9815 replies to this topic

[Paraferee]

viszont a kékesre este 9kor még nulla havat írnak... (pontosabban hó lepelt)

Era készített csak fotókat asszem, baliba meg videózott...

[eric]

Itt is esik. ;D ;D

[thommey]

Na végre én is:)
Nagyon ott volt a szeren az az egynyomú ösvény lefelé kékesrõl.Jókat ugráltunk is(Skareb rulez).A defektem elmaradhatott volna :'(
A mászás a hátunkon a bringával
Para:most esik a hó!!!Mikó megyünk hóban is?
Üdv:Thy

[ors]

ESETT A HÓ!!!

[HORI]

Tényleg jó kis túra volt!! Még itthon is sokat nevettem magunkon
Ma kicseréltem a külsõmet, ami elég jól leamortizálódott alattam. Nem is értem miért
Éredekes, hogy a felni megúszta a dolgot különösebb gondok nélkül. Nem üt, csak egy mini nyolcas van benne, de az még tavalyi szerzemény. Várom a következõ túrát!!
Ja, és le a kalappal a résztvevõk, fõleg a lányok elõtt!! Köszi mindenkinek!
Asszem még emlegetni fogjuk sokáig ezt a túrát

Hori

[lensver]

Jaja, kik készitettek képeket, és azok hol vannak?

Gratula nektek a túlélésért, nem lehetett semmi! Kár hogy nem lehettem. :-*

[KeX]

Huhh, a leítakból leszûrve nem lehetett egy egyszerû menet, risztekpa srácok!! Én szögletesre tanultam a fejemet itt a jó kis panelban, úgyhogy a szenvedésben ösztoztam veletek, bár ha bringán vagy, akkor a szenvedés egészen más aspektusba vált. Sajnálom is, meg nem is, hogy nem mentem, azt hiszem a hardverem nem lett volna kompatibilis a dec. 14-i Mátrával... >

pikcsörz? ver?

[Paraferee]

Tisztelt Túrázók!

Megnéztem... 370méter (10méteres pontossággal) szintkülönbség volt tegnap a ZÖLD HÁROMSZÖGön, a hegy lábától, a sziklákig... :

Egyébként imhol a térkép kicsit bejelölgetve, hogy hol is tévedtünk el, és hol volt az út vége...:
http://kep.tar.hu/pa.../pic4010246.jpg

[rofi]

Meredek...

Röviden így lemmezném a vasárnapi túrát. Az útról Én már nem is tudnék többet írni, csak annyit ,hogy minden elismerésem a lányoknak teljesítményükért!!!
Most voltam elõsször tekerni (tolni) a kis csapattal, és nagyon jól éreztem magam. Nagyokat nevettünk, még akkor is amikor Én csináltam egy frappáns bukfencet az egyik farönk átugrása közben! ;D
Egy szó mint száz, nagyon jól éreztem magam veletek!

[Paraferee]

akinek protekciója van... :

[Paraferee]

ezt az idõt!

az egyik percben száz ágra süt a nap, a másikban úgy havazik, hopgy nem látni az utca másik oldalát...

;D

[Paraferee]

mese a 12 elveszett emberrõl...
második rész...

Hiába próbáltuk kitalálni hol a pecsában vagyunk, csak tanácstalanul találgatunk... váégül amellett döntöttünk, visszagurulunka ZÖLD HÁROMSZÖGIG, majd a msáik irányba gurulunk az úton... szerencsére visszaérve a kiinduló ponthoz, még egyszer kupaktanácskoztunk, és inkább a tuti, jelzett utat választva a zöld háromszögön tovább kaptattunk felfele... mint aztán rájöttem, még csak a mi általunk keresett út alatt kábé 1/4 útnyira jártunk csak... szörnyû szenvedések árán araszolgattunk felfele, kitolva, kihúzva, kia vállán cipelve a lovát... Thommey viccelvwe megjegyezte, hogy már csak sziklát kéne mászni, és ez végül valósággá vált, mivel a túrista út végén egy hatalmas szilka állt utunkba, amin keresztül kellett mászni. Viszont a túloldalán már ott volt az út!!! MIcsoda megkönnyebbülés volt.... : Ráadásul lejtett is... Így szépen nyugis tempóban ereszkedni kezdtünk, a csúszós, fagyott, zúzmarás úton. BIza-biza itt a marcin 40-50es tempóval döngettünk egynéhányan, most meg vagy 10zel... Menetközben egy hatalams durrdefektet is kaptunk, a sötötben már nem is tudom ki votl az, de talán HORI szegény... Mivel teljesen szétnyílt a külsõje, így nem volt már kárérte, felülve gurult lefele velünk tovább. Végeláthatalna percek teltek, mire kiértünk a mûútra, melyen már cska lekellett gurulni Sástóhoz. Az autókhoz fél8ra! értünk, fájóan fagyot lábujjakkal. Gyors pakolás után elindultunk, ketten lóval az állomást vették célba, Thommeyékkal mi a burgerest, balibáék pedig drecéniát...
Otthon aztán Györgyi kissé morcosan várt mnket fincsa kajcsival, majd szegény Eráék nehézkesen a maradásra unszolás ellenére csak elindultak haza.

HÁt azt hiszem egy felejthetetlen túra volt... ahol mindösszesen csak 29km-t!!! haladtunk... szintkülönbséget még nem számoltam, de kíváncsi vagyok rá... : ha már Thommey is elfáradt enyitõl jóóó lehetett : ;D

Köszönöm Mindenkinek a részvételt, a kisebb csuklásoktól eltekintve ÉDesanyám is jól van, köszönöm... :

Azért a mászásközben többször is megfordult a fejemben, mi a f****t keresek Én itt, de ma már iszonyat jól esik rá gondolni mit csináltunk meg

csõváz

péef voltam....

[Paraferee]

Jó reggelt!

Had' meséljek egy történetet el a 12 elveszett emberrõl : 8)

A történet ot tkezdõdik, hogy vasárnap reggel Mellonék már késéssel érkeztek hozzánk Gödöllõre, és ezt a késést még növeltük, egy kis frissen sült muffin evésre invitálással. Így 9:45kor indultunk el Gyöngyös felé. Útközben lebeszéltük a többiekkel, hogy nem a pályaudvarnál találkozunk, hanem már fenn Sástónál, így is kicsit csökkenteni próbáltuk a késést. Ennek ellenére féál12kor tudtunk csak elindulni a csúcsnak. Mindent enyhén jég burkolt, a hajnali ónos esõ miatt, plussz egyre feljebb érve nõtt a zúzmara foltok területe is. A csúcsra érve jegesszél, és egy bazinagy ;D macska fogadott minket. A macska komolyan hatalmas volt, tipikusan az a kinézetû, amibõl kinézed, hogy unalmában embercsontokkal játszadozik : Rövid pihi után neki ereszkedtünk a KÉKnek. A jégpáncél elég érdekessé tette néhol a köves-gyökeres ösvényt, de ahogy haladtunk lefele, úgy fogyott el a durva jeges rész, helyette néhol félméteres avartakaróban oroszruletteztünk... Kétszer megálltunk videózni-fényképezni, mert több õrült állat ugrálni kezdett : Leérve a KÉK-ZÖLD találkozáshoz jobbra drótkerítés, rajta bezárt kapu fogadott minket. Kicsit haladtunk a kerítés mellett, majd csak visszairányítottam a bandát, mert hát térkép zserint a kerítésen belül kellett volna haladnunk tovább... Rövid kapu szemlézés után kiderült, hogy csak bedrótozva van, nincs lakat rajta. Belül aztán megmutatta a TIOGA a sártûrõképességét... majd lásd fotót.... élmény volt... Aztán még egy kapu állt keresztbe. Ez után a ZÖLD jelzésen tovább haladva lefele zúztunk már egyre erõsödõ ködben, és zúzmara szitálásban értünk le egy keresztezõdésbe, ahol kissé elbizonytalanodva arar a (hibás) következtetésre jutottam, hogy vissza kell másznunk egy kicsit, mert elhagytuk a leágazásunkat a markazi várromhoz... mászás közben aztán egy újabb térkép szemlézéssel rájöttünk a hibára, és ismét visszagurultunk, most már tovább haladva akeresztezõdésben. Ezek után megtaláltuk a keresett jelzést a várromhoz, és azon haladtunk, hullámvasútként fel-le... Közben havazásba váltott az idõjárás... : Az ösvény meg egy kegyetlen technikás-köves lejtmenetbe... A nyakizmaimban olyan izomláz van ma... : Nagyon ott volt a szeren... Már szürkült amikor felértünk a várromhoz. A két, megmaradt fal romból ítélve nem egy hatalamas vár volt valaha... A közben abba maradt havazás helyett az erõs, jeges szél, és a tejszerû köd borzolta az idegeket. A várromban pihegtünk egy kcisit, majd indultunk tovább lefele. Itt ismét egy kegyetlen ösvény állt elõttünk. Rendesen melegünk volt Az aljában egy lapos, bokros nagy területre jutottunk ki, ahol a ZÖLD HÁROMSZÖGRE fordultunk. Egy darabon még laposan kúszott felfele az út, majd átkeltünk egy patakon, ahol össznépi lámpa szerelés vette kezdetét. Alig indultunk el a pataktól, Thommey defektet kapott, de úgy döntött, majd az elõttünk álló erõs mászás tetjén javítja meg... Röviddel ezután nekiindultunk a hegynek... Egy oszonyat kaptatós, meredek ösvényen próbáltunk felkapaszkodni, miközben szépen lassan kezdett teljesen ránk sötétedni. A térkép szerint arra az útra kellett volna kijutnunk ezzel az ösvénnyel, amelyiken a mátramaraton is haladt. Egy kábé fél órás kínszevedéses mászás után elértünk egy utat, melyrõl térkép ellenõrzés után megállípítottuk, hogy a keresett út. Elindultunk hát rajta felfele, már teljes sötétségben. Szerencsére a köd eloszlott, havazni sem havazott, csak hidegebb lett egyre. Az út kaptatott felfele, aztán kábé fél-háromnegyed órányi tekeréssel mögöttünk elfogyott ez út... setovább... egy hasadék keresztbe, egy akna fedél, büdös szagok, de útnak nyoma sem volt tovább... Hangsúlyozom: ez egy autók által taposott, tehát HASZNÁLT út volt, ami hirtelen elfogyott. Jött az újabb kupaktanács a térkép felett...

vége az elsõ résznek...
folytatás következik...

[era]

Szuper volt a túra! Köszönjük Para. A helyszíni zúgolódást meg ne vedd a szívedre, ma már biztosan mindenki örül, hogy túlélte. ;D
Mindenkitõl elnézést kérek, de azt hiszem én voltam az oka a késésnek, a késõi indulásnak. Egyszerûen nem tudtam összeszedni magam idõre, hogy milyen idõ lesz, miben is tekerjek. Bocs Mellon, Para és mindenki.
Azzal kezdõdött, hogy nyirkos, ködös idõben megérkeztünk Sástóhoz. Megjegyzem debreceniek szakadó esõben indultak (azért ez nem semmi elszántság..), és 5en voltak Baliba kocsijában úgy, hogy a bringák is a csomagtérben voltak, tetõtartó hiányában.
Nagy készülõdés, kis lánc preparálás után végre megindultunk aszfalton felfelé a sípályáig. Ott aztán elámultunk milyen csodálatos a természet, az esõ ráfagyhatott a tájra, fûre, fára és különlegesen széppé varázsolta a tájat. Fotóztam is. Ennek is köszönhetõ, meg a kirobbanó erõnlétemnek, hogy mindig a sor végén kullogtam és keményre fagytak szegény srácok az élbolyban, mire beértem õket. Szóval sípályán feltoltam a bringát. A csúcson megismerkedtünk egy cicával, ami büszkén trónolt az ország legmagasabb pontján. Ezután kezdõdött a durva ösvény. Egynyomtávon gyönyörû jeges fák között, jeges avaron gurultunk enyhén lefelé, míg el nem érkeztünk egy gerinchez. Ott izgalmak közepette leereszkedtünk. Thommey, Para bevállalta keréken, több kevesebb sikerrel. Szerencsére fájdalom nélkül megúszta Para a bukfencet. Ezután még izgalmasabb rész jött, persze a srácok megtalálták a legnehezebb részt, lehetett is fotózni sokat az ugrásokból. Ezt is szerencsésen átvészeltük baleset nélkül. Tovább csorogtunk lefelé, aztán kis dagonyázás és tévelygés után megtaláltuk az L betûnket, ami felvitt egy várromhoz. Itt kezdett el szürkülni az idõ és valahol félúton voltunk ekkor még. Na a vártól lefelé vezetõ köves ösvény nem volt semmi. Meg az sem, hogy a V fékeknél megtaláltuk a határt, Ennyit bírtak. Fekete olajos kulimászként oszlottak el a fékpofák a felnin, hiába húztuk a fékkart, csak gurultunk lefelé. Haladtunk árkon, bokron, patakon át, mikor leértünk a várhegyrõl, megkezdõdött ismét a felfelé utunk. Thommey kicsit bosszús lett egy defekt miatt, most kivételesen õ is tolta a bringát!! Para azt mondta, hogy csak itt ezen az emelkedõn kell feltolni, aztán találunk egy utat és azon már begurulunk Sástóhoz. Akkor még nem tudtuk, hogy pár óra bolyongás vár ránk a sötétben, ugyanis ránk esteledett. Az ösvény egyre meredekebbé vált, húztuk, vontuk a bringákat. Kicsit eléheztünk, felzabáltuk a maradékjainkat és kínlódtunk tovább felfelé. Végre találtunk egy utacskát, enyhén emelkedett, kellemes tekerhetõ utacska volt, de egyszer csak véget ért az erdõ sûrûjében. Összegyûlt a kupaktanács, hol is vagyunk. Hát visszafordultunk, a kaptatóhoz és tovább kínoztuk magunkat és a bringákat. Többszöri megállás, húzás-vonás után elértünk egy sziklához, ezt nagyon hiányolta mindenki. Itt volt az a pillanat, hogy nem boldogultam egyedül a bringámmal. Hiába toltam felfelé, a lábam csúszott vissza, szerencsére Pixel megtámogatott hátulról, Hori meg a bringán segített, hát ezt az akadályt is legyõztük. Ezután viszont ott volt az út. Jó kis fagyott erdészeti út, enyhén lejtõs. (Mátra maraton elejérõl ismerõs lehet ez a rázatós, köves erdészeti út mindenkinek, csak mi tovább mentünk az úton, elhaladva a jobbra felkaptató egy nyomtávú meredek ösvény alatt.) A sötét, a jég, latyak visszavett valamicskét a sebességünkbõl, kerek 11 km/h sebességgel száguldoztunk ott, ahol nyáron vagy 30-cal. Most viszont komótosan világítottuk magunknak és az elõttünk lámpa nélkül haladóknak az utat. Érdekes volt, hogy fogalmam sem volt, hogy sík úton megyek-e vagy keréknyomban és hogy vannak-e az úton kövek. Végül kiértünk az aszfaltra és lassan legurultunk Sástóhoz. Lassan, mert meglehetõsen hideg volt és Horinak a hátsó gumija eleresztette magát. Itt aztán szétzilálódott a társaság, ketten leszáguldottak a vonathoz, (remélem elértétek srácok) Balibáék is siettek haza a nagy útra. Pixelékkel mi még beültünk egy életmentõ hamburgerre Gyöngyösön. Aztán tõlük is búcsút vettünk. Paráéknál viszont lakoma várt. Köszönet Györgyi érte, igazán finomat fõztél nekünk, bocs, hogy ilyen késõsi vacsora lett belõle. Itt nagy dilemma volt, hogy itt helyben elaludjunk, vagy még hazabotorkáljunk-e. Aztán valahogy elszántuk magunkat. Köszi Mellon, hogy elfuvaroztál minket és a hazaszállításért is. :-*
Para Neked is köszönjük a túrát, igazán gyönyörû helyeken jártunk. Nélküled biztosan nem mentünk volna oda. ;D
Era

[ors]

Na, JÓ VOLT- 8)

Maratoni fölfelé cipekedés, hosszú sötétben lefelé..
De csodaszép volt a ködös táj és a sötét erdõ
Igaz mára no karmozgás no hang :

Két tanulság..ezekkel a nehéz külsõkkel soha többet sehova :
és mindig lesz nálam két csomag aksi-ha az egyikt a kocsiban hagynám :

Valóban emlékezetesre sikeredett az uccsó ParaTúrHa..de Parabá' köszönet érte :-* ...túléltük és téleg nagggyon jó volt

[szammer]

Hali,
A paratúrát sikeresen teljesítette mind a 12 résztvevõ, ami így utólag nem semmi mert Para drágánk olyan terepre engedett ki, hogy besza.ás
Egy kicsit eltévedtünk de ezzel lett igazán király a Mátra feeling...
A többit majd holnap, lesz mit mesélni azt hiszem.
Megyek ledõlni, mert kész vagyok.
Szam

[adamm]

Nagyon durva volt! Igazi túlélótúra, órákig tartó kóválygással a sötétben, csúszós szakadékban, sziklákon. Mindamellett fantasztikus volt. Megyek is aludni, majd holnap beszámolunk...3...2...1...

[lensver]

Köszi Bruce, de a gyógyulás még odébb van. Jövõ héten megint fogtömés, esetleg egy kis gyökérkihúzás is. ;D De a mostani fogorvoskezelések már teljesen fájdalommentesek.

Most már nagyon kiváncsi vagyok, hogy hogy sikerült a túrátok fiúk, lányok, igy kéretik ide irni a beszámolókat!

[burce]

Együttérzek veled Lensver. Itt maradtunk kettesben... Bocs Zed!! ;D ;D

És gyógyulást Lens! :-*