2005 júl. 31 Balatonrégió Moutainbike Maraton Öcs Reggel hatkor indultunk a csodálatos Balatonfelvidék egyik völgyecskéjében elterülõ Öcsre, ahol második alkalommal rendezték meg a Balaton Régió MTB Maratont. Útközben Etyeken felvettük Barni barátom, ki sérülése miatt csak a pálya szélérõ figyelte a versenyt.
Kb. 9 h felé érkeztünk meg eme parányi falucskába, hol már nyüzsögtek a jobbnál jobb gépek, s észleltem, hogy sok profi is tiszteletét tette. :mad:
Még le sem parkoltunk, de a szervezõk már szóltak, hogy vigyük arrébb a kocsit, mert zavarja a helyi tömegközlekedést. Gyorsan neveztem, s irány a Kõfejtõ parkolója, ahonnan tavaly volt a rajt. Idénre sajnos komoly színpadi technikát építettek oda, s ezt nem merték rábízni Harangékra. Kocsiból kiszállok s esõfelhõt nem látok. Mire örülni kezdenék érzem, hogy valami nincs renden. Komoly szél borzolta nem túl hosszú fejsörényem. Összekapom magam, s irány bemelegíteni. Ahol tavaly negyvennel száguldoztam ott most nem birok menni csak hússzal –a szél miatt.
Háromnegyed 11kor beállok a rajthoz, s várom, hogy „mindenholottvagyok” Ádám útnakindítsa a kb. négyszáz fõt számláló bringástömeget. Ez 11 órakor megy is történik az UCI szabályainak megfelelõen rajtzene nélkül.
Balszerencsémre a tömeg közepére sikerült beállni a rajtnál, így a lassú rajt nekem a megfelelõ pozíció elérése volt. A felvezetõ autó szerencsére nem a szokásos negyvenes tempót nyomta ezért hamar sikerült az elsõ sorba verekednem magam, hol már rámszóltak: „hova sietsz, majd az elsõ emelkedõn kell menni”. Az elsõ emelkedõ meghozta a várt eredményét: aki tudott ment aki nem az meg lemaradt, így a tömeg mégjobban oszlásnak indult. A pálya dimbes-dombos föl-le menetel volt, néha olyan helyen is ahol szerintünk elõzõ nap vágtak utat a gazba és az erdõbe. A legnehezebb rész az elsõ harmincon egy közel függõleges kb. 30m-es lefelé és egy közel 45 fokos 50m-es felfelé volt.
A táv felénél ismét visszatértünk Öcsre, ahol a rövidtávosok kiszálltak, mi hosszúsok pedig Kab-hegy felé vettük utunkat. Ezen a részen nagy meglepetésemre a több mint egy hete tartó szárasság ellenére is akadtak tócsák. Az egyiknél láttam középen egy kis szilárdnak tûnõ részt amin át lehetett volna hajtani, ha nem süllyed majdnem tengelyig az elsõ kerék. De szerencsésen megúsztuk az utánam hajtó emberkével. Kiérve az aszfaltra nagyhajtás kezdõdött a láthatáron tekerõ emberkék begyûjtésére, ami sikerült is. Néhány kilcsi aszfalt után következett a verseny legnagyobb emelkedõje fel Kab-hegynek. Most sem sikerült feltekerni rajta. Nem hosszú csak meredek. (kb.200m lehet, de legalább ennyit is emelkedik) Itt frissítõt kaptunk majd gurulás volt Úrkútig a következõ frissítõig. Innen rövid mászás után elértünk egy pályabíróhoz, akinél volt sör és adott is volna!
Innen már csak egy kis egyenes és vagy 10 kilcsi volt hátra, amit sikerült megfelelõ tempóban lenyomni (kb. 45km/h), így 2h 50 perc körüli idõvel értem célba. Célba érkezéskor majdnem elütöttem Ádámot, aki nem tudom, hogy miért de a pálya közepén állt mikrofonjával. Jutalma a padlófék miatt keletkezõ kerékcsikorgás lett, mely még a szót is belefojtotta.
Mindent összevetve egy nagyon jó maratont sikerült teljesíteni, jó idõben és jó idõ alatt 20,3-as átlagtempóval. Pontos végeredményt még nem tudok mert a neten még nincs fent.