Én nagyon hiányoltam Lorék társaságát, de nem ugyanaz a bioritmusunk. Mi nappal túráztunk és éjszakára kifáradva ágynak estünk, õk meg nappal aludtak és éjjel kerekedtek útnak a reflektoraikkal. Gondolom felgyújtották az erdõt, amerre jártak. :
![:)](http://forum.bikemag.hu/public/style_emoticons/default/smile.png)
Az indulásra és az érkezésre persze felhívták a figyelmet, zengett az egész kemping, de kinek volt ezekkel a baglyokkal kedve menni abban a dagonyában. ??? Azért sajnálom, hogy az éjszakai tekerés kimaradt...
A szombati túra nagyon tetszett, szép helyeken jártunk, és a tavalyi napsugarat idéztem fel hozzá.
Az elsõ emelkedõ jó volt bemelegítésnek meredek egynyomtávú ösvénykén fel-le, csalalinka, kis katlan. Aztán felértünk a végére és átzúdultunk a túloldali meredek ösvényre a cserjésben. Voltak akik bevállalták az oldal lejtõt. Aztán be a csalitba, fennakadás a szögesdróton, csipkebokron. Gurulás le a zöld mezõn a domboldalban. Közben készültek a fotók, akció és táj képek. Át az úton és megkezdõdött a véget nem érõ emelkedés az erdészeti úton fel a faluba. A 40 méteres kútból Szammer könnyedén feltekerte a vödör vizet, sokunk szomját oltva ezzel. Thommey, Pixel kipróbálta a helyi ugratót, Lensver merész volt és befeküdt az ugrató aljába. Ránk szált a selytelmes köd, hûvös is lett, ezért elindultunk végre lefelé. A lejtõzést Para defektje állította meg egy tisztásnál. Itt Lensver szembeszállt egy faszállító kamionnal. Reménytelen lett volna a küzdelem, a kamion lefelé jött az úton, Nati meg is gondolta magát. A kamion által otthagyott krátert Zed meg is örökítette.
Leértünk Orfüre, közben majdnem elveszítettük Alex-et, a tó partján haladtünk, nagyon szép volt, aztán egy aszfaltos emelkedõ, a tetõrõl már száguldás lefelé és megérkeztünk Abaligetre. Sajnos itt eleredt az esõ. Ettünk, ácsorogtunk, pihiztünk. Itt ketté szakadt a társaság, voltak akik nem akartak tovább ácsorogni, megindultak haza. Én maradtam az esõ végét várókkal és hamar abba is maradt. Aszfalton indultunk vissza. Az elsõ emelkedõ tövében az elágazásnál láttunk egy motoros csapatot. Az itteni hirtelen irány jelzés kis problémát okozott nekik. Túlhaladtak az elágazáson. Motorral utassal nehéz tolatni, próbálták, meg a fordulót is. Közben jöttek autók. Szerencsére nem lett baleset belõle. Mi is nekiindultunk a hegynek. Amint felértünk, kisütött a nap. Ezután a hazaút arról szólt, hogy Para és Zed elõretekert, mi lassítsunk, majd valahol lekuporodtak és ahogy odaértünk fényképezõgépek össztüzébe keveredtünk.
Elértünk Sikondára, ahol meg kiderült, hogy a korábban hazaérkezõ társaság elment ugrálni valahova. Hurrá, Mellonnál a kulcs, aki az elõzõ csapatban volt.
6-ra brassói rendelt, meg is érkezett. Itt végre összetalálkozott a teljes gárda. Vacsi után képek letöltése a laptopra, majd 8-tól élményfürdõ. Tényleg élmény volt. Gyöngyörû, oszlopos kék, meleg vízû medencék. A vizi harc is érdekes volt. Elõször Para küzdött 4-5 emberrel, de egy egy legyintésével lerázta magáról a koloncokat, aztán ellenfélre talált Thommey személyében. Mint annó Rómában az arénában... 10-kor ott kellett hagynunk a medencét és részünk volt egy kis lakodalmasban.
Vissza a kempingbe, ott megintcsak képek nézése. Éjfél körül lefeküdtünk. Éppen elaludtam, mikor nagy kurjongatásokkal megindult az éjszakai brigád. Majdnem megvakultam, amikor rámnéztek. ;D
Sajnálom, hogy a szombati túrán nem lehettem ott.
Seti nagyon köszönjük a szállás és étkezés rendelését, rendezését. Ismét nagy élmény volt találkozni a csapattal. Mellon köszönet a szállításért, az izgalmas esti rallizásért.
Kár, hogy szombaton olyan nyamvadt volt az idõ, így elmaradt a komlói pálya. Reggel még megszemléltük az éppen lefeküdni készülõ Lor csapatot (Lor, Mérvadó Béla, Tomidny, Gorgo). Tényleg bicajozhattak az éjszaka, mert a bringákon annyi sár volt, amit még sosem láttam. ;D
Ja és majdnem elfelejtettem. Köszönet az éjszakai pizzáért. Nagyon jól esett, amikor 10-kor megérkeztünk.