Akkor ez most hogy is van? Jól láttam h lenõorrúval mentél? Vagy csak lefelé?
Ha lehet mutass képeket, írj egy kis beszámolót.
Kíváncsi voltam, feltûnik-e valakinek a furcsaság a videón, hogy nem a 2x26-os bringával mentem. De nem is a lengõorrúval....
A netes útibeszámolókat böngészve rájöttem, hogy sok olyan, vékony, kanyargós úton fogunk menni, ahol nincs korlát. Mellettünk a többszáz méteres szakadék... Ettõl én berezeltem. A high racerrõl nem egyszerû mindkét lábat gyorsan letenni, a lengõorrúval szemben viszont tapadási kifogásaim vannak. Tipródtam... tipródtam... tipródtam... aztán betettem a 20-as elsõ kereket a Bacchettába. Tapasztalatok: A súlyeloszlás javult, nem emelte meg az orrát egy szerpentinfordulóban se. A talpam nem zsibbadt egész napi tekerés után se, az alacsonyabb hajtómû miatt. A negatívumok: A meredekebb elsõ villa miatt gokartszerûen érzékeny a kormány, és a kátyúkra érzékenyebb a jószág. Így aztán lejtõkön nem is mertem 70 fölé ereszteni.
Élménybeszámoló
Egy napon át tudnám mesélni. Életem legszebb bringás túrahelyszíne volt. Amit kiemelnék: A második napot egy kicsit megnyomtuk, hogy Mojkovacból leérjünk Petrovacba, a tengerpartra. Hullámvasutaztunk egész nap, a legvégére még váratlanul befigyelt egy 800m-nyi mászás is. Mindezt durván tûzõ napsütésben, forróságban. 13 órát tekertünk. Négyen voltunk a csapatban, mind a négyen napszúrást kaptunk. Volt, aki csak szédült, de a többség hányt, vagy éppen hátul spriccelt ugyanolyan állagút. Egy napig haldoklottunk, és megtanultuk hogy vizes kendõvel a fejen illik Montenegróban kerékpártúrázni. Izgis volt, amikor a hátam mögött ereszkedõ cimborám a szerpentinen úgy döntött, hogy neki ez a kanyarsebesség sok, nem fogja tudni bevenni a hajtût... inkább lefekteti a bringát. És kicsúszott oldalvást a meredély széléig. Aztán az is vicces volt, amikor a tûzõ napról, 50...60 km/h-val belerohantunk a kivilágítatlan, koromfekete alagutakba. Olyan érzés, mintha az ûrbe teleportáltunk volna. Azt se tudtam, merre van a lefelé/felfelé/balra/jobbra. Húztuk a féket mindannyian, mint az állat. Az alagút kijáratánál remegõ lábakkal megálltunk, és megállapítottuk, hogy csak azért nem vizeltük össze magunkat az ijedtségtõl, mert ki voltunk száradva.
Szuper volt, no. Már ma mennék vissza.
