BEEF!
A 2. ponttal maximálisan nem értek egyet!
Ha nagyon mereven ragaszkodunk a nemzetközi szíbályokhoz, akkor igazad van.
DE: Nem értem, hogy ha egy nyílt versenyen amatõrök és profik is indulnak, miért nem lehet szelektálni és külön díjazni?
Õszintén: Neked lenne kedved egy olyat tekerni, hogy tényleg a maximumot hozod ki magadból, ha tudod, hogy Magyar bajnokkal és egyéb egyesületi versenyzõkkel indulsz együtt egy kategóriában? Ráadásul együtt is értékelnek.
Régen a nyílt versenyek (több ilyenen is indultam) elsõsorban arról szóltak, hogy az egyesületek találjanak maguknak tehetséges és jól tekerõ tagokat, akikbõl a további utánpótlást nevelik ki. Valahol ennek is lehetne ilyen szerepe.
Semmi mást nem kéne csinálni, mint a mezõnyt felosztani amatõr és profi szekcióra és külön értékelni. Véleményem szerint nem nagy ügy, az egyesületi versenyzõket egyébként is a klubjuk nevezi.
Sokkal nagyobb lenne az ösztönzõ hatása az amatõrökre mint így, hogy ha elindulok, akkor már a rajt elõtt tudom, hogy úgy sincs esélyem még a dobogós helyezésre sem. Minek hajszoljam magam? Ha szintidõn belül beérek, akkor is jó vagyok. És itt szûnik meg a verseny igazi belsõ szelleme.
Hidd el, hogy az amatõr szekcióban sokkal nagyobb csatákat látnál, mint a profiknál.
Itt kapcsolódik az 1 ponthoz:
Valóban indulnék hátsóbb sorokból, ha tudnám, hogy nem azokkal hasonlítanak össze, akik az elsõbõl indulnak. (különben nem akarok az elsõ sorból indulni, mert teljesen fölöslegesnek tartom. Többen megyünk együtt, és a rajtnál velük együtt akarok indulni.)
A csúnya taknyolás pedíg nem kifogás, bármikor bejöhet, mindegy, akárhonnan indulsz is. A 20 bicajt a hátadon meg csak úgy tudod kivédeni, ha te indulsz a legvégérõl.
Ez a keserû szájíz nem csak itt igaz, hanem még nagyon sok helyen is. Mondhatnám: Általánosítható.