Kicsit hosszú, de kérem, olvassátok el, érdemes:
Érdekes és tanulságos eset történt meg velem. Eddíg azért nem írtam róla,
mert vártam a reakciókat.
Összegezve. A BOON (Borsod On Line) címû lap feszegette a témát még Május
elseje alkalmából, Erdõga(rá)zdálkodás címen.
Erre írtam egy választ, amiben a jelenleg folyó erdõirtással kapcsolatban
tettem elég egyoldalú megjegyzést és hozzászólást. Ez bekerült az
Észak-Magyarország címû lapba és kiváltott egy reakciót asz Erdõgazdaság
vezetõjébõl és erdõmérnökeibõl.
A véletlen úgy hozta, hogy pont azzal az erdõmérnökkel találkoztam ,-igaz
más ügyben- aki a választ adta a hozzászólásomra. Kerekedett egy jó kis
tartalmas beszélgetés, ahol beismertem, hogy a másik oldal ismerete nélkül
egy kicsit elhamarkodottan írtam dolgokat. Viszont felvetettem, hogy lehetne
valamiféle közös cél a kerékpárosok és az erdészek között, ami mindkét fél
javára szolgálna.
A téma jó volt, mind a mai napig folyik az oda-vissza válaszolgatás, mindez
egy újság oldalain.
Legutóbbi levelemet beidézem ide:
Erdõgazdálkodással kapcsolatban volt alkalmam egy erdõmérnökkel beszélgetni
és elég érdekes dolgokat tudtam meg a jelenlegi helyzetrõl.
Korábbi levelemben a saját tapasztalatomat írtam le, megmondom öszintén, egy
kicsit talán elhamarkodottan. Nem ismertem ugyanis a másik oldalt.
Tudni kell, hogy a Természetvédelmi törvény az Erdõtörvény fölött áll olyan
szintig, hogy az Erdõgazdaságok bizonyos szempontból két tûz között, és elég
faramuci helyzetben vannak.
Ugyanis: Az Erdõtörvény meghatározza az erdõ gazdasági szerepét és a
fakitermelésre vonatkozó szabályokat. Kimondja: A kitermelt erdõk helyére új
erdõt kell telepíteni, amelyet 8 éven belül az állam részére át kell adni. A
kitermelt fákat a lehetõ legjobb feltételekkel kell értékesíteni. (a
berentei erõmû udvarán ezért van a rengeteg fa. Ugyanis állítólag korrekt
áron vásárolják föl a tüzelõanyagot.) Amennyiben az újra telepített erdõ 8
év után nem kerül átadásra, az erdõgazdaságot komoly bírsággal sújtják. A
kitermelt részeken a kerítéseket a vadak és "vademberek" miatt készítik, a
csemeték megóvása érdekében.
Véleményem szerint (a másik oldal ismeretében) a jelenlegi fakitermelési
helyeken a gépek által végzett rombolást helyre kellene állítani. A
felszántott, felvágott túrista és egyéb utakat vissza kellene állítani az
eredeti állapotába, szerintem ez jár azoknak, akik valóban kirándulni és
pihenni mennek az erdõbe.
Nem kellemes az, amikor derékig érõ keréknyomban és sárban kell átkelni a
túristának egy ilyen erdõgazdasági gépek által felvágott helyen, hogy a
jelzésen tudjuk folytatni az utunkat. Véleményem szerint ez nem nagy kérés
és feladat, mindössze a józan belátás és az egymás iránti tolerancia kérdése
és esztétikai szempontból sem mutolsó.
A másik ilyen kérdés az erdei kerékpározás kérdése.
A törvény ugye kimondja, hogy erdõben túristaúton kerékpározni nem szabad,
illetve az erdõgazdaság által kijelölt utakon szabad. Ez nálunk úgy mûködik,
hogy a kijelölt út java része aszfaltozott, másik része murvás dózerút. Egy
kezemen meg tudom számolni a számukat. Igazi terepútvonal nincs illetve akik
elég bátrak, azok a kijelölt túristaösvényen próbálnak meg hódolni a
szenvedélyüknek.
Néhány kifogás a kerékpárosok ellen a hozzá tartozó cáfolatokkal.:
1. Károsítja a természetet.
Nem hiszem, hogy egy valóban túrakerékpározásra indult ember a bicajával
nagyobb kárt okozhatna, mint egy gyalogos. Ha a túristaúton közlekedik,
(márpedíg az igazi túrista ott megy) akkor ilyen probléma nem lép föl.
2. Szemetel.
Nem igaz. Ez egy általánosított dolog, amit a vérbeli túrázók jogosan
éreznek sértõnek. Az alapfelfogás tévesen az, hogy aki az erdõbe megy , az
rombolni és szemetelni megy oda. Az igazi szemetelõ az, akik hétvégén kimegy
az böhöm autójával az erdei tisztásokra, bemegy a tisztás közepére, 10
m-nél távolabb nem megy az autótõl, bömbölteti a zenét, és eldobálja a
szemetet. hazaérve dicsekszik, hogy milyen jót kirándult. A másik szemetelõ
az, aki az otthoni szemetét autóra pakolva kiviszi az erdõbe és lerakja.
3. Zajt csap, ezzel zavarva az állatokat.
Nem hiszem, hogy egy kerékpár sokkal nagyobb zajt csapna, mint egy
gyalogos. Igaz, a mechanikus mûködés zaja valóban ott van, de ez még mindíg
elenyészõ ahhoz, amit a motorosok mûvelnek.
4. Zavarja a gyalogos túristákat.
Ez érdekes. Ugyanis a túristák egyik szabálya az, hogy a túristaösvényen a
gyalogos túristának van elsõbbsége. Én speciel köszönök is nekik, illetve
volt több alkalom, hogy megálltam beszélgetni velük, holott elõtte soha nem
találkoztunk. Én ugyanúgy túrista vagyok, mint õk, csak más túrázási módot
választottam.
Véleményem szerint a merev törvényi szabályozással egy dolgot biztosan
elérnek: A kerékpárosok ott lesznek az erdõben és ellenségként fogják
kezelni az erdészeket, természetõröket.
Javaslatom egy olyan egyeztetés, ami mindkét fél számára elõnyös.
Például:
A kerékpárosok nagyobb területet tudnak bejárni ugyanazon idõ alatt, mint a
gyalogosok, több mindent észrevesznek.
-Mondjuk az illegális fakitermelést. Egy telefonszám, vagy cím ismeretében
tudnánk segíteni az ilyenek felderítésében, felszámolásában. (Nálam mindíg
van fényképezõgép, ha túrázni megyek.) A kerékpárboltokban elhelyezettt
szórólapok sokat segíthetnek.
-Illegális szemétlerakást.
Szerintem van egy közös célunk az edõgazdasággal, amit egy kis toleranciával
és logikus gondolkodással az ellentétekbõl együttmûködéssé tudnánk
fordítani. A túrakerékpárosok nyitottak erre, mert szeretik a természetet és
védik is azt. Csak nekik lételemük a tekerés.
Megfelelõ tájékoztatással (nem arra gondolok, hogy az erdõben TILOS a
kerékpározás) és toleranciával megvédhetnénk az erdõt úgy, hogy mindkét fél
jól járna.
Mégegyszer kérem: Állítsák helyre a munkagépek által felvágott utakat és
területeket.
Üdvözlettel:
Lovas I. Gábor