok menni, de feladom, s tolni kezdem. Sokan elõttem, s mögöttem is ezt teszik. Egy ember megy el mellettem 2 keréken. Magamban mosolygok. Szenved felfelé, átlagsebessége 5km/h. Én tolom, s kb 15m-rel elõbb ér fel. Tény büszkébb lennék magamra, ha nekem sem kellene tolnom.
Néha adagokban jön az energia. Magam sem tudom miért ilyen pulzálva kerekezek. Az erõt ad, hogy tudom hamarosan jön a frissítõ a Virágosnyeregnél. Elõtte még az erdõben látok egy versenyzõt hátradõlve, az út szélén pihen.
Végre sík szakasz. Itt tudok kicsit pihenni; érkezik a Virágosnyereg. Az utolsó pillanatban veszem észre, hogy egy pici emelkedõn kell felkaptatni a frissítõhöz. Nem vészes, lendületbõl fel lehet menni, csak én éppen nagytányéron voltam és nincs sebesség. Mire visszapakolnám már késõ lenne, ezért erõböl, s becsületbõl felhajtok rajta.
Megérkeztem.
Kis pihegés után tömöm magamba a banánt. Sok ember ér be nem sokkal utánam. Látom páran citromot nyomnak be a szájukba, nem értem miért jó, de követem a példát. Elõször energiaitalt iszok sokat, de a 3 pohár után elegem lesz belõle, s inkább a hideg vizet preferálom. Elrakok még útra szõlõcukrot. Már öt perce itt vagyok. Indulhatnékom van. Rátelefonálok Öcsémre, hogy 15.7 kmnél van a frissítés tartson ki. Nem veszi fel. Elkezdek pakolni, épp indulnék, mikor befut Öcsém. Megvárom: kajál, iszik; újabb négy perc. Indulunk. Dög meleg van.
Elöttünk indult el egy srác, Õt követjük. Az elsõ komolyabb emelkedõn utolérünk jópár embert. Kavicsos-sziklás rendesen, mi is tolni kezdjük. Tamás kicsit lemarad, elõttem egy lejtõ éppen: nem várok, megyek. Utolérek pár embert: erdõben vagyunk ismét. Majd jön a felfelé a Hármashatárhegyre. Jó meredek, sziklás is. Tamás utolér tolás közben. Ismét együtt megyünk tovább. Egy helyen rossz a pályajelölés: valaki már letépte a pályaszallagot. Egy túrista [inkább hajléktalan] igazít útba minket. Lefelé fotós vár minket, közben fejmagasságban fák vannak keresztbe az úton. Nem szállok le: lehajtott fejjel veszem az összes akadályt. Nem tart sokáig a lefelé, újból mászunk a hegy csúcsa felé. Tetõn második frissités.
Nézem az órát: alig 5 km-rel ezelõtt volt az elõzõ pihenõ. 20-nál járunk. Innentõl ismét ismerem a terepet. Szólok is Öcsémnek, hogy induljunk ha nem akar sokat inni, mert itt most sokan összegyûltünk, s ha hamarabb indulunk, tudunk helyezést is nyerni. Innen már csak lefelé van.
Elindulunk: én elöl, s ordítom hátrafelé a terepviszonyokat, hogy jó tempóban tudjunk haladni. Egész jól megyünk, órámra nézek.. a fene lenullázta magát valami rázós szakaszon.
Szépen ereszkedünk, jó tempóban. Újabb ismerõs szakasz: sétány-ösvény a hegy oldalában. Mondom Tamásnak, hogy ezt a szakaszt még húzzuk meg, mert min 17km/h-val lehet haladni, de inkább 30 környékén. El is indulok. Megyek-megyek néha kiállva a nyeregbõl. Meg is fogunk pár embert. Illetve fogok, mert hátranézve Öcsém lemaradt. Most lendületben vagyok, s élvezem újra a tekerést; nem várom be. Nagy lejtõzés következik. Jól megyek,közel a határhoz. Már majdnem leérek, amikor egy kõvel találom magam szemben. Kikerülném, de balra fák, jobbra erõsen vizmosásos. Fékezek tehát, de elszámítom magam. Kõ megdobja a bringát, elsõ kerék leragad a leérkezés után, én meg repülök. Fekszek a Földön. Hallgatom, hogy jön-e valaki mögöttem. Szerencsém van: senki. Lassan mozdulok, hogy felmérjem van-e komolyabb sérülésem. Nem érzek fájdalmat, talán csak a vállamban, amire ráestem. Hámsérülések. Követ félre rúgom, majd a bringát is összeszedem. Kimosom a sebeket a vízzel ami nálam van. Ekkor ér utol a második frissítõnél összegyült társaság. Köztük Öcsém is. Segít összeszedni magam, majd pár perc múlva indulunk tovább. Kérem, hogy vezessen elöl, majd követem. 25 kmnél járunk. Most már csak 15 van vissza.
Bal kezem fáj, nehezebben tudom elsõ fékkart behúzni. Haladunk. Lefelén kicsit lemaradok Öcsémtõl, de az emelkedõs részen elõzöm, s közelítünk az elöttünk lévõkre. Emelkedõ tetején egyszercsak a reptéren találom magam. Kicsit zavarodottan le is állok, keresvén az utat, hogy a maradék 10 km merre megy majd. Minden jel arra mutat azonban, hogy a célban vagyunk. Tamással kéz a kézben megyünk át a célvonalon. Fotó is készül. A célban már Nóri vár, s nyakamba ugrik.
Jó érzés: már ezért megérte.
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
