Hát pesze, hogy érdekel! Hiszen hol máshol kezdjük Olaszo megismerését, mint a korháznál
1ébként az a 70 év körüli macsó nem lehetett semmi
Na szóval a nõvérek olaszországban.
A balesetin, volt két nagyon szép nõvérke, meg a betegtologatóval is tudtam angolul társalogni, ugyhogy nem voltam megijjedve, annyira :
.
Az "orros" osztályon viszont mindegyik öreg volt vagy legalábbis középkorú, angoltudásuk meg majdnem a zeroval volt egyenlõ. Az egyik annyit tudott angolul, hogy "sztendáp!" eztis kiképzõõrmester stílusban, mikor ágyruhát cseréltek reggel, ja és õ volt az, aki az utolsó injeciót annyira szarul adta be, bekékült a helye, meg egy hétig fájt, lehet nem izomból kellett volna belémvágni? Pedig addigra már kaptam egy csomó injeciót, mert ott minden orvosságot abban adtak.Volt egy faszi ápoló kb 160magas szemüveges, mindig borostás, és a mozgása kb olyan volt mint Mr. Bean-é.Õ volt a leglazább, a szemközti ágyon adott injeciót, ami a következõképp zajlott, Kézben a fecskendõ, a szájával levette a tûrõl a védõkupakot, beadta a cuccost, majd míg a bemeneti sebet nyomkodta vattával, addig a fecskendõt belevágta a másik ágyba. ilyen volt kicsit a fejem -->
Kaját csak annyit adtak, hogy kaja elõtt egy órával, már nagyon vártad a kajaidõt. Aznap mikor összerakták az orrom (ezt az idõpontot, mindig odébbrakta a doki, így hazautazásom elõtt két nappal összerakta, és közölte még 5 nap korház, mikor már az elején mondtam neki, hogy mikor megy a busz, én elõtte nap otthagyom a kórházat) nem kaptam reggelit, ami tejeskávé, meg pirítottkenyér, meg müzli volt, meg mondták, hogy ne igyak, merthát a mûtét.10körül már minden bajom volt, na de 11körül intett a nõvér hogy menjek, erre elvitt valamilyen szemvizsgálatra, ahol naná hogy várni kellett állva, na ott már nagyon ideg voltam, mert a vattátköpök,mindjártösszeesek,megmileszmá érzések keringtek bennem, na de nem kellett sokat várni, csak 5 percet, a vizsgálat se volt hosszú na utána visszaballagtam a szobába, majd "szarokénrátok" gondolattól elvakulva ittam egy pohár vizet, 11:40 kor jöttek értem hordággyal, majd bevittek a mûtõbe, ami úgy nézett ki frankón, mint a vészhelyzetben, (közben kezdtek altatni) és ezt a felfedezésem közöltem is a dokival, akinek biztos teccett, hogy megdícsértem a mûtõjét, de a reakciót már nem vártam meg, mert elaludtam.Hamar végeztek, kb 10 perc volt.Kivittek, akkor nekiálltam inni, de "szól" mutogatott a nõvér hogy ne igyak mert hányok, akkor kicsit pipa lettem és mondtam "bazze azt én érzem ha hányingerem van", mert Õ tukmálta belém a kaját érkezésem estéjén, mikor nem bírtam ülni, mert fájt a fejem és frankó hányigerem volt, almát meg azért nem mert fájt az állkapcsom, de õ ott sipákolt nekem olaszul, hogy egyek.
Amugy olasztudásom, nemsok, korházban csak két mondatot használtam: "Non capító" (nemértem) (Amit a Szentinelazõrszemcsávó címû sorozatból nyúltam elsõ este. Meg láttam az X-akták egy részét is olaszul, érdekes volt
)
Meg a "Fortuna bene!" (sokszerencsét)
ja meg a "grácie" merthát illedelmesek vagyunk.
A lazaságra jellemzõ, hogy a korházban mindenhol kinnt volt a Dohányoznitilos tábla, erre a teraszra jártak ki, demivel ajtó ablak tárva volt, a huzat behozta a füstöt.
Na eleget írtam negatívumokat, a szobatársak nagyon rendesek voltak, mindig megkínáltak, ezzel-azzal.
Ja és nagyon teccett nekik a "kerékpárral 1200kilcsi", csakhogy az Õ fõvárosukat lássam.