Gyönyörû idõ volt a hétvégén, vétek lett volna otthon kushadni - így szombaton gyalogtúrán felmértem a Budai-hegység állapotát és ma bevállaltam. Megérte!

Pénteken reggel mentem egy edzõkört a HHH-n, akkor még nyakig sáros lettem: a Guckler Károly úton például nem csak sárral, hanem hóval, jégkásával és jéggel találkoztam. Nem gondoltam akkor, hogy vasárnapra tekerhetõ lesz, de az lett.

De inkább a kutyákkal, pórázzal és egyéb akadályokkal túrázó gyalogosokkal kapcsolatban írnék pár sort. Úgy tapasztaltam, hogy általában érdemes mindig alaposan lelassítani elõttük - még akkor is, ha láthatóan észrevettek bennünket és szembõl jövünk. Én gyakran meg is állok, köszönök, ha elengednek megköszönöm és mindenki happy.

Szép lassan kitapasztalom, mi a helyes; azt már megfigyeltem, hogy a csengõt nem igazán érdemes használni, és azt szinte mindig megköszönik, ha én állok félre a bicajjal. Lámpát is használom mostanában, villogó üzemmódban és mindig.
Viszont, mi bicajosok elég felelõtlenül közlekedük, ma ez volt a tapasztalatom. Nem tudom, milyen médián keresztül lenne érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy ha terepen tekerünk, akkor a kesztyû nagyon hasznos, akárcsak a sisak. Már kétszer nyújtottam elsõsegélyt bicajosnak esés után, ahol elég komolyan felhasadt a tenyerük. Ma rengeteg volt a bicajos, és sajnos jó, ha 40-50%-ukon volt sisak és kesztyû. (Vagy ez már "jó" arány?)
A másik meg, hogy néhányan hajlamosak DH-zni akkor is, ha telis-tele van az út túristákkal. Ma ilyet is láttam. Elhiszem, hogy menõ egy vattaúj Cube Stinggel zúzni lefelé, de nem biztos, hogy ha messzirõl ordítjuk, hogy "vigyázat, jövök!", segít "kicselezni" az általában békésen beszélgetõ túristákat.