938 hozzászólás a témában

[savanyugabi]

Ahoj!

Megirigyelvén szlovenszkijrájj túrátokat, ezen hosszú 7végén én is csapattam egyet, de nem ám gizdán busszal, meg ilyesmi, hanem bicóval, bibi!
Szal, szombaton indultam, mivel határközeli vagyok-Putnok- Bánrévén léptem át a határt, tornalja- rozsnyó, dobsina"égazsírnorbi" jégbarlangtelep setrenká- majd a remek kis hegyi úton hrabusice felé, egy gyors fékezéssel podlesokba.
Frankó az egész, csak senki nem beszél sem angolul, sem németül tiszteségesen, rengeteg a roma, akik a kedvenceim- egy ott sátorozó nagyobb bp.-i csapatnak lenyultak autóból lóvét, telefont sátorból ugyszintén, ugy, hogy közben benn szundikáltak!! a delikvensek. Ugyhogy éccakára bicó szétszed, s kissé fétisiszta módon bennalszik....
Legrosszabb élményI.: pöcstömörítõ hideg szombaton
legrosszabb élémny II.: egy nagy barna "maci" kinyomva a zuhá belá kanyonban, ami uszkve vizgyûjtõ terület, valahogy nem akartam enni egy darabig
legjobb élményI. aranyfácán barna
legjobb élményII: maga a gyalogtúra vasnap:zuhá belá-fölfelé, természetesen- kalistrovo-Cingov-Hernádáttörés végig, némi tamásfalvi kilátóval fûszerezve félúton-majd vissza podlesok
Sajna, egyedül, bicóval, sátorral nyomtam, mer' nem sikerült partnert toborozni- xian, sajnálhatod ;-) -asszony meg valami kovácsjóska koncerten verte a port budapesten.
km: kb 120 podlesokig, széépen laza ellenszélben, dobsinánál meg püffközéptányér vagy 30km-en keresztül....haza: nyomtam egy rimaszombat kitérõt igy öszejött vagy 180 km, ami a 45 fok miatt már különösen nem esett jól, fõleg, hogy elfogyott a vizem már potravinky zárva szinte mindenhol, ugyhogy batkánál kockáztattam, s ittam egy kulacccsal egy kútból a falu szélén..nem kellett volna...hétfõtõl ma tudtam enni elõször egy tányér levest..
Qrva sok magyar volt a kempingben vér olcsó 55 sk egy zeltplatz für ein personen.
Tanulságok:
-a beváltandó koronamennyiséget nyugodtan megfelezheted,uccse birod elverni, legalább is nekem nem ment
-nem elég a bivakhálózsák még május végén sem
-a szlovákok tudnak utat építeni, na,értenek hozzá
-senki nem akar kinyírni a 2 méter széleskifogástalan minõségû leállósávon
- ne igyál akárhol, mert fájni fog..soká
ne aggódj, ha nem beszélsz németül/angolul-> õk sem, ugyhogy tökmindegy, lehet szórakozni
- ha lefelé elõzöl egy retarderrel ereszkedõ kamiont, kb 85-el, kicsit hangosabban is énekelheted a bóórntúúbiiivájjd-ot, uccse hallja senki
Hazafelé überfasza bicajjal ,szinte végig lejtõs, és északi szélnek kösöznhetõen hátszeled van ezerrel, szal lehet közben enni, olvasni, sms-ezni /eurotel SK./

Ja, volt idõm töprengeni mit is illik legjobb az sk-ra: saját kezüleg...
me' a telefonon sk kellett hálót keresni

üdv.

jövõ hónapban megint megyek ;-))

[era]

Sziasztok!
Ma mászunk a Franciabányában, ha nem esik. Fél 6-6 között találkozunk a Fenyõgyöngyénél.
Gyertek bátran.

[Paraferee]

Napovi Tri: amikor a naaagy túra naaagy fáradtsággal jár... oooooÓ... oooÓ...

Az elõre beharangozott (dingdongbazzeholnapnagyotfogunkmenniúgyhogynincslustidenemám) nagy túra miatt a társaság fél 8 körül ébredezni kezdett (persze azok már nem, akik hamarabb fel keltek). Odakünn meseszép-szikrázó napsütés csalogatott minket (ismét tanulni kellett a szavakat: na-a-p...s-s-süttés). Felfoghatatlan volt a melengetõ napsütésben lesni a távoli, teljes pompájában és kicsi fehér leplében mutatkozó Tátrát. Egybõl a napra betárazott, és szépen elõre megtervezett ütemû és beosztott fotómennyiségeket lecsökkentettük. Fél 9 körül vettük amink volt (Mellon szegény már csak a kamerával elégülhetett ki) és neki a Hernádnak. Egész tûrhetõ sebességgel haladtunk, ami persze a szlovákok által kiírt idõintervallumoktól, mint makó attól a bizonyos jeruzsálemtõl... A nap szikrázott, a hõmérséklet is nagyon kellemesen emelkedett. Az elején rögtön tálcázások, amik megadták a hangulatot (no meg persze a most is szépen fogyó becherovka adagok). Készült több olyan fotó is, melynél jobban nem lehetne jellemezni a túrát: egyszerre 2, 3 de akár 4ember is fekszik, guggol, térdel, áll és fotóz... fotóz... fotóz. ;D Tudni kell, hogy ezen a túrán nem csak a fincsibbnél fincsibb tálcák szorongatják meg az ülõgumóizmokat, hanem a különbözõ méretû függõhidak is. Sajnos a nagy függõhídra idén már nem lehet felmenni, pár méteres darab hiányzott belõle, és a találékony szlovákok nem megjavították, hanem egy új hidat vertek közvetlen a vízfelszín felett, és ezt már fából... (azé’ arra is sok az okos ember na...) Híd és a szomorú tény után ismét mászás/galopp tova, messze még a vége (de még mennyire). A hurok legtávolabbi pontjáig tartó út kb 2/3nál egy kis gyermekláncfûtõl sárgapettyes mezõn rögtönöztünk egy napozós lustulást, melybõl felállni volt csak igazán nehéz. (itt már Mellon nagyon nyomatta a figurákat a kamerával) A gyûrûk urás kõhíd után alig 20perccel megpillantottuk a tomasovszky kilátóhoz felvezetõ ösvényt. Rövidke társasaág bevárás és erõgyûjtés a szomszédok által fél órás mászásra bekalibrált útra, majd mászás... nagy nyelés és fújtatás közepette meneteltünk felfele: ki a nehézsége miatt, ki pedig mert ANNYIRAAAAA QRVA JÓL LEHETETT VOLNA LEFELE JÖNNI RAJTAAAA brühühühüüü... Valami furmány útján fél óra sem telt el és kiértünk a híres szikla párkányra (vagy nem szlováktesó mérte le és írta az idõt, vagy felfele már nem annyira jók...). A leírások és régi fotók semmit nem torzítottak, vagy nagyítottak a valóságon: hátborzongatóan gyönyörû, és félelmetes is egyben. (fõleg, ha olyan hülye vagy mint Isti és Én, akik már attól majd nem lefostuk a vádlink, hogy páran kiálltak a legszélére) A hatalmas szikla párkány fantasztikus látvány nyújt a Tátra havas csúcsaival a háttérben, ahogy a zöld fenyveses és lombhullató erdfõkkel sûrûn benõtt hegyek felé és fölé kinyúlik... Ki fotózni indult teljes extázisban, ki pedig a nyugalomban lógatta a mélybe a lábait, vagy csak hevenyészett a kövön. Aztán autó zúgás rebbentette szét az idillt: egy A8as gurult fel kellõ lendülettel vmi rejtélyes útvonalról. Szerencsénkre a párkányra már nem tudott felhajtani (pedig próbált!) a két tesó. (mer’ hogy ketten voltak) A nagyobb darab egy búvár szemüveggel az arcán kellõ oldalirányú amplitúdóval szállt ki és indult neki a párkánynak, amivel egybõl szétrebbentette a társaság azon részét aki útba estek neki. Imbolygás közben folyamatosan nyomatta a máig megfejtetlen oooÓ... Ó... ooooÓ... Ókat ;D Asszem Charontól kérdezte meg, hogy honnan jöttünk, amire nyomatta ismét az oooÓkat kiegészítve a : „nyenyeu moá land moá” rigmussal. Jó fél órával késõbb visszatolta a búvárszemcsit a szemére (naaaagyon tiszt volt) beült, lábait kirakta az ablakon, majd nagygázzal megfordultak és elviharzottak. Innentõl kezdtek az emberek visszaszivárogni a párkányra ;D. Mellon bemutatta a hogyan-aludjunk-el-két-perc-alatt-fejünk-alatt-egy-félliteres-kólásüveggel mûsört (izé mûsort persze, csak már inni kéne) amit rögtön díjaztunk is pár savanyúcukorral (amit persze alvás közben raktunk rá több helyen ;D ) majd összeszedtük magunk és indulancia lefele. Visszaérve a felvezetõ ösvény kezdetéhez jött a gyilok gyilokja, avagy maga a szopatás... (nem tudom a sziklamászók nehézségi szintjén mennyit ért volna) az ösvény úgy ahogy cikkcakkban volt kialakítva, de még így is nagyon brutálll volt. Kb. 200méter szintemelkedés 2-300méteren... Itt már igen csak viseltes volt a társaság, fõleg hogy a nehezén túl is várt még ránk pár méter (höhhh) Klastorisko romjaiig (na meg fõleg a kocsmáig ahol végre benedvesíthettük ajkaink). Ha jól emléxem 5körül gurultunk be a kocsma elé majd be. Bent a pultos szerintem a kocsma építésekor állt a pult azon oldalára ahol is, és azóta nem járt sehol máshol, egyszóval nem is pedzegettem a duju...kezdetû nótát, inkább elõvettem a (na most üllj le!) szlovák nyelvtudásom (éééérted! Szlovák-nyelvtudás! Nem semmi, mi? ;D ) és rögtön kértem két ásványvizet meg egy kis nyalni valót, ha már szopni szoptunk... : Mindenki tankolt keveset, majd baliba ajánlásával nem az úton, hanem egy ösvényen kezdtük a maradék kb1órás ereszkedést meg. (hoooogy mé nem volt ott a LOVAM?? Áááááá...áálinka kákálinká HEJJ)
Kb 10órányi gyaloglás után aztán hazaértünk. Ennek, vagyis a 10órás edzésnek meg is lett a hatása: a társaság 9körül enyhén csak vízszintesbe borulva nézte szemhéjainak falát... (mádzsárán aludtak, vili?)

S eljövend az nap, mely már nem a harmadik, s még nem lészen 5, de vala hideg az barlangban és havazás az napsütésben, mer’ az jó...
Szóval negyedik nap reggelén mivel 9ig el kellett hagyni a szállást, rendes idõben kelt mindenki. Mellonnak sikerült ruhástól még visszaaludnia ;D de ¾ 9kor már a buszba bepakolva álltunk a csoportképhez. A portán gyors számolás, pénz behajtás, fizetés, búcsú intés... HJA! ÉS AZ ELSÕ NORMÁLISAN FELÖLTÖZÖTT MONTISOKNAK KÖSZÖNÉS után irányzékunkat a Csorba-tó felé vettük. Persze az otthoni szûkösebb napokra gondolva, hja meg a reggelizésre is: beugrottunk pár üvcsi becherovkáért, meg hát csatos búzaseré meg steiger feketeserér... nyammm... ;D vhogy a papírdobozos borból senki nem akart venni : Bevásárlás és újabb pénzváltás után (naná hogy az elõbb kihagytam: szóval FONTOS információ a PODLESOKra utazóknak és megszállóknak: a campingben fizethetsz FORINTBAN IS! És helyben a portán akár váltanak is neked koronát, tehát don’t panik!) most már tényleg irány: CSORBA-TÓ!
A tónál a kövi program (dobsinai barlangtúra) miatt egy órácska volt adott mindenkinek, hogy körbe fusson vagy ahogy tetszik felfele. Itt természetanyó, vagy mitoménmilyükvanaszlovákoknak, megmutatta mire is képes: mélykék égbolt-napsütés-fehér gomolyfelhõk-hóesés-viharosszél... hmmm... gyönyörû volt ez is. Már nem tudtam hova fényképezni, így Nálam is elkezdõdött a ez-nem-is-annyira-szép-így-kitörlöm A tó körüli séta alatt jó 10percet állsdoztunk 3 mókás mókus mókájának és ebédjének, majd a viharos szélben és havazásban futás a busz.
Miután mindenkit felszedtünk visszafordíthatatanul elindukltunk szép hazánk fele. Ismét csak a 12%os emelkedõvel majd a lejtõvel küszködve megközelítettük Dobsinát. A társaság éhesdisznóvágtában loholt felfele, mert információink szerint 14órakkor indul az utolsó turnus a hidegbe, így szezon elején. Gond nélkül (kivéve talán azt a szívenütõ tényt, hogy idén felemelték, már 140koronára a belépõ árát) megvettük jegyeinket, és léphettünk a jégbirodalmába. Érdekes, hogy így a meleg hónapok elõtt mennyivel más képet mutat a barlang, mint a júliusi-augusztusi-szeptemberi hónapokban. Van amelyik része szebb, és van mi nyáron szebb. A túra 45 percnél sem hosszabb sem rövidebb nem volt, így 3kor már a határig vezetõ útvonalat beszéltük a buszban.
Naná, hogy a határhoz közeledve ismét csak borulni kezdett, és szitálni az esõ.
A határõrök most is poénos kedvükben voltak (hiába no, ezek a határõrök és határõrnénik már csak ilyen viccesek) és most 5 perc alatt a névsor olvasás végeztével át is engedtek minket.

Hát ennyi volt a mese már, zárul Fercsibácsi mókatára. De ha tetszett: várlak Titeket szeptemberben egy három napos TÁTRA hódításra!
(indulás péntek d.u. munka után..szállás tátralomnikától nem messze faházakban..kb1800HUFperfõperéj ami tartalmaz egy reggelit..szombaton 2400as hódítás csorbatótól indulva kis lanovkázással egybekötve..este becherovka parti..vasárnap vízesések túrája és sztrapacska 1800méter magasan a lomnici csúcs derekán majd hazajövetel)

[ors]

Oké! : De mi az a SAUH?

Az SátorAljaUjHely ;D az év erezd el a hajam bulija :

itten szervezõdik...
http://www.bikemag.h...=4594;start=135

[Paraferee]

Ahoy!

Ma ha sikerül odajutnom, akkor tolom fel a képeimet...

a beszámoló második és egyben befejezõ része holnapra...

péef

[BJudit]

Oké! : De mi az a SAUH?

[ors]

Lányok gyertek SAUH-ra garantált szórakozás ;D ;D

[BJudit]

Szia Mindenki!

Nem tudok betelni a képekkel, csúcs szuper mind!!! ;D 8)

Kedves Csilla! Szívesen máskor is!

Izgatottan várom a beszámoló folytatását...

Ahoy!! :

[DCsilla]

Sziasztok! Era ;D

Kedves Judit! Köszönöm az ajánlatod, legközelebb

Látom, nincs mese, tekernem kell...

A gyerekek már furcsán néznek rám, a Tátra óta ;Dgok folyvást...

Moderátor úr! A beszámoló 5ös!
Sziasztok

[thommey]

Kurva jó volt ez a beszámoló
Egy csomót röhögtem rajta:)
Akkor a pénteki tésztapartin szlovák élménycsere is lesz?

[ors]

Tyúúú... ;D ;D ;D

[era]

Tyia Judit!

Tyikerült felraknom a képeket a Galériaba! Az aláírátyomnál megtaláljátok.

Para a betyámolóhoz még kérek ety kis idõt!

[BJudit]

Ahoy Everybody!

Nagyon szuper volt a kirándulás!

Örülök, hogy ott lehettem és egy életre szóló élménnyel gazdagodhattam. Köszönet a szervezésért, a klassz képekért és a jó társaságért!! 8)

Remélem még látlak benneteket!

Csilla! Kár, hogy nem cseréltünk számot, akkor nálam is tudtál volna aludni.

Szép napot mindenkinek!

[era]

Sziasztok! Szia Csilla!
Beugrottam, hogy letöltsem a képeket, de ma még nem tudom felrakni a galériába.
Para a Thommey-hoz megbeszélhetnénk egy talit, úgy tudom pénteken tésztapartyt tart, hogy megmutathassa a Gardás képeit. Azt hiszem a gépembe jó az SD kártya, nem tudom, hogy a szoftver mit szól hozzá?

A túráról annyit, hogy ez volt az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam.
És jó volt veletek ismét.

[Paraferee]

Kezdetek kezdete elõtt...
szerda este megérkezett hozzánk baliba elvtárs és századot is ellátó táskája ;D. Legalábbis súly alapján tuti egy 10tengelyes trélert rendeltek volna hozzá ;-)

Villany le... Függöny fel... Elõadás!
Reggel háromnegyedhétre az örsön (már mint a vezírünkön) voltunk, ahol hamarosan össze is gyûlt a nép (az istenadta nép), majd pár telefonálás után a busz is a megfelelõ helyre teleportálódott. Misi elsõre szimpatikus volt (õ a sofõr ;D) és hamarjában tegezõdésbe váltottunk (amit amúgy is szerettünk volna). Az utánfutó jó nagy volt, az amúgy tonnányi cuccunknak (ugyebár 4 napra indultunk), a busz csúcs és kék 8) ülésrend kialakítás... na ez komolyan mondom több idõt vett igénybe, mint a berakodás pedig baliba táskájához még targoncát is hívtunk : Misi (még mindig Õ a sofõr :) adminisztrált, mi pedig kezdtük felvenni a megfelelõ zajszintet
Kb félnyolckor vettük az autópályának az irányt (közben akad némi gond a magnóval... azaz a magnónak a kazettával), szépen 90 – 110 mellett, és franya kis szitálós szürkeségben rendíthetetlenül közelítettünk az ideiglenes emigrálás ténye felé... a határnál még páran próbáltak szlovenszkijkoronához jutni, majd begurultunk a határhoz. Határõrünk (hívjuk most csak egyszerûen határõrünknek) vígan kukkantott be a buszba, és viccesen örült (õrült?) tömegünknek (ugye a 17 fõ már jósokkk), és útlevél kazlunknak, amit Mi segítõkészen elõre összeszedtünk (persze most nem kellett volna összeszedni), kicsit még viccelõdött névsorolvasás közben (ki nem hallotta a nevét?) majd lelépett a bódéba (talán a mónikasó hangjai szûrõdtek ki? :) és kb10percig nem történt semmi. Amikor már a buszban mindenki hozzá állt a futáshoz ;D megjelent (persze pecsételni nem pecsételtek) és jó utat kívánt.
Elsõ állomásként FÜLEKen (tényleg elég sok volt és fõleg pigmenttúltengésû) álltunk meg, ahol a várat jártuk be 40koronaperfõért cserébe (csoportnak számítottunk és majd nem mindenki diáknak). A hölgy kedvesen felajánlta az idegen vezetést (persze magyarul). Nagyon aranyos volt, ahogy kissé idegesen, kezet tördelve, és néha a földet nézve mesélte a vár és a környék történelmét, érdekességeit (nem szabad a fá’rá mászni... a falra? igen, a fá’rá... ). A vár maga hihetetlenül szép lehetett régen, mondjuk ma sem kutya, fõleg azok után amit, mint hallottuk át kellett éljen... Már-már csoda hogy megmaradt belõle annyi, amennyi. Itt helyben iziben bizonyítottam ügyességem: a harmadik klikknél fényképezõm köpött (mint a maci este a tévében), mert hát ferike nem töltött rá a drótondzsalapetrólbó’... nem baj: maradt a kamera (bár félszemmel a téglajelet lestem). Laza 2óra gyönyörködés után visszacsomagoltuk magunk a buszba, és küldtük a lovakat dobsinának (már amikor nem kilométereken keresztül 12% emelkedõn próbálta a busz felküzdeni 17 ember hátsóját és csomagját... Thy asszem ekkor erõsen csuklottál idehaza, mert rendesen emlegettünk).
DOBSINA kicsit szemerkélõ esõben várt minket, no meg zárva, mert hogy mi 13án érkeztünk, és a szezon 15étõl indul errefele, úgy hogy ezt megünnepeltük gyorsan a helyi étteremben becherovkával-sztrapacskával-káposztásknédlishússal-éssokfinomsággal (a pincér háistennek beszélt emberi nyelvet így kezeinket és lábainkat csak az evésre használtuk). Aztán fizettünk... volna, mert hát mindenkinek jóóó kis, azaz nagy címlete volt: így hát bevezetésre került az ÚJ SZLOVÁK FIZETÕ VALUTA:CSOKISNÁPOLYI! ;D Bárki ha a jövõben megy szlovákiába, és 10korona helyett egy csokis nápolyit adnak neki vissza (ami a tes*oban 7.50SKK ;D) ne lepõdjön meg...
Mindezek után újabb 12%os emelkedõ majd lejtõ leküzdésével beértünk POPRADra.
A POPRADi tes*oban 1órát kapott a társaság szénhidrát és a kellõmennyiségûkomló magunkhoz vételére. (kelt csatosüveges búzaser cca130fötöért... becherovka nullaegészhetvenötös keszerelésben cca900fötöért...) Csörögtek rendesen a szatyrok kifele ;D Sajna ekkor még a tátra nem mutatta arcát.
Félhétre beértünk PODLESOKra. Portáscsaj csak mosolygott, szerintem a háj-dujuszpíkininglis-jeszeken kívül mást nem értett meg a mondókánkból, de lényegtelen, mert megkaptuk a szállások kulcsait: mehettünk kipakolni. Gyors szortírozás, kihova (két 4ágyas, és egy 10ágyas házat kaptunk) majd a már tavaly is eljátszott hogyanfûtsükbeaszobákat társasjátékot játszottuk (oké: ebben a szobában maradjon gíy a kapcsoló, ebben meg emígy).
Aztán 10körül, amikor központilag bekapcsolták a fûtéseket, a társaság asztalt bontott.

Déjtú vagyis a becherovkák, létrák és a fotóhegyek napja
No, hát reggel a társaságot a beígért 9órási indulásra majd nem sikerült is összeszedni, így hát, amikor féltízkor a sucha bela felé lépdeltünk (megcsodálhattuk már a tátrát is) a vékonyan felhõs idõ ellenére is jókedvûek voltunk (mondjuk az itthoni kevés esõs napok után már ha csak nem esett volna, akkor is szuper lett volna). A szurdok kezdezténél csak a jegyszedõ padja várt minket, úgy hogy megígértük a fáknak, legközelebb fizetünkistenbiz (nem mintha a cca 300 fötös háromnapos belépõ annyira odavágós lenne... de hát az már két SÖR!). Aaaztán belépve a szurdokba megkezdõdött a csúcsfotózás. Egy, a túráról készült képzeletbeli videó felvételen a bal alsó sarokban levõ számsor a percenként készített fotókat mutatta volna olvashatatlanul pörögve... Azt hiszem a Sucha Bela az a túra, amelyet sosem tudnék megunni, vagy minden gyönyört és érdekest lefotózni. Leírhatatlanul vadregényes, gyönyörû, változatos, kalandos... Egyszer mindenkinek látnia kell saját szemével. Ha jól emléxem egyébként, a szlovákok erre a túrára 2,5órát írnak tetõig, mi ezt 4óránál kicsit több alatt tettük meg. A forrásnál még szerencsére a jéghideg frissítõ vízbe kortyolás elõtt baliba észre vette a belefulladt halomnyi egeret (szomjúság? Mi az? ;D). Lefele Mellonnal és Charonnal a tanuljukmegelméletbenalejtõzést elméletiórát kezdtük oktatni ;D (itt jobbra húzol... beletekersz... elsõ ki... hátsó le... ééés tekersz) Köves, murvás szerpentin vezet lefele a tetõtõl pont a kempingbe, és biza fényesre nyálaztuk azokat a köveket annyira jóóól tekerhetõ lett volna. (loooovaaaaat)
Visszaérve a házakhoz Kahlesz azzal várt, hogy felkapcsolva a villanyt az nyikkant egyet, és sanyi. A portás csajszihopz caplattunk (ez már egy másik csajszi volt) aki a feltett beugratós kérdésünkre (dujuszpíkininglis) csak mosolyogva széttette a kezét és vmi leírhatatlan „heé” hanggal jelezte felénk most gyakorolhatunk aktivitit. Kahlesz a mutogatásban, Én a kevés szlovák és angol tudásomat vegyítve szavakban próbáltam elmagyarázni szegénykémnek, hogy csak egy kib*szott kulcsot akarunk a biztosíték dobozon csüngõ lakathoz (neeeem villanykörte kell... neeem érted??) Végül némi papírmunkát mutatott nekünk (jétudírni) és asszem azt közölte velünk, hogy köszöni bejelentésünk, holnap megjavítják. (neeem érted?? ÉN VAGYOK A VEVÕ BAZZE!) Ismét nagy levegõ, még szélesebb mosoly: adca kulcsová elektricskudobozová, mert kezdevová gorombová lennicskú. Ez hathatott, vagy csak Kahlesz indián tánca gyõzte meg arról, hogy ha nem segít elriasztjuk vele a bejövõ túristákat. Benyúlt a fiókba (csak nehogy megint a villanykörtét adja...) és kivett egy kulcsot (amin egyébként a TENIS felirat állt) és egy kilincset, szendén a pulton elénk tolta: tenminit... ó! Köfi édes...
Hálistennek a TENIS kulcs nyitotta a csodadobozt, ahol minden biztosíték jól állt, úgy hogy nyomtam egy ctrl-alt-delt és nicsak: lõn áram.
Aztán ismét ott a nagyházban gyûlt a nép és a hangulat a fél tucatnyi fényképezõ kézrõl kézre adása és sördöntögetés közben. Itt már tudható volt: van akinek a kártyája köpni fog, és sajna nem lesz elég a négynapra a helye.
Lámpaoltás ismét csak valamikor 10-11 körül esett meg.

[DCsilla]

Sziasztok!
Egy kínszenvedés volt a regisztráció!
Nos, csak annyit akartam mondani, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy veletek lehettem.
Köszönöm a hegyeket, köszönöm a napot, köszönöm a vizet, köszönöm a havat
Köszönöm a mosolyokat, és köszönöm a pillantásokat.
Köszönöm, hogy figyeltetek rám és köszönöm, hogy figyelhettem rátok.
Köszönöm a sok óóóóóót és köszönöm a panorámát. Köszönöm a Tátrát.
Ja és köszönöm a fotókat meg a videót

Elválásunk óta a történések a következõek voltak:
19.40kor elment a Keletibõl az utolsó vonatom. A jegyemet 19.42kor vettem meg, de azért futottam, hátha...
Nos a hát akkor éppen nem volt ha. Szóval telefonon kerestem szállást magamnak. Megaludtam, hétfõn hajnalban 5-kor Tatára indultam, délután már tudtam is dolgozni...
jó volt na...
Gyönyörûek a képek

Mindenkit erõsen üdvözlök, látlak még titeket!

[Paraferee]

;D ;D ;D

röviden: istencsászárvolt...

elsõnap amíg magyar fö9ldön voltunk esett... majd odakinn szakadozott a felhõfzet, másnap vékony felhõzet volt és néha sütött a nap, majd harmadnap fantasztikus százágrasütõ napos idõ... hazafele pedig ismét romlani kezdett az idõ, de még a csorba-tónál megmutatta magát a nap... hóeséssel kombinálva... :

bõvebb beszámoló holnapra,... képekkel!

HJA!
ÖSSZESEN KB 1000 DB FOTÓ KÉSZÜLT ÉS KB 2ÓRÁNYI VIDEÓ... :