Egyre több a barom az utakon. Sok-sok nehéz gyermekkorú, autóversenyzõvé nõtt agyhalott. Meg a munkahelyen/otthon szétalázottak, akik az autóban majd megmutatják! Alig-ivarérett kis maffiózó aspiránsok meg a példaképeik. És persze a szimpla hülyék.
Minket szombat reggel próbáltak meg kivégezni. Fehérvárról, melóból jöttünk a nyolcason, és még Várpalota elõtt, a vasúti felüljáró után a szembesávból kivált egy zöld kisbusz. Látszott, hogy semmi kontroll, nyilván aludt az ökör. Totál szembe... Na mondom, itt most vége! Kilencvennel zúztunk le két kerékkel a gyepre/padkára heveny fékezés és dudaszó mellett. (A fószer a sávunk 90%-át foglalta el.) Aztán kb. 5 centire haladtunk el egymástól. Kormány hirtelen vissza - Seat jól viselkedett, nem kezdte el jobbra-balra dobálni magát, mint az várható lett volna...
Valahogy a magához tért baromnak is sikerült az úton tartania a jármûvét. (Sajnos...) Szerettem volna kirángatni a kocsijából és átharapni a nyaki ütõerét. Mellettem ülõ kolléga (ex-légiós) szintén kedves lett volna hozzá. Mindezt persze csak negyed óra múlva tudtuk megbeszélni, mikorra már kiállt belõlünk a zsibbadás meg dermedtség. Aztán inkább úgy döntöttünk, hogy nem vesszük üldözõbe. Helyette hangosan megköszöntük az Úristennek, hogy ma is hazamehetünk a családunkhoz.
Tudom, hogy nem szép ilyesmit kívánni, de az összes ilyen dögöljön meg addig, amíg más ártatlan nem veszti el az életét miatta!
Matti: Jobbulást!