a pokol sokadik bugyrát járom,de sehol nem lelek kielégülést...
mindenhol csak a kifeszitett,megkinzott,megtört zombik nyöszörögnek a karókon,felénynyulnak a csukjám alatt két kis vörös pont villan, a szél szét hordja amaradványait az elkárhozottnak..
tovább indulok kihal sziklaszirten gyaloglok,a repedezett fekete kormos közet ropog a csizmám alatt,fölöttem a szürke égen halvány vörösen pislákol a nap,a feket felhök kavarognak körülöttem,hófehér hajamat tépdesi a szél,kiséröm egy fekete madár együtt keresünk túlélöket...
két görbe kardom az oldalamon firss zöldessárga vér csurog rajta,minden lépésnél öszecseng a két penge hegye...
...vadász vagyok,lételemem a pusztítás.én vagyok a mult a jelen és a jövö.
egy senkiházi pokolból jövõ...
...sokadik nap,csizmám vastagon borítja a fekete por ami erröl az átkozott helyröl származik.mintha nem lenne tér és idõ,csak eza szürke köd kavarog mindenütt,beteges árnyalak kezd kirajzolódni elöttem,valmi itteni élölény lehet mert nincs szárnya de lebeg a föld fölött.Furcsak kutyaforma pofája van,hegyes denevér szerû fülekkel,aránytalanul hoszú karjai vannak,karma kaszaformájú,szeme sárgásan izzik mikor rám néz.
Lelassítom lépteim,köpenyem elrendezem magam körül,szabjáim markolatára scúsztatom kezem.Közelebb lebeg a lény,nem akarom leleplezni hogy nem vagyok fegyvertelen,kivárok.
Szimatolni kezd,majd becsukott szemmel megmerevedik.Érzem hogy láthatatlan kezek fonódnak arcom köré,mikor már ütõtávon belülre kerülök gyors pengeváltással a fejére sujtok.
Karom megremeg mintha a sziklánál keményebb anyagba vágtam volna pengém,a lény fölnyitja a szemét,földöntúli sikolyt hallat,kizárom a fejemböl és rohamra indulok,kereszt csapással sujtok csontos mellkasára,a sikoly abba marad,két keskeny vércsík jelenik meg bõrén,a lendületemmel arréb gurulok,támadóállásban váram a támadását.
Hihetetlen sebességel megindul felém,könyedén megteszi a néhány léps távolságot és lesujt penge forma karjával.Felsõ keresztel háritom a csapást,belezsibbad a karom az elemi erejû csapásba.
A lény ujra síkoltani készül,pofája ormótlanul nagyra nyílik,egyik törömet a torkába hajítom,megremeg a lény eltünik szemem elöl...