az első emelkedőn intő jel várt...

aztán a domb túloldalán a megszokott, megnyugtató kép fogadott, csak a patanyomok bosszantottak...

a "panoráma" a szokott módon megnyugtató érzésekkel töltött fel:)


a paripám is pihent kicsit

erősebb napokon a baloldali domb vagy annak a bal oldalát kerülő út a cél, de ma puhány módon a jobb oldali templomtornyot vettem célba:

ez itt, ni:

de addig is némi dagonya...

...és mesebeli erdőszéle

igazából csak ezek miatt jövök ki. ![]()
a végén gyors lezárás, mert a melegben a kevés kraft is elfogyni látszott, így a menekülőutat választottam...


Belépés
Felhasználó létrehozása

Ugrás az oldal tetejére




















