3562 hozzászólás a témában

[thommey]

mi még azt sem tudtuk, hogy mi a gép száma, és Tuniszba, vagy Monastirba megy...és a kis monitorokon kellett figyelni a becsekkoláshoz

[lensver]

Kocsi, köszi a beszámolót, akkor egyelõre nem megyek Vértesbe bringázni, pedig gondoltam rá!

Thy, jól van, megnyugodva konstantállom, hogy agresszivitásod egy csipetnyit sem lanyhadt. Csoda, hogy túléltétek Tunéziát!

[kocsi]

Kocsi: hát ott nemigen tudtunk volna feltekerni!

Ezért is csodálkoztam olyan nagyon mikor olvastam, hogy a Börzsönybe készültök. :-)

Vérteskozma környékén tekeregtünk: A Fáni-völgy tekerhetõ volt, az Ördög-szószék után a Sárga sáv nem, a Zöld szintén nem. Kozmán felmásztunk a malom úton a fennsíkra, de Várgesztesre már nem mertünk legurulni, mert még tolva is nehéz lett volna visszamászni.

Azért mentünk a Vértesbe mert arra számítottunk, hogy az erdlszeti aszfaltutakon már letaposták a havat az autók. Nagyjából ezek voltak tekerhetõk, de ezek is jegesek voltak. Sokszor kipörgött a hátsókerék, pedig próbáltam egyenletesen tekerni. A turistautakon pedig mély hó volt, a teteje keményre fagyva. Azon még gyalog is nehéz lett volna.

Vannak képek, de a szokásosnál valamivel kevesebb, mert néha úgy be voltam tojva, hogy nem mertem se megállni, se nézelõdni, fényképezni meg pláne :-) Örültem, hogy sikerült a bringán maradni. Ha majd felteszem a képeket szólok.

[lensver]

Akkor jöjjön az én beszámolóm Tunéziáról:
Elsõ nap:
Indulásunk a Ferihegyrõl nem ígérkezett egyszerûnek, mert az utazási iroda (Kartago) kihelyezett mindenttudója,még azt sem tudta megmondani,hogy hanyas állásról indul a gép.

Már nem azért, de Ferihegyen egy bazinagy táblán van kiirva mindig mi honnan indul és hánykor!!!

[thommey]

Hetedik nap:
Végre Karthágó. Na itt nagy volt a csalódás, mert mi az Athéni romokhoz hasonló dolgokra számítottunk, de iszonyatosan le volt pusztulva minden. Az akkori római hadikikötõrõl csak a rekonstruált rajz után lett végre képünk. Meg hát ugy jó fej nép az arab, és anno az építkezéseikhez a maradék kövek nagy részét is elhordták. A legnagyobb, hegy tetején álló bazilikába sajna nem lehetett bemenni, pedig hatalmas, és gyönyörû volt, de sztünk az állapota is életveszélyes. Itt tényleg majdnem elvertem egy nagyon ragaszkodó árust, aki nem akart rólunk leszállni. Ezután a körszínházat néztük meg, ahol napjainkban is tartanak elõadásokat. Ez is le volt pukkanva rendesen. Majd a római villanegyed következett csodás rálátással a Tuniszi öbölre. Sajna, itt is csak nagyjából a házalapok maradtak meg. Itt láttuk meg nyíltan, hogyan bánnak a régiségekkel az arabok. A romoknál lett húzva egy kerítés, és annak másik oldalán egy gyönyörû hatalmas mecsetet, és minaratet építettek éppen. Annak az alapjai alatt biztosan nem rejtõzik már római rom….
A nagy meglepetés viszont az Antóniusz fürdõ volt. Itt is csak alapokra számítottunk, de ebbõl több maradt meg, és az iszonyatos mérteken fõleg akkor lepõdtünk meg, mikor a meketten láttuk, hogy ez csak az alagsor volt. Itt még elnézelõdtünk volna, de mennünk kellett vissza a vonathoz, és elõtte még néhány souvenirt is kellett venni az otthoniaknak. Nem alkudtunk sokáig, de így is harmadáron vettük meg a tálakat. Épp hogy maradt valami nekünk a svédasztalból, mire hazaértünk.

Hazautazás:
Reggel 4 órás kelés, és irány a reptér. Csodás napfelkelte a reptérten, és felszállás közben. Megérkezés haza az ocsmány havas ködös hidegben…..brrrr vissza akarok menni:D
Hát ennyi volt, szép, volt jó volt, és örülök, hogy a kedvesem jött velem, és kibírta a hiszijeimet….

[thommey]

Hatodik nap:
Gyönyörû napos reggel. Irány Karthágó. Persze mire bevonatoztunk a fõvárosba Tuniszba ömlött az esõ. Ilyen a mi formánk. Így az ókori római kikötõt elhalasztottuk másnapra. Akkor irány az ország legnagyobb régészeti, és történelmi múzeuma a Bardo. A taxi pestiesen nagy kifli alakban vitt minket a célhoz…drágán. Mondjuk az ezer forintos viteldíj nem vészes akkora távolságon az itthoni mércével, csak az ottanival a kb kétszerese. Több órán kersztül gyönyörködtünk a mozaikokban, görög, és római szobrokban, festményekben, egy-egy angol-német nyelvû turistacsoporthoz csapódva, hogy valami többet is megtudjunk a kiállított tárgyakról. Persze ott is, meg azt is lefényképeztem, amit nem volt szabad. Minden esetre a Begbie által kölcsönadott rendszervaku nélkül nem sokat értem volna, így viszont a múzeumokban pár tíz embernek kivakuztam az emlékeit a fejébõl:D Jó az mikor a full fényerõre állított vaku villanásakor valaki szembõl elédlép…Közben elállt a felhõszakadás, így gondoltuk irány a bazársoros belváros. De ez nem volt egyszerû, mert a taxisnak köszönhetõen azt sem tudtuk hol van a múzeum a belvároshoz képest. A múzeumi pénzváltó kézzel lábbal elmagyarázta, hogy a helyi villamossal hogyan juthatunk el, de azért az arab néven, vagy sehogy sem kiírt nevû megállók alapján nem kis feladat tájékozódni. Fõleg olyan környéken, ahol a fehéreket, csak a CNN-rõl ismerik. De azért ezt is megúsztuk, és a hatalmas sugárúton beviharzottunk a központba. Azért még a hátsó szélvédõn „finoman” bekopogva jeleztem egy egyirányú utcából ellenkezõ irányban kitolató, és rajtunk majdnem átgázoló sofõrnek, hogy ezért otthon kibelezném a könnyûvérû anyukájával egyetemben….sztem nem okult belõle:D
A bazársor itt a leghangulatosabb a látogatott városok közül. Nagyon szûk utcákban mindent kipakolva (nem tudom, hogy oldják meg, hogy ne lopjanak), de nem annyira erõszakosak. Az elsõre adott árakról annyit, hogy egy szép kézzel vert fém tálat megkérdeztünk csak érdeklõdés képpen, és 15 TD-t kért érte. Mi áltunk volna tovább, erre õ legyen 10…majd 5 lépés múlva, jó, akkor legyen 5…és mi még meg sem szólaltunk:D
Visszafelé a vonaton mindketten bealudtunk a nap izgalmainak eredménye képpen.

[thommey]

Ötödik nap:
Ma kalózhajóra indulunk, rengeteg magyar birka turista kíséretében…bár lehet, csak mi vagyunk a különcök A hajózás maradandó élmény. Igazi turistáknak való giccs. A kalózhajómásolaton hangfalból üvölt a scooter, és a gumizene, ezreszer ismételve. Ettõl még a szintén borzalmas helyi zene is jobb lett volna, de legalább is alkalomhoz illõbb. Indulás elõtt valami hastáncszerû dolog következett, amit a helyi lány benézett rendesen, mert egy hatalmas szõke nõ (valami északi lehetett) úgy megforgatta, hogy majd átesett a hajó korlátján. Szerencsére nem lettünk tengeribetegek, de aznapra a rövidujjú, meg a polár is kevés volt. Olyan szél volt a tengeren, hogy majd le fújt minket a fedélzetrõl. Én persze jól elszórakoztam a hajó tatján a sirályok fényképezésével. Ennek a memóriakártya betelése, és drágám csúnya pillantásai vetettek véget. Majd ezek után mindenkinek a fejére fel akartak erõltetni egy kalózkendõt, ami egy olcsó anyagra szitázott mintás darab volt. Ezt már csípõbõl hárítottuk az indulás elõtt felhelyezett sapkáinkal. 10 Dínárt kértek érte, ami olyan 1600 ft, ami még a minõséghez képest is sok, de a helyi árakhoz képest fõleg. Tuniszba egy oda-vissza jegy 11TD, ami 260km-t jelent…
Az út a szállodák elõtt vezetett végig, majd megfordulva, és szétfagyva a kikötõnek vettük az irányt. Itt a kapitány perverz voltát igazolva még le is horgonyzott kicsit, hogy miért, azt egymás polárjából kikandikálva sem tudtuk megállapítani. Ekkor már nem a víz, hanem mi mozgattuk a hajót reszketésünkkel. Itt még halas kaját kínáltak körbe, de mivel az egyben mindenestõl tálalt halak nem festettek étvágygerjesztõen, azt mondtam a pincérnek, hogy kösz nem vegák vagyunk:D
Szerencsétlen pincér tett vagy 5 kört hideg üdítõkkel a fedélzeten, de az 5 fokos szélben nem fogyott a pia…itt kicsit megsajnáltam õket, mert hát ebbõl élnek, de mirajtunk ugyan nem nagyon kerestek…
Mikor végre kikötöttünk szaladtunk a 100m re levõ inkább HÉV-re emlékeztetõ vasút megállójába, mert még korai volt az idõ, így a 30km-re lévõ Monastir városát is meg akartuk nézni. A bámulás itt is megvolt. Ennek a városnak a belseje sokkal tisztább, és szebb, mint Sousse-nak, ahol mi laktunk. Sajna a nagy és gyönyörû imaházba nem tudtunk bemenni, mert csak muzulmánok léphettek be. De azért lopva lefotóztam belülrõl. Bár ez lehet nagyobb bû, mint bemenni:D
Megnéztük Bourghiba elnök mauzóleumát, ami hatalmas, és csodaszép. Nem tudom ez a faszi mit tehetett az országért, de mindenütt ilyen nevû utcák vannak, és mindenütt kint van a képe. Aztán a tenger partjára épített várba belépõ nélkül lógtunk be, mert a múzeum zárva volt, de a portás felajánlotta, hogy ugyanazért az árért azért a várat megnézhetjük…de nem estünk mi a fejünkre! Egy igazi labirintus volt belül.
Este tengerparti séta, és barátnõbosszantó éjszakai állványos fotózás, avagy hogyan öljük meg a romantikus hangulatot.

[thommey]

Negyedik nap:
Erre a napra a 70km-re fekvõ El-Jem nevû város fõ nevezetessége jutott a Római idõkben épült amfiteátrum. A buszozás elején már sikerült végleg megutálnom az arab kultúrát…mindenhol le akarnak húzni pénzel, és soxor meg is teszik. Az út is tipikus arab mentalitással ment. A buszra csak arabul kiírva, hogy hová megy. Tépés 100-al az út közepén. Ha kamion jött szembe, akkor mi mentünk le az útról, ha személyautó, akkor az. Megállt a busz egyszer sütit venni egy utasnak, és egyszer leszállt a sofõr az ismerõseivel beszélgetni…a busz állapota….épp hogy megy…
Az amfiteátrum hatalmas, és csodaszép. Rengeteg fotó készült, és megint 20 fok körüli idõ, és napozás. Hazafelé nem vállaljuk a buszos gyötrelmeket, így a vonatot választjuk. Hiba volt. A vonat drágább, és 15km-re a belvárostól tesz le minket, így simán dupla annyiba kerül a visszaút. A vonat dugig van, még az ajtóból is lógnak ki az emberek, mint indiában. Felnyomakodunk, és akkor derül ki, hogy a sok birka nem megy be a vagonba, csak megáll a peronon. Közben a drágám ügyesen hatástalanít egy zsebtolvajt, aki ki akarja használni a tömeget. Bent már csak állóhely van, de végre sínen vagyunk. Idõközben ismét szeretnék felrúgni egy arab srácot, mert pofátlan, de hát nem itthon vagyunk. Érdekes, hogy a helyiek mindent lazán vesznek…a lökdösõdést, a tömegnyomort…mi nem! A vonaton persze mindenki minket bámul (mint fehéreket, és persze fõleg Ors-ot) ,és ami a dühítõ, hogy nem is leplezetten beszélnek rólunk, hanem feltûnõen, és bámulnak ki a mocskos cigányképû fejükbõl…itt is pár pofon kiosztása kellett volna:D
Mikor megérkezünk a hotelhez, és kifizetjük a sztem magas viteldíjjat (bár választás nem volt, lévén ez volt az egyetlen taxi), el sem hisszük, hogy megúsztuk a mai napot…A szobába felérve sikerül egy 2 percen belüli elalvást produkálnom, amibõl csak a svédasztal gondolata tud felébreszteni…

[thommey]

Harmadik nap:
Ez a nap barangolással telt. Megpróbáltuk felfedezni a buszállomást, meg a vasút, és gyorsvasút állomást. A buszmegálló nem lett meg, de közel jártunk hozzá, mint késõbb kiderült. Mindenesetre sok olyan helyre elkóvályogtunk a városban, ahová turista szervezetten nem igen jut…szegénynegyed, gazdagok villái…sokk olyan hely volt, ahol nem voltam benne biztos, hogy jó ott mászkálni…

[thommey]

Második nap:
Irány a Medina,azaz a falakkal körbevett egykori óváros. Ezekbõl minden nagyobb városban van egy, minaretekkel, meg Kasbah-al, és Ribat-tal. Meg is néztünk mindent, ahogyan jó turistákhoz illik. A belépõ árak nem vészesek, két fõ+fotójegy olyan 400ft körül van. Betértünk egy múzeumba, ahol egy angol-német-francia vegyes nyelvet beszélõ arab fickó körbevezetett minket a múzeumban, ami fõleg a helyi családi sokásokat mutatta be. Itt megtudtuk, hogy a nõknek vajmi kevés beleszólásuk van az életbe, és ha rossz fát tesznek a tûzre,akkor már viszi is el õket a rendõrség…A bazársoron még a férfiszemnek is nagyon sok megnézni való tárgy akardna, ha nem lennének olyan erõszakosan boltbaberángatósak az eladók…nekem 5 perc séta után felrugdoshatnékom támadt….A város fõ muzeumának csodás pálmafás kertjében narancsfákkal körbevéve napoztunk egy jót, és persze fotóztunk mindent, amit értünk…
Itt még nem sejtettük, hogy a mozaikokból kirakott képekbõl mennyi van az országban.
Este már alig vártuk a vacsit, ami elképesztõ svédasztalt jelent m indenféle húsokkal, salátákkal, köretekkel, sütikkel, pudingal, és fagyival…minden nap halálra ettük magunkat, és asszem fel is jött néhány kiló…de ki tudja ott megállni a zabálást?

[thommey]

Akkor jöjjön az én beszámolóm Tunéziáról:
Elsõ nap:
Indulásunk a Ferihegyrõl nem ígérkezett egyszerûnek, mert az utazási iroda (Kartago) kihelyezett mindenttudója,még azt sem tudta megmondani,hogy hanyas állásról indul a gép. Szerencsére a telefonos segítséggel (Jorus) hamar megtaláltuk a helyünket. Ors „kissé” félt még a repüléstõl, de azért az ablaknál foglalt helyet:D a felszállás simán ment, bár sztem durván bánt a pilóta a manõverekkel a város fölött. Közben a csodás júliai alpok havas hegyeiben lehetett gyönyörködni,majd tenger,itália,tenger,és napsütés meleg…két óra alatt egy más világba csöppentünk. Hamar lekerült a kabát,majd a polár is…A Monastir-i reptérrõl 20km-nyi szemetes úton át vezetett az út mindenféle gyárakkal. Majd jött a túristaövezet,ahol persze minden rendben van:D
A nemtengerrenézõ szobánk némi valuta lefizetése után megoldódott, majd másnap még egy szobacsere a nem mûködõ légkondi miatt.

[lensver]

Ronin, ez nagyon kemény volt! Teljesen beszartam.

Kocsi: hát ott nemigen tudtunk volna feltekerni! Viszont itt van néhány börzsönyi téli túraajánló, nézzetek be ide: http://velo.hu/index...Hash=bfb009ec24 Egyébként a Vértesben mettõl meddig mentetek?? Fotók vannak esetleg? Mekkora hó van a széles utakon?

Ma mi is koncentráltunk Erával testileg is meg lelkileg is, mégpedig azért, mert kipróbáltuk a sífutást Csillebércen. Itt lehet látni:
http://kep.tar.hu/konamuri/50022109#2
Hát mit mondjak? Másfél óra után igencsak elfáradtam. Iszonyat jó bringás alapozásnak!

Ja és csak hogy megemlékezzünk a nálam tartott mega-szülinapi buliról: ime az Összes Torta kipakolva a kajaasztalra!

[kocsi]

Mai börzsönyi túra

Azt hittem bringával voltatok. :-)

Mi ma a Vértesben jártunk. Az erdészeti aszfaltutak viszonylag tekerhetõk voltak, de az elmúlt pár melegebb nap olvadása, majd a késõbbi visszafagyások okoztak meglepetéseket. Magyarul: estünk-keltünk :-)

Annyira koncentráltam az esések elkerülésére, hogy végül jobban elfáradtam szellemileg, mint fizikailag. :-)

[Ronin]

A lenti hivatkozásban meg kell keresni a 2 kép közötti 3 eltérést. /Hanggal érdemes nézegetni,hogy az instrukciókat is halld./ :ed:

http://members.home....ial/zoeken.html

[lensver]

Itt van némi rágcsálnivaló a hétfõi napra: http://velo.hu/index...Hash=ce201f763e

[lensver]

Mai börzsönyi túra fotói: http://kep.tar.hu:80...muri/50021648#2

[lensver]

Most én is elbúcsúzom 1 hétre, 4 óra múlva indul a gép Ciprusra, többek közt velem és egy Specialized Epic-kel a fedélzeten (elvégre mi mással lehetne edzeni a Cape Epicre? )

Hát Azonikkal!!

Izgalmas programnak igérkezik számotokra, remélem jó sok fotó készül majd!!!

Mi meg Eráékkal ma megyünk a Börzsönybe egy kis havas-túrás mókára.

:afro:

[pixel]

Most én is elbúcsúzom 1 hétre, 4 óra múlva indul a gép Ciprusra, többek közt velem és egy Specialized Epic-kel a fedélzeten (elvégre mi mással lehetne edzeni a Cape Epicre? )
Azért még görgőztem ma is egyet (csak hogy Nati nyugodtan aludjon ), mert az izmaim úgy szomjazták már a mozgást, mint szódás a lovát.
Elvileg kint megnézünk valami CC-versenyt is, amin a Zerge indulni is fog.

[lensver]

Üdv néktek itthon! Tök jó lehetett kint. 1994-ben mi is Sousse-ban szálltunk meg és barangoltunk mindenfelé. A kasba (vagy kasaba?)-ba elmentetek? Emlékszem, tök néptelenk voltak arrafelé az utcák és az utakon folydogáló kétes eredetû patakocskák iszonyatos bûzt árasztottak. :D

[thommey]

Era:Utólag is BOLDOG SZÜLINAPOT:-*