xian: a lényeg, hogy megpróbáltátok
![:)](http://forum.bikemag.hu/public/style_emoticons/default/smile.png)
Legközelebb tán jobban sikerül.
A felfeléút nagy részét egyedül tettem meg a kettészakadt csopot két része között középen. Ez arra volt jó, hogy sok helyen, ahol nem borultak az út fölé a fák, le lehetett kapcsolni teljesen a lámpát, és az aszfaltcsíkot épp csak sejtve, tekerés közben bámulni a csillagokat. Isteni volt!
Fenn Pap-réten, aztán vártunk vártunk, és kezdünk már aggódni, hogy mi történhetett, de térerõ az nem volt, hogy megérdeklõdjük. Végül fent lettünk mind.
Onnan aztán hárman visszafordultak, öten maradtunk a fõ izgalomra. A piroson indultunk tovább Vörös-kõ felé. Itt - terepen - megmutatkozik a fejlámpa nyûgje: nemigen van árnyéka az útegyenetlenségeknek, nem mindig látni, hogy mekkora a gödör. De nem lett ebbõl gond.
Végére ott volt az a kis technikás mászás, nagy kedvencem. Aztán a kilátás hegyfokról.
Miután kinézelõdtük magunkat, a sárgán indultunk lefelé, kisebb bozótharc közepette. Utána az Álló-réten zöldre váltottunk és azon le Leányfaluba. A végére jutott egy alapos aszfaltos gurulás. Mindenki leért az aljába, "Lóra", majd kiderült, hogy PT szerzett egy defektet. Ezután prezentált egy gyárilag likas pótbelsõt, majd végül ragasztás.
Hazahúzás, alvás.
Statisztika (nekem): 50km, 530m szint
--Trifo