2021 Fathom 29 1, test / teszt /review. Vagy valami ilyesmi.
3 hét használat, 400 km, 11.000 méter mászás, no és természetesen ugyanennyi méter lejtőzés tapasztalatai.
A weboldalon feltüntetett specifikációtól eltérően, a kerékpár egy Rock Shox 35 Silver TK villával és hátul 2-dugattyús féknyereggel érkezett a Giant Crest 34 villa és a hátul is 4-dugattyús féknyereg helyett. Ezen nem akadtam fel, mivel a villa egyszerű és könnyen szervizelhető, elérhető hozzá minden alkatrész, amire szükség lehet esetleg és a fék sem zavart különösebben - a későbbiekre nézve eleve a cseréjében gondolkoztam. A bringa tömege megemelve nem tűnt vészesnek annyira, de mérlegre téve azért meglepett az a pedál nélkül majdnem kerek 14 kiló.
Itt megállnék egy szösszenetre: a viszonylag magas tömeg azért nem csak a darabonként egykilós külsőkkel jön össze. Nos, azt nem tudom, manapság milyen kategóriának számíthat egy SRAM SX Eagle szett NX Eagle hátsó váltóval; közelről megnézve az alkatrészeket, nekem jó esetben is csak alsó-középkategóriának tűnik. Erről még később. Egy Silver TK villa sem épp középkategória és bizony a fékszetten sem Deore felirat díszeleg; ami valljuk be, egy kicsit több, mint félmilliós árcédulával pózoló kerékpárnál több, mint furcsa. Tudom, infláció, keresleti piat, EUR-HUF árfolyam, satöbbi.
Voltam annyira bátor, hogy utána néztem minden alkatrésznek még vásárlás előtt. A stucni egyedül az, ami felsőbb kategóriás a gyári alkatrészek közül, ez egy Connect Trail SL stucni. A kormány már az alapabb 35mm-es átmérőjű Connect Trail és nem az SL verzió. Persze nem zavart és most sem zavar, csak úgy érzem, lássunk tisztán, tehát leírom.
Továbbmegyek: nem voltam rest arra sem, hogy kiszereljem a villát, amit megmértem (az acél becsúszókkal ~2.7 kg!), valamint a fejcsapágyból is láthattam így, hogy a felső rész zárt csapágyazású, de az alsó része egy alap koszorús megoldás. Ez azért fontos, mert vélhetően szervizigényesebb lehet, különösen a kis vékonyka porvédő műanyagot látva, hogy az elemekkel szemben alulról mi próbálja védeni. Persze majd a hosszú távú tapasztalatok megmondják, lesz-e vele idő előtti probléma.
Az első és hátsó agyak egyértelműen DT Swiss agyak, minden bizonnyal a 370-es szériából. Az első agy minőségi benyomása alapján még 350-esnek is elmenne, bár a zárókupakok a 240s szériának a megoldásai. A hátsó agy már más tészta: acél tengely, acél szabadonfutóval és a hajtás oldalán elég furcsa alu zárókupakkal, ami előtt csak egy vékony műanyag gyűrű védi a csapágyakat a DT-nél megszokott teljesen alumínium kupak helyett.
Emellett pozitív, hogy a Giant az utóbbi években a hegyi kerékpárjait belső nélkül, defektgátló folyadékkal feltöltve kíálja és itt sem volt másképp. Like!
Előkészítés:
A gyári nyerget azonnal lecseréltem egy régi kényelmes Selle Italia SLR nyeregre, a kormányt lejjebb tettem egy centivel, hogy egy 5mm-es spacert a stucni fölé téve a K-Edge garmin tartója is elférjen még az egyébként 50mm hosszú stucni, 0°-os fölött. A fékek markolatok belső felének érintésétől beljebb toltam ad-hoc módon, kb. 2-2.5 cm-t. Ez még lehet, kevés is a hosszú, kétujjas Shimano MT401 fékkarokkal. Kissé laposabbra forgattam be őket, alapvetően azért, hogy a kormány befordulásával ne verjenek a karok végei a felsőcsőbe. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, komolyabb lejtőzéseknél ez jól jön.
Nyeregcsövet egyből kiszereltem, hogy a gyári gyorszáras nyeregcsőbilincs helyett egy régi Thomson 34.9-es csavaros darabot tegyek fel. Ehhez a bowdent ki kellett fűznöm a vázban elvezetett bekötésű ejtős nyeregcsőből, de a művelet nem volt túl bonyolult. Egyúttal egy Syntace szivacsgyűrűt is tettem a nyeregcső bilincse fölé, a sár elleni védelem miatt. Az összeszereléshez a speciális, csúszásgátlós Ritchey zsírt használtam, amit nyeregcsövekhez ajánlanak.
A hátsó és első agy kupakjait lehúztam és alatta megzsíroztam - ezt gyárilag mintha picit elspórolták volna. Ugyanígy tettem a kormánycsapágyakkal.
A láncvillát gyárilag egy vékony nylon matrica védte, erre plusz ragasztottam egy öntapadós, régi vastag BBB vázvédő matricából egy darabot, továbbá a bowdenek környékére szintén ragasztottam áttetsző matricákat még az első használat előtt. Az alsócsőre szintén ragasztottam ebből egy darabot. Ezt mint hasznos tanács is írom: a matricázás legyen az egyik első lépés, amivel kezdesz egy új kerékpár vásárlása esetén!
Néhány apró finomhangolás még a váltó pozícióján, a hajtómű cseréje egy DUB-os tengelyszabványú, erőmérős XX1 hajtókarra és egy régi XTR SPD-pedál hajtókarokba becsavarozása után készen állt a gép az első bevetésre. Apróságnak tűnő részlet itt még: a hajtókarral együtt a gyári 30t lánctányér helyére 32t tányér került. Erről majd később.
Tapasztalatok:
Mindjárt elsőre sikerült egy párás, nyálkás hétvégét kifognom, amit esős időszak előzött meg, így még az ilyenkor jól bringázható bevált útjaim is meglehetősen csúsztak, különösen a rengeteg levéllel a magas páratartalomtól nyirkos földön. Például, a Szépvölgyi út végétől (Budapest) a Hármashatárhegyre felvezető köves szakaszon tőlem nem megszokott módon párszor ki kellett csatolnom a fentebbi sziklás részen, a kipörgő hátsó kerék miatt. Vagy csak óvatosságból. Ez elbizonytalanított első körben, szerencsére azért később kiderült, nincsen itt komolyabb gond a tapadással - de nem futnék ennyire előre.
Meredek mászáson, mint amilyen az Árpád-kilátó mellett felfelé a "Q-völgy szegmens", nagyon szépen mászott a gép még a csúszós köveken is. A Kecske-hegy környékén, a szűk és meredek traileken a mászás szintén szépen működött, bár kétszer is majdnem sikerült a kormányt annyira befordítani 1-1 szűk és meredek fordulóban a mászás közben, hogy kis híján le kellett tennem a lábamat. Hiába, 10 év cross-country geometrián eltöltött idő után szoknom kell az ahhoz képest úthenger-gázolta katicásra lapított, 66°-os fejcsőszöget!
A bringa az elejét a rövid láncvilla (435mm) és a mai trendekhez képest csak közepesen meredek nyeregcsőszög ellenére (75°) nem emelgeti, extrém mászásokon sem: mint Ausztriában az egyik kedvenc hegygerincen vezető trailemen, a Canada Trailen (lásd még: Kienthal Trail) lévő viszonylag rövid, de iszonyú meredek (~30° fok átlag) mászáson sem.
A bringa síkon egyébként, és nem meglepő módon elég lomhának bizonyult. Mivel Watt-mérővel megyek, csak összehasonlításképp: ha XC bringával tekerek 200 Watton aszfalton, az 29-30 km/h körül van. Ezzel 26-27 km/h. Jó esetben. Mégis ez az, ami a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt, pedig kedvelem a tempós haladást.
Az első lejtőzéseknél a bringa stabil, kiszámítható viselkedése egyáltalán nem volt meglepő, ezt vártam és vártam is el egy alapvetően lejtőzésre szánt bicajtól. A számomra szokatlanul széles, 780mm-es kormány és rajta a gyári gumi Giant markolatok biztos fogást adnak. Egy idő után már fel sem tűnt, mennyire széles a kormány, ahogy a Csúcs-hegy felé, a kék jelzésen lefelé, majd a gépzsírszerűen csúszó Téglagyári trailen teszteltem igazán az irányítást először. Nos, itt pár 10 méter után mindkét kerék plusz egy kilónyi sárral hízott, keresztbe-kasba csúszkálva, és persze fülig vigyorral értem le az ösvény aljára. Igaz, a Fathom képességeiből sokat nem mutatott meg így, de legalább az élmény megvolt. Gondoltam egy nagyot és visszamentem az Árpád-kilátó környékére, részben bízva abban, hogy kevesebb túrázó lehet és talán a talaj sem ennyire képlékeny. Itt 5 teljes Árpád-kilátó DH kört mentem a jobbos ösvényen, szintén saras körülmények közt. Ezen az ösvényen lefelé kezdtem érezni, hogy van itt potenciál bőven. És van limit is. Mégpedig én...
No igen: a fejlődés első lépése általában a hibáink felismerése és elfogadása, melyet - jó esetben - a javulás felé ösztönző változás igényének motivációja mozgat. Mert van hová javulni.
De vissza a tapasztalatokhoz elmondható, az XC/XCM kerékpárjaim után és azután, hogy 10 év elteltével ismét All-Mountain bringa van alattam már látom, hogy mennyire sokat fejlődött a technika errefelé (is) és azon sem csodálkozom, hogy az enduro vonal ennyire népszerű manapság. Még ebben az árkategóriában is (1300-1500 EUR), merev hátsó traktussal is egy egészen élvezetes kikapcsolódást nyújtó eszközt kaphatunk kezeink közé. Vagy ha úgy tetszik: gurít alánk egyre több gyártó.
Folytatva a menettapasztalatokat, a 29-es kerékméret logikus választásnak tűnik: lassan már egyeduralkodóvá válik ez a méret és esetünkben a 2.5 WT (Wide Trail) külsők még szélesek is, valamint kellően ballonosak. 1.4 és 1.5 baron (elől / hátul) egy pillanatig nem állt fenn a veszély, hogy felüssem, az én jelenlegi tudásom legalábbis ehhez kevés. A 30mm-es belső szélességű felniken szélesen feszülnek a külsők (~61-62mm-t mértem - ami éppen hogy 2.4 'inches', csak úgy mellesleg), miközben mind a villa, mind pedig a lánc- és támvillák kellő sárférőhelyet adnak. Elől legalább 1-1 cm-nyi hely van a lábakig még a Marschguard sárvédő mellett is, hátul fent 0.9 - 0.9 cm-t, lent 1.1-1.2 cm-nyi helyet mértem bal és jobb oldalon. Ez rengeteg hely, akár 2.6 - 2.7-es 29-es külsők is vígan elfordulnának a vázban sár ide, agyag oda az egyébként mintaszerűen szépen és finoman futó csapágyazású első és hátsó agyakon.
A villa kellemes meglepetés volt számomra. A TurnKey csillapítás, mely a MotionControl alatt található technikai szintjét tekintve szépen, egészen finoman teszi a dolgát általában. Nem feltétlenül minden helyzetben, mert a gyors, rázós lejtőzéseknél hiába állítom 1 vagy 2 kattanással gyorsabbra a csillapítást, valahogy nem elég gyors. Részben talán a masszív rugózatlan tömeg (nehéz külső + nehéz villa lá
okozza, ez a sejtésem. Merevségben viszont példás, a SID-em és főleg a Fox StepCast 32 villám ehhez képest ecetes Haribo.
Ehhez jól illik az első pillantásra kecses vonalú váz, ami jobban megnézve igenis túlépített és robosztus, komoly varratokkal, masszív láncvillával. Még nem bontottam szét annyira, hogy lemérjem, de azért van egy olyan sejtésem, ez a váz ennek ellenére könnyebb, mint gondolná az ember, úgy tippelem, talán 2 kiló környékén lehet. Torziós merevsée is rendben van: a karbon XC bringám váza legalább is egy jó mm-el biztosan jobban 'torzul' az egyik pedálra felállva, behúzott fékek mellett. A pontos képhez nyilván a megfelelő eszközökkel történő mérés lenne szükséges - nekem erre volt csak lehetőségem.
Ó igen, ejtős nyeregcső is van itt: nagyon szépen teszi a dolgát, hozzávetőlegesen 165-168 mm-nyit lehet betolni a vázba és mínuszokban is tökéletesen működik. Minimális kotyogása nem zavaró, a patronos kivitelnek köszönhetően szervizelése olcsó és egyszerű. Addig jó, amíg csak ennyit kell erről írnom - maradjon is így!
A hajtás mellett se menjünk el szó nélkül - igaz, legszívesebben elmennék mellette. Nem zokszó szélkül... Értem én, hogy a SRAM nagy dobása a 12-sebességes Eagle - van benne kellő potenciál, széles áttételi tartománya szinte bárhová elegendő, pontos és megbízható. X01/XX1 és főleg AXS Eagle szinten... Hát itt, itt nem. Állíthatom bárhogy: lefelé váltásnál 50t-ről 42t-re általánban 5-10 másodperc kerregéssel kezdődik és néha a következő fokozatnál sem történik ez másképp, dacára a lehetőségekhez mérten pontosan beállított váltónak. Amit nem lehet pontosan beállítani. Úgy látom, a váltási pontatlanság részben a váltókanál feszítésének érezhetően gyengébb volta miatt lehet, ez elmarad az XX1 váltó erejétől. Másrészről, ha a kis szervizes gombbal rögzítjük és megmozgatjuk az NX Eagle váltónkat, az egész nyeklik-nyaklik, valahogy olyan műanyagos az egész és nem tűnik túl precíz mérnöki munkának. Erre tesz még rá egy lapáttal a meglehetősen nagy erőkifejtést igénylő, nagyjából teljesen műanyag SX váltókar, amivel a két leglassabb fokozat kapcsolásához már olyan erő kell, hogy akaratlanul is arra gondolok, vajon letöröm-e. Sajnos az utolsó fokozat után nem egy üresjáratot nyom az ember, így ha esetleg nem vette észre a nagy erőkifejtést igénylő 50t-re kapcsolásnál, hogy már ott a lánc, szerintem egy versenyszituációban biztosan lesz, aki letöri, eltöri, jobb esetben csak elhajlítja az egészet. Azért ez a műszaki szint finoman szólva nem illene már egy félmilliós kerékpárra. A láncról nyilatkozni egyelőre nem tudok mit (legalább is a megtett 400 km alatt nem mértem nyúlást), a hátsó 1210-es SX sor ellenben megér pár gondolatot. A 700 gramm fölötti tömege egy dolog, de megbontva és látva a kis karmokat, melyek a hagyományos Shimano-kompatibilis kazettatestre próbálják a hajtási energiát átvinni, az egy kisebb sokk. Apró kis fogacskák: megértem, hogy a gyártó nem alu kazettatesttel adja a hátsó kereket, hanem acéllal. Aluval ez a manapság divatos kifejezéssel élve a zóna nógó.
Ha már felküzdöttük magunkat a hegyre és elindultunk lefelé, azért nem árt, ha nem egy fa vagy fal állít meg, hanem a kerékpárunk erre a célra felapplikált alkatrészei. Fékek. A fékkarok olcsó benyomást keltőek, de szépen járnak, a nyomáspont a többi Shimanohoz képest (például XT-k) nem vándorol mínusz fokokban sem. A 4-dugattyús Shimano MT420 elől egészen szépen fog, a gyári gyantás fékpofákkal ugyan fáradékony volt. Így cseréltem fémesre - természetesen a féktárcsákkal együtt, mégpedig a gyári SM-RT56-ról a fémes fékpofával is használható 6-csavaros RT66 tárcsákra. A hátsó 400-as, 2-dugattyús féknyereg sajnos így is gyengécske. Ha valamit cserélek a bicajon, a hajtás után a fékszett lehet az következő potenciális jelölt erre. Mert hogy a gumik jók. Nagyon. Dacára, hogy nem a drágább 3C keverék és nem is MaxxTerra verzió például elől a Maxxis Minion DHF és hátul a Maxxis Aggressor, ezek bizony tapadnak. Annyira, hogy a fékek nem bírnak eléggé felnőni a lassítás feladatához. Ha nem sáros a talaj, szinte lehetetlen megcsúsztatni a bicaj hátulját, de a hátsó fék csak nyúlik és nyúlik és nyúlik és nyúlik... Az ausztriai Anninger és környéke trailjein tesztelhettem megfelelő körülmények között őket és ha valamire, a külsők teljesítményére aztán nem lehet panaszom. A bicaj kiszámíthatóan viselkedik, viszonylag elnéző a kisebb hibákkal szemben, stabilan és szépen fut, sűk fordulókban csak a technikai tudásom és az ehhez szükséges izomzat hiánya gátolja (igaz, az nagyon), hogy ne nézzen irigykedve egy képzeletbeli GMBN-stáb személyemben a wannabe trail rájdert. A kerékpár 14-kilós tömege persze számottevő: de valahogy mégsem feltűnő. A hátsó felfüggesztés hiánya sem tűnt fel különösebben sehol, köszönhetően az egészen ballonos, robosztus Maxxis Agressor külsőnek.
Összegzés:
A véleményem szerint gyenge minőségű és hektikus működésű váltórendszerrel felvértezett hajtáslánccal együtt is, összességében egy szépen összerakott kerékpár a 2021-es Fathom 29 1-es. Én azt mondanám, ha egy 80-100-assal kevesebbért kínálnák, akkor a váltásra sem panaszkodhatnánk, maximum a különbözetből cserélné az ember jobbra. Ja, hogy a Fathom 29 2-es az nyolcvanezerrel olcsóbb és Deore váltással adják!? ;-)
Belépés
Felhasználó létrehozása
) A fékekről kb ugyanez a tapasztalatom, annyi különbséggel, hogy nekem elöl is 2 dugattyús volt, és hátul viszont elég volt, mivel a sima 29-es keréknek azért nincs akkora tapadása, főleg az akkor még kopottas hátsó gumival. Én valahol itt húznám meg a használhatóság alsó határát. 
Ugrás az oldal tetejére
