Szerintem:
Én annak idején máshogy döntöttem, mert más dolgokat tartottam elsõdlegesnek, nem a tanulást. Valóra is váltottam õket, hajóztam évekig, beutaztam a fél világot és éltem annyit, mint más 100 év alatt. Aztán családalapítás miatt hagytam abba az egészet és fordítottam hátat az eredetileg imádott szakmámnak is (croupier).
Most pedig nagyon úgy érzem, hogy tanulnom kell, és jövõre nappalin leszek kénytelen próbálkozni, helyhez, full time melóhoz és családhoz kötötten... Fosok nagyon, hogy lesz-e elég erõm, de muszáj megpróbálnom.
NEM azt akarom mondani, hogy megbántam a 18 éves fejjel hozott döntésemet, csak más aspektusból látom most az egészet.
Szóval Tinnek igaza van, most tanulj, mert késõbb sokkal nehezebb lesz!
Uff!