Hát a képek nem lesznek eccerûek, mivel az én gépemen nem van USB port, szóval melóhelyen majd letöltöm, CD-re írom, hazahozom, csinálok magamnak júzert a tar-on, osztán mögpróbálom felpakolgatni. Szóval nem két perc lesz.
Röviden ez történt:
Aug 10, szombat: úgy 3:30-kor felkeltünk Bkeszin egy barátom párjának házában (Attila+Zsuzsi - velük nemtem), majd beraktuk magunkat szép fehér Ducatoba és elindultunk lefelé. Miután leértünk a Pó síkságra elkezdett cseperegni az esõ és innentõl ez jellemezte egész további utunkat. Padova környékén olyan szinten el kezdett szakadni, hogy az ablaktörlõ legnagyobb fokozata is szinte hatástalannak tûnt, a látótávolság 20-30m-re csökkent, ilyen távolságból is csak az autók sziluettjét és lámpáit lehetett látni. Erre persze mindenki pánikszerüen lelassított, és besorolt a külsõ sávba, mi pedig vitéz magyarok átsoroltunk a belsõbe, és folytattuk utunkat némileg redukált tempóban: kb 80-90km/h val az addigi kiló helyett. Elég furcsán festett, hogy mindenki áll a pálya szélén, vagy 30-40-nel csorog, mi meg tépünk, mint a veszett egér, de elõttünk egy teherautó tisztította a pályát mi meg ragadtunk a két piros lámpájára. Kb este 7-kor érkeztünk meg a Riva del Garda-i Camping Al Lago kempingbe, és elkezdtünk sátrat verni, természetesen továbbra is esõben.
Aug 11, vasárnap: Esõ, döglés, evés jellemezte a napot, de kettõkor elállt a lé, így elmentünk felderíteni a helyi boltokat (tavaly is itt jártunk, szóval nem volt nagy feladat)
Aug 12, hétfõ: A legközelebbi nagy kihívással kezdtük a mókát: Monte Altissimo 2079m (a kemping kb 65-ön van), de elb..tam, mert túl lelkes voltam, és nagyon belekezdtem, és alig ittam valamit, így rendesen legyilkoltam magam a tetejére.
Aug 13, kedd: Hogy kompenzáljam az elõzõ napi hülyeségemet, csak egy nagyon laza aszfalttekerést nyomtunk a tó partján, totál 105km-rel, boltlátogatással egybekötve. Láttunk egy feka hattyút, egy elsûllyedt vitorlást és rájöttünk, hogy az olasz drájverek is lehetnek faszok, amikor az egyik majdnem nekiszorította Zsuzsit egy parkoló verdának.
Aug 14, szerda: Rendesen elaludtam, így az aznapra tervezett Tremalzo-túra elmaradt, mert az egy jó 5 km-es majdnem végig 15%-os aszfalt emelkedõvel kezdõdik, ahol végig tûz a nap, így nem nagy fíling 30 fokban felfelé nyomulni. Így elindultunk elõször bájkkal, majd gyalog a kb 350m magas Monte Brione meghódítására. Hát bringával elég húzós, bár láttunk 16 év körüli fritz frírájder kölköket, akiknek ez még aszfaltútnak számított. Gyalog már érdekesebb volt, mert találtunk egy k nagy elsõ vilhábos bunkert, aminek a három szintjébõl csak Level1-et és Level2-t sikerült bejárni. A legnagyobb meglepetést a rengeteg cseppkõ jelentette, mivel a néhol lemeszelt falakból a lecsöpögõ víz kioldotta a meszet és gyönyörû kis képzõdményeket épített.
Aug 14, csütörtök: Végre sikerült elindulni idõben a Tremalzo megmászására. Ez is 1 kétezres, de csak az 1700-on lévõ túristaházig érdemes feltekerni, idáig ui vezet bringázható út. Idén új útvonalon mentem fel, ami nem volt olyan lenyûgözõ, mint amit tavaly próbáltam, ellenben sokkal keményebb. Lefelé még 163m-t másztam a hágóig, ami mögött a leglélegzetelállítóbb lejtõ rejtõzik, amit valaha láttam. Nem technikás dh-ról van szó, mert egy széles zúzottköves úton kell nyomulni, hanem egy kimondhatatlanul szép útról, ami egy hatalamas fehér sziklás hegy oldalában kígyózik le néhol a sziklába rabbantott alagutakon át.
Ennyit mára.
Folyt köv...