..
Az út enyhén emelkedni kezdett, ahogy Reku Papa elhagyta Valkót. Közeledett a jól ismert emelkedõ, amelyen ki kívánta próbálni új bringája mászóképességét. A meredek szakasz elõtt abbahagyta a tekerést, ivott egy korty friss, hideg vizet a kulacsból. Az erdei csendben más hang nem hallatszott, csak a 19mm-es gumik surrogása a hûvös aszfalton, és a jellegzetes zíííííííííííí a racsni felõl, amit minden olasz bringás felismer: Campagnolo. Fürgén tekerni kezdett. A reggeli hidegben a sebességmérõ LCD-jén a pedálfordulatmérõ lomhán ugrott nulláról hetvenre. A mûszer alatt keresztbe húzódó kormány fényes, fekete felületét átszövõ szürkés szálakon megcsillant a napfény. Papa megkezdte a mászást. A bringa engedelmesen feszült a lejtõnek, a sebesség már 20%-kal haladta meg a Bacchettán elért maximumot. A méterek szaporán gördültek a 622-es kerekek alá, és a bringás - szabályosan fújtatva - hamarosan leküzdötte a 100 m szintemelkedésû dombot. Az elsõ kereke beledöccent egy kátyúba, de a karbon villa jelentõsen tompította az ütést. Reku Papa elmosolyodott. "Na, ezt nem lesz könnyû leszakítani!"
...