dehát én mégis csak egy hasznosabb állat vagyok
hát az országot illetõen tele vagyok ambivalens érzésekkel, mert egy hihetetlenül szép hangulatos hely lehetne ha nem azon kultúra egyedei élnének a térségben... -de a negítavumokat hagyjuk a végére
Hozzá tartozik, hogy életemben elõször repültem, és a beszállás elötti 15 percben legszivesebben elájultam volna hogy érzéketlenül essek át az elsõ tapasztaláson

de mihelyt beléptünk a gép belsejébe és elfoglaltam piciny helyem az ablak mellett, megfelelõ mennyiségû dedalon tabletta elfogyasztása után kezdtem jól érezni magam ... és rájöttem ha tehetném rengeteget repülnék mert minden pillanata csodálatos
Szal megérkeztünk... napsütés pálmák meleg -nagykabát le...irány Sousse és a szállás...
rossz fekvésû szobánkat a jótékony pénz tengeri kilátásúra változtatta ...
elsõ megdöbbentõ élményünk a londlínernek nevezett képzõdmény, aki 15 percnyi váratás után bevonszolta -szó szerint - a hátizsákjainkat a szobába és szemmel láthatóan rosszul esett neki, hogy semmit nem kapott viszonzásul eme szinvonalas szolgáltatásért

Egyéb forumon informálódva tudtuk meg hogy ajánlatos kis csokikat hagyni a szobalánynak, mert nem takarít rendesen esetleg még wc-papírt sem rak ki.... ezen felbuzdulva volt nálunk néhány darab, dehát minden készlet kifogy egyszer , s valóban....a hét végére már éppen hogy az ágyat megigzították :-\ ....