Én se tudok egykerekezni és igenis nagyon tud zavarni mikor kis "dakota srác" életében elõsször felpattan a Cspelre aztán végigegykerekezi a fõutcát.
De én megmondom õszintén, hogy nem is szoktam gyakorolni az egykerót, mert mindenki azt csinálja és egy "igazi" elhivatott bringás csináljon manualt. Elvégre az a ritkább és mi, akiknek a paripájuk a mindenük egyértelmû, hogy annyi energiát fektetünk a sportba , hogy már szinte kötelességünk a trükkök nehezebb változatát csinálni (tudtommal -meg tapasztalataim szerint is- a manual nehezebb mint a wheelie).
Nekünk az X-up sem csak annyit jelent, hogy 90 fokkal elfordítjuk a kormányt, oszt' "letudtuk" ezt a trükköt is, na. Nem, tessék azt a kormányt 180 fokkal v. mégtöbbel elforgatni, hogy az utcán a járókelõknek pelenkát kelljen cserélni.
Én még mindig azt az elvet hirdetem, hogy egy gyönyörûen beadott táblás sokkal többet ér mint egy szarul sikerült, de még "éppenhogycsak" beadott hátraszaltó. Nem arról szól ez a sport, hogy minél durvább trükköket adjál be minden héten és a haverokkal is csak a no foot can-can-t, a tobbogan-t meg a nothing-ot gyakorold. Nem, ez a sport a stílusról szól, hogy a gyengébb trükköket mennyire tudod "kitolni", milyen látványosan adod be az alaptrükköket is. Persdze ha már ott járunk, hogy a Superman is megy tízbõl tízszer TÖKÉLETESEN akkor lehet a durvább dolgok felé kacsintani.
De ez csak az én véleméynem.