409 replies to this topic

[kissfish]

Wietnamiak: Gratula nektek ;D Én ilyen túrát meg sem fordítok a fejemben ;D

kissfish

[Oldbig]

Lensver @ Rás! Gratula a Wietnamhoz. Titokban szurkoltam nektek, szerintem ez nagyon szép eredmény.

Sajnos lemaradtam a rajtról, már csak a Petneházy rét sarkánál láttalak benneteket, amint elkanyarodtatok a Szépjuhászné irányába. Fantasztikus volt a zárt rendben tovasurrnó bringások látványa.

[Ras]

kultúrált könyvesboltokban is de térképboltban tuti...

(sõt ha mákod van TESCOban is)

[szgabsz]

Lens külsõ szemlélõnek telhetetlennek tûnik...
Én is csináltam ilyet régebben, csak az "fedezd fel a Kékest, és gyere haza 1ben Pestre" névre hallgatott... ;D persze aszfalton...

A Kozma60ra a "Vértes turistatérképét" honnan lehet beszerezni?

[lensver]

Lens: a 30ból 14 biztos "csak"?

Szerintetek melyik rosszabb? A hosszú "értelmes" táv, vagy az ellenkezõje...

Szgabsz: az én örökké nyughatatlan lelkemnek CSAK!

Szerintem mindkettõ lehet klassz, akár a hosszú "értelmetlen" táv is, csak ez jobban kikészit. Azóta egyfolytában az jár a fejemben, hogyan kéne véghezvinni ezt a TT-t, és átnéztem az összes térképet is! Sõt, már elhatároztam, hogy jövõre jobban felderitem a Bakonyt és Gerecsét, mert sajna egyiket se ismerem igazán. Már idén tervezek olyan túrát, ami a Pilisbõl átmegy az egész Gerecsén Tatabányáig vagy Szárligetig és onnan vonat. Ennek célja az "ismerd meg a Bp közeli hegységeket" mozgalom. ;D

[szgabsz]

Ezúton nyilvánítok részvétet minden egyes Wietnam290 hódítónak... és persze grat.

Lens: a 30ból 14 biztos "csak"?

Szerintetek melyik rosszabb? A hosszú "értelmes" táv, vagy az ellenkezõje...

Rás: úgy tudom nem kell helyet foglalni. De a tfonNo adott...

[lensver]

Wietnam TT - 2.rész

A Sikárosi erdészháznál aztán búcsút mondtunk neki is, mi meg hárman visszamásztunk a Prédire, és ott a Vadálló-köveknél pecsétet nyomtunk a papirunkra. A szervezõ srác (aki egyedül csinálja ezt a frenetikus bulit) épp akkor ért föl. Aztán elmagyarázta nekünk, hogy a Pilisen mi elszalasztottuk a pontot, mert az tényleg fönt volt a szerpentin után. Mondtam neki, hogy akkor mért irta máshogy az itinerre! Nézi, és beismerte, hogy tényleg hibázott ezzel (nem csak ezzel - ezt már csak magamban gondoltam)
Igy hát visszafelé indultunk, és mivel nem volt kedvünk többet betonozni, fölmásztunk a Dobi-kövire, és mivel Ras közben szépen ráesett a térdére, leültünk a Matyi-büfében kajálni. Végre ihattam forró teát, irtóra jól esett. Már kezdett késõ lenni, igy továbbindultunk: Két-bükkfa nyereg, Pilisi szerpentin felé a túristaúton és megleltük a hiányzó pecsétet. Majd lezúztunk a piroson Klastrompusztához. Ott ültek ugyanazok a szervezõk, akik fogadtak minket Kopáros-csárdánál. Kiderült, hogy végig õk lesznek az etetõink, és mindig jönnek kocsival a különbözõ pontokhoz (szóval nem sok segitõ volt). Elmondásuk szerint mi voltunk az elsõk azok közül, akik elindultak (leszámitva a két srácot, akik órákkal elõttünk jártak rövidités miatt). Csodálkoztunk, hogy a többiek annyival rosszabbul haladnak. Nekünk is sietnünk kellett tovább, mert a sok értelmetlen kacskaringó miatt még naplementekor is a Pilisben rostokoltunk. Ez nagyon nem tetszett nekünk. De mit volt tenni: az utolsó pont is egy szirt tetején volt, Kesztölc fölött. Oda nem lehetett volna föltekerni, csak föltolni meg letolni. Igy Ras egyedül ment föl, mi meg Tomival addig gyönyörködtünk a naplementében és a szálldosó sárkányrepülõsökben, akiknek a fekete sziluettje szinte kilyukasztotta a színes eget. A nap eltûnésével együtt elõmerészkedett a hideg levegõ is: ideje volt hosszú gatyába és felsõkbe bújni és felszerelni a lámpákat a bicajokra. Ledh-ztunk a hegyrõl (közben Tomi is produkált egy szép perecet az egyik homokbuckánál - a mély homok elkapta az elsõ kerekét), és a növekvõ sötétségben beértünk Dorogra, ahol a Határ csárdánál bementem pecsételni.

Következett a második felvonás - a Gerecse - ami sajna elég rövidre sikeredett, bár amikor elindultunk fölfelé a Nagy-Getére, még ezt nem sejtettük. Igaz, egyre többször foglalkoztattak minket olyan gondolatok, hogy /de jó lenne otthon lenni, a forró zuhany alatt állni, fincsi spagettit enni, stb/

Nagy-Gete …igy visszagondolva nagy sz*pás volt az egész. Mert onnantól kezdve hogy baromi meredek út vezetett föl és nem találtuk meg a pecsétet, addig, hogy a lefele utat is elvesztettük, semmi se jött össze.
Amikor haladtunk a vékony kis ösvényen, egyfolytában azt figyeltük, hogy melyik fán látunk egy fehér lapot, vagy pecsétet, s közben a jelet is árgus szemekkel lestük, nehogy eltûnjön. (ez persze csak azért történhetett meg, mert az én fejlámpámat késõbbre tartogattuk, hisz csak négy óráig birja). A pontot nem találtuk meg, bár a tetõn állt egy nagy fakereszt, ám persze a pecsétet nem a legnyilvánvalóbb helyre kell elhelyezni, hanem oda, ahol éjjel biztos nem veszik észre az elhaladó szerencsétlenek. Igy elkezdtünk ledh-zni a hegyrõl, de hamar rájöttünk, hogy ott még egy dh géppel se mennénk le: mert az út nemcsak meredek lett, hanem a porréteg mely befedte bokáig ért, öklömnyi sziklákkal megfûszerezve. Hatalmas lejtõ volt, még a Niterider-rel se láttunk le az aljáig, pedig erdõben voltunk, tehát a fény jobban koncentrálódott. Kb. negyed órán át ereszkedtünk, sántikáltunk lefele ebben az avar-por-szikla kulimászban, csak hogy az alján rájöjjünk: elvesztettük a jelzést.(a szervezõ srác elmondása alapján ezen a részen a jelek nem a fákon voltak, hanem a sziklákon!)
Ezután még vagy húsz percig bolyongtunk az erdõben, mire kitaláltunk Tokodba. Ott eldöntöttük, hogy most már nem mászunk fel a következõ ilyen dombocskára, mely csupa meglepiket rejt, hanem betonon tekerünk el Péliföldszentkeresztre. Ott csak úgy találtuk meg a szervezõket, hogy õk vették észre lámpáink fényeit a Parókiától, ahol kipakoltak. Szerencsére csupa kaja volt kipakolva, igy ettünk sok zsiros és vajaskenyeret hagymával és csalamádéval megfûszerezve, kemény sütit és csokit, és ittunk hozzá sok meleg teát. Kaja már régen esett ilyen jól, mert az az igazság, hogy az éhségtõl kezdtünk elgyengülni, a hidegtõl pedig reszketni. Ekkor megbeszéltük, hogy abbahagyjuk a tt-t, mert nem fogjuk birni erõvel. A szervezõ srác szomorúan vette tudomásul, hogy nem vagyunk elég kitartóak, majd mondta, hogy lesz másfél évünk hogy felkészüljünk rá, mert jövõre nem lesz.
Közben a felesége rászólt: - Drágám talán idén egy kicsit túl keményre csináltad ezt a tt-t -(tudni kell, hogy húsz indulóból csak öten folytatták a Gerecsében az utat: a két srác, aki levált tõlünk a Pilisben, és a szervezõ srác két haverjával, mindenki más feladta)
Ezután András – mert igy hivták – elmondta, hogy az elsõ túrák túl lazára sikeredtek, ugyanis ott túl sok embernek sikerült célba érnie. A másik, hogy tervez egy másik, még gázosabb tt-t, ami nagyjából úgy nézne ki, hogy a Bükkön és Mátrán keresztül az ember átmegy Szlovákiába és egy kis bolyongás után visszatér Magyarhonba, a Cserhátba, s talán még a Börzsönybe is.

Megkérdeztem, hogy ez hány napos lenne: - 6 és ezt nonstop kéne megcsinálni- jött a válasz.
Na itt már én is meghökkentem, de nem faggatóztam tovább. Ez a srác nálam sokkal õrültebb, de azért jó tudni, hogy léteznek ilyen állatok is (értsd pozitiv értelemben) Valahol irigykedem egy kicsit, hogy õ vagy a haverjai le tudják tekerni ezt a távot. Ahogy észrevettem nekem az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy az egésznapos tekerés (140km) után folytassam ugyanezt éjszaka is. Ráadásul a folytonos út-,és pecsétkeresés, a lámpák villódzása nagyon fárasztott.

Konzekvencia: egy ilyen tt-re igenis kell edzeni, mégpedig nemcsak hosszú távok tekerésével, hanem olyan túrákkal, amik este kezdõdnek, és egész éjjel tartanak reggelig. Csak igy lehet majd birni egy olyan túrát, mely idegen tájakon megy át. A másik fontos, hogy ismerni kell azokat a hegységeket, amiken végigmegy egy ilyen tt! Mert ha az éjjeli rész pl. a Pilisben ment volna, egy kicsit se bolyongtunk volna, simán haladtunk volna tovább.
Persze még mindig ott van a pecsételõpontok kérdése, mert az már nem csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk vagy sem! De ha lenne még egy Niterider aksi, ez a gond is nagyjából megszûnne létezni.

Teljesitmény: Amit a tt-bõl teljesitettünk az 120km, szint kb. 2600m, a 30 pontból 14-ig jutottunk csak el.
Nekem a totál távom a tegnapi napon: 200km! (ez már tartalmazza a hazatekerést is)

Miután jól megtömtük a bendõnket hazaindultunk betonon: Sárisáp-Úny-Tinnye-Piliscsaba-P.vörösvár-Bp
Ezen a totál-unalmas úton többször majdnem bealudtunk, minden tagunk tiltakozott a tekerés ellen. Ez alól persze kivétel Tomi, aki úgy ment, mint reggel. Õneki nem volt semmi baja sem, csak annyi, hogy szerinte semmi értelme nincs igy keresni az utat éjszaka ; és ebben van valami igazság, azt hiszem.

[lensver]

Wietnam 290 - elsõ rész

Kezdem ott, hogy erre a tt-re lélekben már nyár eleje óta készültem, mert ez testesitette meg számomra a kitartás és erõ netovábbját.
Igy hát szept.27-én nagy elszántsággal jelentem meg a meghirdetett találkahelyen Rás és Pter társaságában (plussz kisérõk is jöttek Aszta, Ano, Pix, Muci személyében)
Pter közben eldöntötte, hogy õ nem fog részt venni ebben az õrültségben, fõleg miután kiderült, hogy a meghirdetett 240km valójában 290km. Én még mindig elképzelhetõnek tartottam, hogy meg képesek leszünk megcsinálni ezt a távot is. Igy 9-kor Ras-sal, Tomival (Pixel kedvesének tesójával) és a többiekkel elindultunk az elsõ ponthoz.
Ahogy múlt az idõ, rájöttünk, hogy sajnos az útvonalak olyan bonyolultak és kaotikusak, mint legrosszabb rémálmainkban: Petneházáról teljesen logikátlanul elõször a János-hegyre mentünk föl, ahelyett, hogy a Pilisbe vágtunk volna át. Onnan vissza Petneházára, s ott föl jobbra a Feketefej-hegy nevû dombra, amire úgy kellett feltolni a bringát a sok sziklán és le is tolni vissza Petneházára.(mindezt teljesen értelmetlenül, mert nem is volt ott pecsét!) Ennyi bemelegités bõven elég volt ahhoz, hogy felébredjünk és magunkhoz térjünk abbéli hitünkbõl,hogy könnyû fába vágtuk volna fejszénket. A Petneházy elágnál ott várt a késõnkelõ Zed, igy onnan már vele folytattuk utunkat Nagykoviba, ahol félig toltunk, félig tekertünk a Nagy-Szénásra.
A következõ ellenörzõpont a Nagy-Szénás oldalában volt az emlékfalnál. Oda egy igen meredek, motorosok által használt úton jutottunk le, aminek a közepe táján én nagyot zúgtam, mert az elsõ kerekem megcsúszott egy motoros vájatban. Nagy pofára esés, térd fájdalmasan bevág, könyök bevág, egyik ujj a kezemen kicsavarint. Ezek sajna aztán kellemetlenkedtek a nap folyamán.
Pecsételés után újabb dh-k elé néztünk, míg le nem jutottunk Pilisszentivánra, onnan betonon át a Kopár-csárdához. Ott újabb pecsételés: a szervezõk maguk osztogatták a gyümölcsleveket és csokit. A kis pihi után erõinket csoportositva vágtunk neki a Vörös-hegynek ami a Pilis egyik legszebb helye. Egy csodás single track kanyarog a fenyvesben föl-le. Feljebb érve az ember pazar kilátásban gyönyörködhet, mely a Pilis déli arcát mutatja. Innen a Pilis még gyerekjátéknak tûnik, a Pilis-hegy pedig egy ékszernek, melyet az ember a lába alá kiván. (bezzeg amikor elindul fölfelé azon a szerpentinen! )

Útközben csatlakozott hozzánk két srác, akik közül az egyik fórumos, (bár mindig elfeledem, mi a neve, ezúton is bocsánatot kérek tõle). Velük együtt mentünk a pilisszántói cukiba, ahol lepecsételtettük a kis füzetünket, majd nekivágtunk a meredek betonútnak.(És képzeljétek, eszembe se jutott letelepedni sütizni!!!) A tetején balra bementünk az erdõbe és elindultunk a Pilis-szerpentin irányába. Az elsõ keresztezõdésben ki volt téve egy papirlap egy fára, kicsit zavaros utasitásokkal:
1. Irjuk alá a papirlapot, mert ez csak egy pót-pont
2. Az igazi pont följebb van a szerpentinen, úgy 5km-re onnan.

Értetlenül meredtem az itinerre amit induláskor kaptunk: ott nem állt olyasmi, hogy föl kell tekerni a szerpentinen, csak annyi, hogy a következõ pont a Sikárosi erdészháznál van! Igy végül arrafelé vettük az irányt –csak közben elbúcsúztunk a két sráctól, akik idiotizmusnak tartották azt, hogy átverekedjék magukat a Dömörkapui útra, fölmásszanak a Prédire, csak azért, hogy aztán visszatérjenek Pilisszentkereszre és onnan vissza P.szántóba. Egyetértettem velük, de tudtam, hogy számomra úgy nem lenne értelme a tt-nek. Én szeretem teljesen végigcsinálni, ha egyszer belevágok.
Az ötlet egyébként tényleg értelmetlen volt: a Pilis-hegyrõl átmenni (bárhogyan) a Dömörkapui úton levõ erdészházhoz (ez ugye jókora szint vesztés), majd visszamenni ugyanazon az úton, aztán föl a Prédikálóra. Majd ugyanott vissza, mivel nincs más út, vissza a Pilis-nyeregbe és úgy Klastrompusztára. Zoli is(aki egyébként a Nagy-Szénás óta hûen cipelte nehéz hátizsákomat) csak a fejét csóválta, hogy miféle logika ez.

[lensver]

Sziasztok. Kissfish, megpróbálom megbeszélni. A helyzet az, hogy páran ott alszunk, tehát korán is fogunk tudni indulni. Igy lehet, hogy némelyikõtökkel nem találkozunk már, vagy csak késõbb.

Holnap hajrá, mert jön Wietnam.

[Ras]

akkor asszem én is belépek elõtte nap :
kell elõre szálást foglalni?

[szgabsz]

Ano: felhívtam a szervezõt, Molnár Gábort (30/450-5444 v. 20/447-8222), aki azt mondta, hogy van lehetõség ott aludni. Vmi sportcentrumról beszélt, tehát hálózsák és polifoam nem árt . Péntek du. 6tól lehet megtámadni a helyet, 400Ft/fõ ellenében.
Nevezés: helyben!

Lens (és mindenki): én egy türkiz SchwinnCsepellel leszek, citromsárga felni + triatlonkormány, IKEA-style Cratoni, maci alkat ;D
Valószínû pénteken, a 18.05ös celldömölki gyorssal jövök Keletibõl Bicskéig, majd onnan zúzok Csákvárig...ha meg nem fagyok addig...

[Ano]

Jól vettem ki a képekbõl, amit a lens által beillesztett linkeken láttam? Van lehetõség elõzõ nap odamenni és valami tornateremben aludni? :
Tudna valaki errõl bõvebb infot adni?

[kissfish]

Tavaly késöbb indultunk .... remélem idén is lehet .... ja meg jól el is tévedtünk még odafele menet kocsival ;D ;D

[Ano]

Miért??? El lehet intézni hopgy ne hajnalban kezdõdjön???? Mert az tök jó lenne !!

[kissfish]

Lens: Hamár kozma a téma ... idén is elintézed, hogy ne csak hajnalban lehessen bringával indulni

köfi

kissfish

[lensver]

Akik nem ismerik egymást, azok egyszerûen csak elgurulnak egymás mellett.

Ez sajnos igaz. Mert semmilyen egyenmezt vagy egyenbukót nem hordunk. Rengeteg ember fórumozik, s bár van egy szélesedõ mag, ami term. fölismeri egymást, az idegen fórumosoknak nem sok esélye van arra, hogy felismerje a másikat.

Kivéve, ha valaki megkérdezi a bringásoktól, hogy nem fórumos-e. Vagy ha mindkét fél vagy akár csak az egyik is, fotókat néz a többi fórumosról. De vannak emberek akikrõl nincs kép, azokat megintcsak nem lehet majd felismerni.

A legjobb az, ha megbeszéljük, hogy ki mikor érkezik, indul, milyen bringával van. Ha lányt látsz a csapatban akkor már jó esélyed lesz, hogy mi vagyunk azok, mert a TT-n induló lányok száma még mindig igen alacsony. Én egyébkétn fekete Giant Xtc-vel leszek, cratoni bukóban, hosszú, sötét hajjal. Velem lesz egy másik sötét hajú lány Meridán.

[szgabsz]

Remélem igazad lesz! A legkönyebb áttételem 39-28, kíváncsi leszek, mire fussa majd erõmbõl...

Szóval már a látvány megér egy misét? Láttam a képeket a tavalyiról... magukért beszéltek...

Ugye lehet még nevezni? A TTTn csak Molnár Gábor neve szerepelt két telcsivel, IP nem... (ok, felhívom...)

Hogyan ismerjük meg egymást a túrákon?
Mármint fórumosok... Esetleg jöjjek hatalmas pulcsiban, hátamon: "szgabsz"?

[lensver]

Montis szemmel nézve egyáltalán nem brutális és országútis meghajtással is végig lehet csinálni, ha nagyon erõs vagy outiban. Montival persze könnyebb, mert az emelkedõkön kistányéron megyünk föl.

Egyébként a Kozma60 az év egyik legszebb TT-je és mindenképpen érdemes elmenni megismerkedni az õszi szinekben pompázó Vértessel!

[szgabsz]

Köszi Lensver!

Nekem új felfedezés a ttt.tr.hu...
A Kozma elég brutálisnak néz ki; legalábbis papíron.
Aki volt, meséljen lécci róla egy kicsit... Ami konkrétan érdekel: az emelkedõk, mert nekem e-h országúti meghajtás van a montin... :
Lensver: Te írtad, hogy mész; biztos okos vagy...

Ha nagyon brutális, m1ek a Sió100ra... ;D

[lensver]

Üdv szgabsz a fórumon!

A Wietnam tt-rõl bõvebben ITT olvashatsz. Röviden: most lesz a hétvégén. 240km, 4200m szint, szombaton 9-kor van indulás és beérkezés másnap kb. egyig. 5 hegységen megy át. Elõnevezés már lejárt, de talán még meg lehet beszélni a szervezõvel a résztvételt (Szücs András 0630/2856326)

A Boszi-sziget Szegeden van, és szerintem azért hivják igy, mert az egész erdõs ártéri rész bombatölcsérekkel van tele (amik a világháborúban keletkeztek) és úgy néz ki, mintha egy boszi csupa unalomból játszadozott volna a földdel.
Október 25-én van ott verseny, cc-jellegû, de nincs annyi fölfelé, viszont van egy bizonyos technikai tudás, ami kell ahhoz,hogy ezekbõl a bombatölcsérekbõl ki-be tudjál menni. Ha ez nincs és nem is tudsz gyorsan ráérezni, akkor csak nyûglõdés lesz belõle.

A triatlon kormány nincs betiltva a montis versenyeken, nyugodtan lehet használni. Viszont ha olyan fajta, ahol a fékkar a kormány legvégén található, bizony elég nehéz lesz lemenned egy sziklás, meredekebb lefelén!